Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)
1950-08-08 / 182. szám
4 VIHARSAROK NÉPE Párt és pártépítés fl szövetkezeti mozgalom őszi továbbfejlesztése elsősorban a tszcs-k pártszervezeteinek feladata A végegyházi Szabadság tszcs- nek 317 hold földje van. Hálrá- nya a tszcs-nek az, hogy földterülete szerte-széjjel van a halárban. Ez azonban nem keseríti el a tszcs tagjait, minden panasz és zokszó nélkül végzik munkájukat. Bizonyítja igyekezetüket a dicsőség-zászló is, amelyet a legjobb cséplési eredményt elérő gépek kaptak meg Végegyházán éppen úgy, mint a megye többi községeiben. A tszcs dolgozói bebizonyították azt is, hogy a nő is éppen úgy meg tudja állni helyét a cséplési munkában is, mint a férfi. Kevés volt a férfi munkaerő, de a tszcs nölagju a pártszervezet nevelő, útmutató munkája nyomán odafejlődiek, hogy vállalták a férfiimmka végzését is. Hányták a kévét a cséplőre, hányták a szalmát az elevátor alól a kazalrakónak, vagyis: minden mUnkaágban igyekeztek a férfiakhoz méltóan elvégezni munkájukat. A 317 hold földön 31 dolgozó van. Igyekeztek mégis minden munkát elvégezni. Dolgozott is- a csoport minden zokszó és csüg. gedés nélkül. Az eredménye mun. lmjuknak most mutatkozik meg, a terménybetakarítás után. A csoport átlagtermése búzából 11— 12 mázsa, árpából 8—9' mázsa holdanként az egyéniek C—7 mázsás búzatermésével szembeni Egy-egy munkaegységre, tárgyik gos becslés szerint több mint 20 forint esik, de az sem lehetetlen, hogy közel ált majd a 30 forinthoz. Ez az elszámolás ulán derül majd ki. A csoport most látja csak valójában, hogy érdemes volt a Párt szavára hallgatnia. Egy igen döntő hibába azonban beleesett az üzemi pártszervezel. Az üzemi pártszervezet a nagy munkák idejére az egyik legfontosabb kérdést felfüggesztette. Mégpedig azt, hogy nem foglalkozóit a pártszervezet kellőképpen a csoport növelésével, vagyis a továbbfejlesztés kérdésével. Faragó elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára azt mondja: «Nem értünk rá az újabb belépőkkel foglalkozni, mert sok volt a munkánk. De most, a cséplés utált nekifogunk a szervezésnek. > Az üzemi pártszervezetnek ez az álláspontja, meg kell, hogy mondjuk, helytelen. A figyelmes totó a sportpályák és az üzemi mulatságok részére INGYENESEN rendelkezésre bocsátja az AZ ÚJ TOTÓ slágerek hanglemezeit. A Létté NV (Budapest, V., Szemere-u. 12) a hanglemezeket az igénylések sor- • rendjében küldi el. Át kellett volna, hogy vegye a pártszervezet a lőkösházi tszcs pártszervezetének módszerét. Vasárnaponként össze kellett volna hívni az újonnan belépni akarókat feleségeikkel együtt és elbeszélgetni velük a csoport belső életéről. Meg kellett volna győzni a belépőket és ezek az új belépők tovább tudták volna vinni a csoport eredményeit és azt, hogy ők maguk miért akarnak belépni. Faragó elvtárs azt mondja, hogy csak négy új belépő van. Ez olyan kevés mennyiség szerinte, hogy erről nem is érdemes beszélni. Faragó elvtárs nézete ebben a kérdésben sem egészen helyes állásponton áll. Ha a négy belépővel gondosan foglalkozik a pártszervezet és vasárnaponként eltárgyal velük, lehet, hogy ma már a négy új belépő helyeit tíz-tizenkét jelentkező is volna. Termelőcsopor íjaink pártszervezetei át kell, hogy vegyék az ipari üzemek módszereit, továbbfejlesztésük érdekében. Mégpedig azt, hogy necsak a belépni szándékozó férjjel, hanem a feleséggel is és a családtagokkal is foglalkozzanak. A családtagok körében is végezzenek népnevelő munkát. El kell vetni azt a nézetet, ha a családfő, vagyis az apa elhatározza magát a belépésre, hogy az elegendő. Ez az álláspont elég voll a múltban, de ina a család bármely tagjának joga van élete, jövője kialakításába beleszólni. Ezért kell népnevelő munkát végezni a családban is. Meg kell győzni a családot arról, hogy mennyivel előnyösebb a társas gazdálkodás az egyéni küszködésnél Természetesen jó népuevelő munkát csak az tud végezni, aki maga is a csoportban dolgozik, vagy belépni szándékozik a tszcs-be. Különösen az olyan tszcs-nek, mint a végegyházi termelőszövetkezet, kell alapos népnevelő munkát végezni, mert szerintük Végegyházán eléggé nehéz új tszcs-tagokat szerezni. Vigyázni kell az üzemi pártszervezetnek arra, nehogy abba a hibába essenek, hogy az etért eredmények, a jó termés mindent megmagyaráz. A Jó termés és a magas munkaegység a reakció hazugságait megdönti ugyan, de a szervező, felvilágosító inunkat nem végzi el pártszervezeteink helyett. Sorolják el a népnevelők azt is, hogyan tudták a jobb terméseredményt elérni, mint a magángazdálkodók. Világítsanak rá, hogy az egyéni gazdálkodás mennyi küszködéssel és éjt-nap- pallá levő munkával jár. Elv- társaink a tszcs-be való belépéssel is igyekezzenek kommunista példamutatással elöljámi. A kommunisták legyenek azok Végegyházán is és mindenütt a megyében, akik példát mulatnak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás építésének megerősítésében. Tszcs üzemi pártszervezeteinknek legyen egyik legdöntőbb feladata a tszcs továbbfejlesztésének kérdése. Ne felejtsék soha üzemi pártszervezeteink, hogy szívós népnevelő munkával mindent el lehet érni, minden kérdés elintézésének ez a legjobb megoldási formája. Sz. I, — katUisjif V idám gyermekkacagás A homokba erődöket, várakat építenek az aranybarna bőrű lurkók. A színes kis vödrök, locsolók egy pillanatra sem maradnak gazda nélkül. Vgy adogatják át egymásnak a kert, a homok apró tulajdonosai. A magyszánási »Ságvári« termelőszövetkezet napközijében járunk. Ritka dolog itt a sírás, vagy a veszekedés. Ujtipusu, apró emberEs meg kell mondani, hogy egyformám fájt a szívük mind a kettőért. Kiesné az úgy hordta ki magával mind a kettőt, az ötéves kislányt, meg a hároméves kisfiút. Re hát így sem volt jó. Az egyik szeme csak ott járt a gyerekeken. Ez így nem mehet soká. Döntőitek. Napközi kell. Végre megjött a válasz a szociális titkárságról is. Meg lehet nyitni a napközit, bár a felszerelés miatt kék formálódnak itt. Azok, akik tiz-husz év mutya a »Ságvári« tér melöszöietkezet továbbfejlesztői lesznek. Azok, akik úgy nőnek fel, hogy az a föld, amin élnek, az mindenkinek egyformán tulajdona. Azoké, akik virágzó életet terem- tettek itt. Hosszú volt az út léidig, míg a Fóti-uraság kastélyának néhány szobájából s az egész udvarból, az árnyas parkból, a dolgozók gyermekeinek kastélya, birodalma, lett: napközi otthon. Míg a csoporton belül is nem egy akadt, aki a tavaszon még váltig azon kardoskodott, hogy felesleges dolog az. Kovácsáénak, meg, meg is mondta kereken az ura: az én gyermekei- met pedig nem viszed oda be. Teltek a hetek, az értékes munka- napok egymás után. A női munkacsapat egyre nagyobb nehézségekkel küzdött. Kellett a dolgos kéz a kapáláshoz, lassan már a nyári munka is szorítani kezdte őket. S az asszonynak valósítani kellett. Vagy a csoport dolga marad el, vagy a gyermekeket kell bezárni. A kólák és a szegény ember ■Gyulán, a szentbenede- ki részen, ott a hatalmas legelő (izéiénél áll ütött- kapott falaival a «siralomház». így hívják az arra lakók idős Borbély György 30 holdas kuiák tanyáját, ahol örökösen kisírt szemű, magába roskadt dolgozó nő, Oro- vecz Mária élt két gyermekével, El a bújával, bánatával, hajnaltól késő estig robotba. Este le akar szakadni Oroveez Mária mindkét karja, remegő ajakkal, holt 'fáradtan roskad ócska vackára és csak úgy sajog az anyai sziv, mikor gyermeke nyomorúságát látja, hiszen még alig kilenc esztendős, a másik meg még kisebb. Az arra valók tudják, hogy Oro- veca Mária örökösen félt a kuiák «haragjától». Amióta tanyásnak ment id. Borbély György tanyájára, úgy érezte, visz- szakerült a múltba, és ilyenkor a háború is eszébe jutott, megborzongott ,.. Végig simította apró gyermekeit, magához szorította, érezte, hogy cselekedni kell. De hogy ? Amikor a kuiák naponta 'felemlíti meg, hogy kidobja a tanyáiról és mehet, amerre lát. Ö maga sem tudja megmondani miért tűrte eddig is a kuiák terrorját, miért nézte el, hogy id. Borbély György, a «jólelkű kuiák», aki «ingyen» la- kást ad neki, egy gereblye miatt 'félholtra verje 9 éves gyermekét. Ahogy a gyermek ott 'fetrengett a porban, az anya megpróbálta ceititani a 'feldühödött kulákot. «Az az én gyermekem és hát dolgozunk mi látómtól vakulásig, hogy itt lakhassunk» — rebegte. — Még az hiányozna, hogy ne dolgozzatok — vágta ki nagy döj fősen a jculák s tovább verte a gyereket. Nem felejtette el ezt a napot Oroveez Mária, de a félelem mindég visszatartotta, hogy illetékes helyen jelentse, öntudatlansága tűrte, hogy a kuiák úgy hajszolja őket és még néha úgy érezték, hogy nem is any- nyira rossz ember ez a Borbély, csak egy kicsit «ideges». De mégis égy nap aztán megjött a bátorsága Oroveez Máriának. Ez akkor történt, amikor a gép beállitott csépelni Ö is leste, várta, hogy mikor csépel el a gép, mert a jószág tartásáért a kuiák neki 50 kg búzát Ígért. Ö ezt nagyon várta, ez az ötven kiló búza lett volna a ‘fizetség a sok-sok robotért, a sok-sok verésért, de hát hiába csépelt a gép több mint 60 mázsa búzát, még senr jutott a kuiák tanyásának egy szem sem. Mikor Oroveez Mária megemlítette a kuláknak, hogy miért nem adja meg amit igéit, azt mondta a kuiák: «Nem adtak feketén ezek a ganélc.» Ebből az asszony megértett mindent, hogy idős Borbély György nem csak őtet sanyargatja gyermekével együtt, de rá akarta bírni az ellenőrt, — azt a dolgozót, akit a Párt tett oda, hogy védje meg mindannyiunk kenyerét •—, hogy lopja meg a dolgozókat. — Aljas gazember —• nyögte ki a szót — és szaladt az ötödik tanyába, ahol megkereste az ellenőrt, megkereste a dolgozókat’ és elmondott mindent, ami a szivét nyomta, hogy az OTI- ba se jelentette .be a kuiák, még akkor som, ha valamit fizetett napszámban csinált. — Szóval most már tisztán látom, hogy a kuiák ott csalja meg a dolgozókat, ahol tudja — és visszarohant. Úgy érezte: ma hős, • ma bátor, mert szembe nézett az ellenséggel és ma valahogy nem 'fél, hogy kidobja a kuiák. Miért? Mert neki ott a porlepte dolgozók, a kommunisták mondták, hogy nem túrhatja ki a kuiák a lakásából és ő hiszi, mert azok mondták, akik becsülettel vigyáztak a dolgozók kenyerére... Ez a kis történet egy példa a sok közül, hogy akarja a kuiák kijátszani a dolgozókat, hogy akarja minden cselekedetével megmutatni, hogy gyűlöli a dolgozókat, gyűlöli a békét. Id. Borbély György 30 holdas kuiák ügye is napvilágra került és a dolgozók ökölbeszorított kezekkel követelik az embernyúzó kuiák megbüntetését, aki attól sem riad vissza, hogy megvesztegesse a cséplőgép ellenőrt. (Rocskár) egy kis hiba volt, — szükibe voltak vele. Egy nyári reggel aztán végre elindultuk a gyerekek a napközibe. Kovácsáé is vitte mind a luírmat, a negyedik, a legkisebb, az otthon maradt. A férje szótlanul figyelte: na majd meglátjuk. Első nap figyelték az uszonyok, hogy mi lesz a gyerekekével. Nem** < veszekednek-e. Meg egyik-másiknak még az is megfordult a fejében: hogy hát vájjon nem lesz valami baja. Dehát ez így szokott lenni. Es az apróságok napról-napra jobban összeszoktak. Egyre jobban megtanulták, hogy itt minden közös, a kis vödörtől kezdve, a nagy parkig, ahol olygy jól léf/jsleit bv- jócskát, fogócskát játszani. Az asz- szonyok meg nyugodtan nézhettek a dolguk után. A második, vagy harmadik héten meglepetés érte a csoportot. Különösen azokat, akik egy kicsit ferde szemmel nézték a dolgot,, (ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondani, hogy ilyen is ahtuH< mert féltek a kiadástól. Kideri^A \ hogy az állam ebben is se," — őkét. Kifizette a kiadásokat. Egyszóval, ment minden a ma ga rendjén. Az embered: is megbarátkoztak a dologgal s Komiét, tagtárs most már bánkódik is egy kicsit, hogy három hét és vége na egésznek. A napközi jól bernit a csoportnál. Biztosította, hogy az asz- szonyoh a nyári munkában, mikor, legjobban szorít.a dolog, részt tudtuk venni. Jövőre ismét megcsinálják, da már hosszabb időre. Négy hónapra* És sok mindenen javítanak majd, Mert akadt azért egy-két hiba, Hogy mást ne említsek, ott voltak a kicsik, a három évem aluliak, akiket nem lehetett bevinni, INem győzte egy óvónő. Pedig; éppen ezektől nem lehet dolgozni. Igaz, most még csak négy van! ilyen, de jövőre lesz több. Úgy, tervezik az asszonyok, hogy jövőre.S valakit közülük elküldenek ilyen óvónő iskola. S még amellett egy asszony segít majd neki, Így be ' lehet majd adni az aprókat is 4 az asszonyok meg nyugodtan mehetnek dolgozni. A napköziben dolgozóknak meg rendesen munkaegy- séget jegyeznek be. Már arról «* lueszéinek, mivel egészítik ki a felszerelést. Ma már szívügye a napközi mindenkinek. Nemcsak ők, még a kívülállók is meglátták, milyen sokat jelent. A J> Ság vári: termelő- szövetkezet asszonyai egy lépéssel közelebb kerüllek a szovjet asszonyokhoz. A napközi hatalmas gondot tesz le a vállukról: nem kell a gyermekeket bezárni.
