Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)
1950-08-20 / 193. szám
6 VIHARSAROK NÉPE f Nagyot változott a felszabadulás óta élteit hat esztendő alatt az ország, nagyot a megye s különösen nagyot Vizesfás. »Gróf« Nádasdy Tamásné, az eladósodott »kegyelmesasszony«, vagy a Pesti Kereskedelmi Bank pof fészkedő urai aligha ismernének rá régi »birtokukra«, ha úgy netalán Vizesfásra' vetődnének. Már a külseje is más a vidéknek. Sorra tűnnek el a rosszemlékű cselédlaká- sok, Kis családi házak nőnsh egymásután a dolgozók tulajdonába juttatott fö (leken. De a megmaradt épülete1, is mások lettek. A nyomasztó sárgásbarna falakat derűs fehérre meszelték át s a rájuk kiakasztott táb ák is az uj világot birdetikl »Földművesszövetkezet boltja, iroa dája, raktárhelyisége.« A nagysistergéssel, sűrű sípolással befutó »kisvonat« sem volt a múltban. Senkinek nem volt az szívügye, hogy a vizesfásiaknak ne kelljen iá—15 kilométert gyúrni a sarat, akár Békésre, akár Vésztőre akarnak menni, Hogy ma már kényelmesen, vonattal utazhatnak a dolgozók az azelőtt amolyan »istenhátamögötti« Vizesfásról akármelyik községbe, az szintén a felszabadulásnak, a népi demokráciánknak, szocialista tervgazdálkodásunknak az eredménye. De nem ismernének rá a régi »földesurak« egykori béreseikre, a vizesfási dolgozókra sem. A Párt formáló ereje uj embereket gyúrt a régi gömyedthátu cselédekből is. Nevük a régi, mégis uj emberek, kiegyenesedett az alázatosan meg- görnyedő béresderék, öntudatos, egyenes gerincű emberekké váltak a vizes fásiak is. öntudatos dolgozókká, akik a munkásosztály vezetésével uraivá váltak ennek az országnak, maguk intézik a sorHármas ünnep Vises fáson sukat földesur, intéző, csendőr- szurony nélkül. IIosszu volt az ut, amíg idáig eljutottak. Eleinte bizony nagyon botorkálóak voltak1 a lépések, nehezen szokták meg azt, hogy maguknak kell irányítani a sorsukat, nem parancsol már nekik semmi úri hatalom, nehezen bírták vállaik a szabadságot helyesen viselni. De mellettük állt a Párt s mégis, a nehézségek, ez ellenség aknamunkája dacára is uj emberekké foéfnálód- tak, akik uj eszközökkel akarják az uj világot, a szocializmust építeni. A mai nappal már termelőcsoport is alakult Vizesfáson. Termelőcsoport, amely a múltban állati sorban élő s közvetlenül a felszabadulás után is a kulákok által embertelenül kizsákmányolt, vizesfási dolgozó parasztságot is elindítja a fe'emelkedés utján. Az elmúlt betekben is ez az uj embertípus alkotott valami újat. összefogással, közösségi munkával kibővítették kuUurotthonukat, uj mozihelyiséget épitettek. Kultúrotthon A szó hallatára valami szép épület jielenik meg az emberek előtt. Vizesfáson a kuhurofthont a magtárból és a kovácsmühely egy részéből átalakított nagyobbfajta terem jelentette, amelyet számos termelőcsoport még istállónak sem fogadott volna el. Ebben a siralmas kinézésű épületben épített a lelkes vizesfási ifjúság a Párt segítségével egy szinpadot és nézőteret, hogy ebben a távoli tanyavilágban is meginduljon a kul- turélet. És az ifjúságnak sikerült a terve. Sorra rendezték előadásaikat mind nagyobb közönség és mind nagyobb siker mellett. Aj eredmények még jobb munkára buzdították a fiatalokat s csakhaígy készült Gerendás as Alkotmány ünnepére Az utcákon még nem nagyon látni, hogy a falu ünnepre készül, annál lázasabb a munka a földművesszövetkezet egyik irodahelyiségében, az iskolában, a községházánál. A dekorációs brigád tagjai készítilc nagy igyekezettel a feliialokat, köztársasági címereket, képeket, amelyekkel méltóképpen díszítik fel augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére a községet. A községet utcákra osztották szét egymásközött a dekorációs brigádok. Scwcts József és Kovács József versenyre is hívták egymást, kinek a körzete lesz szebb. De nemcsak a dekcrrációs brigádok készülnél; a község szebbé tételére erre a napra. A dolgozó parasztok is csinosítják házaikat, udvarukat, ugyanakkor még fokozzák a terménybeadás 'ütemét is, hogy tervük, még nagyobb túlteljesítésével bizonyítsák be hálájukat Alkotmányunkért. És azok a dolgozó parasztok, akik túlteljesítették termény leadási kötelezettségüket nemzetiszínű keretben nyomtatott lapot tesznek ablakukba, amelyen ott áll, hogy hány százalékra teljesítették termén ybeadási kötelezettségüket. Krizsán János és Krizsán Pál ablakába is oda- kerül a kis lap legszebb dekorációként: »E _ házban lakó dolgozó paraszt család az Alkotmány ünnepének tiszteletére a termény- begyűjtésben 503, illetve 486 százalékban becsülettel teljesítette hazafias kötelességét. De mással is készülnek augusztus 20-ra. Lázas sietséggel folyik a kultúrotthon építése is. A falu dolgozói, különösen a D18s-ftalálok kiveszik részüket a munkából, brigádokat alakítva éjjel-nappal dolgoznak, hogy Alkotmám/unk ünnepére készen legyen a kultúrotthon. — És készen is lesz, — mondja Tóth István DISz-tag, a .Petőfi« tszcs fiatal tagja. Az új kullúrotthohban, ünnepi műsorral köszöntjük Alkotmányunk ünnepét. mar »nevet szereztek« maguknak a vizesfási fiatalok: a DISz kongresszusi kuhurverseny járási elődöntőjén e'sők, a megyei döntőn pedig ötödikek lettek. Azóta a vizesfásiak még jobban megbecsülik a kultúrát. Még többen nézik meg a fiatalok egy-egy előadását, még keresettebbek lettek az alig 5o köteles könyvtár könyvei s még többen szorongtak a piciny nézőtéren egy-egy vetitettképes előadás alkalmával. Felismerték a vizesfásiak a kultúra óriási jelentőségét, ki akarták pótolni mindazt, amitől évtizedeken, évszázadokon keresztül elzárták őket. A kul- turesték, vetitettképes előadások •is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Vizesfáson _ is megalakuljon ai első ternielőcsojssri Alkotmányunk ünnepére. És ahogy mindjobban megismerték a kultúrát a vizesfási dolgozók, úgy nőtt a szomjúság az igazi, szocialista kultúra iránt bennük. Kevésnek bizonyult a színi- előadás, könyvtár, vetitettképes előadás. *— Mozi kellene, ahol láthatnánk a szovjet filmeket s tanulhatnánk belőlük — mondogatták mind gyakrabban. A Párt itt is segített. Biztosította, hogy egy kcs- kenyfihnvetitőgépet kapjon Vizes- fás. A dolgozók pedig, élen a kommunistákkal, rohammunkái al nekifogtak a kultúrotthon kibővítéséhez, mozivá va’ó átalakításához. A DISz-fiatalok termelték a homokot a bányából, Te’egdi Sándor, Berecki Ferenc, Berecz Sándor, Kutyik István, K. Nagy Mihály, meg a többi fogattal rendelkező dolgozó paraszt behordták a homokot, feltöltöttek a nézőteret, mások a kőműveseknek segédkeztek, Viczián János és Hajdú Ja- nos, a szövetkezet két kovácsa a vasmunkák elkészítését vállalták, az MNDSz-asszonvok és a DIS.'- lányok a meszeléshez jelentkeztek. Közben a mözilátogató1 biztosításáról sem feledkeztek .eg. So» Ferenc a környék isno'ái* »«• • vezte meg ifjúsági előadás,...u , Csatári István pedig a mozi jövendő gépésze a dogozók között végzett íe'vikigosiló munkát, verté vissza a kulák és k’erikális reakció támadásait. A jó kollektiv munkának meg'ett az eredménye: készén áll a kicsinosított kultur házban a mozi s van e'egendf néző is már előre biztosítva. És ma, augusztus 20-án háromszoros ünnépfi!—«•' ' t?£: ünnepli a dutgözók Alkotmány,, és ünngjjfT a tszcs megalakításéi, ünnepli a kibővített kultúrotthon, az uj mozi felavatását, amelyek segítségévet megindulnak a ;-»azd|t- sági és kulturális felen alés ul- ján. ünnepel Vizesfás s ünneplésében hála'elt szívvel mond kö- szöne'et a nagy íiíovje tónak és a Pártnak, akiknek«« imái' önsMipft, ~ az egyre- szépülő életet köszönhetik. — e.vjé — „Ingyen odaadjunk mindent!?“ Nem kis földdarab a nyolc kataszteri még a 'szegeclkörnyéki fulóhomokon sem, mert bizony sok olyan van, mint Répás Sándor vagy Tóth Gyurka, akinek még annyi sincs, hogy egy kis «kalibát építsen rá. Kétszáz szögölből már udvarra is telne, amin, ha más nem is, de, legalább egy néhány kolló alja csirke megférne, na meg zöldségnek is jutna egy pár szögöl. De nem volt még ennyi sem. Nein egynek vágy kettőnek, hanem a környékünkön legalább tizenötnek. Azt a nyolc holdat, ami apámnak volt s ami egyszer neLán, valamikor, ha minden jól megy, mint örökség rámszáll, igen sokra tartottam. Hisz terem rajta búza, rozs, kukorica, káposzta, krumpli, meg miegymás pont annyi, amennyire egy évben szükség van. Na és ott van a ló, a • Madár», a telién, a «Piri», az üsző, a «Virág». A két anyakocáról, ami a vén eperfáknak az eprén él egész nyáron, a pulykákról, a libákról, a tyúkokról, meg a csirkékről, ami a ház körül van, nem is beszélek... Gazdagnak érzem magam, nagyon gazdagnak. Ije csak néhány hétig. Meg tudom mondani pontosan a dátumot is: 1937 augusztus 20-ig. Búcsúra készültünk Szalymaz- ra. Hajnalban indulni akartunk egy kocsiderék mislingért. Apám kiküldött, hogy pucoljam meg a «Mádért». Almosán mentein az istállóba a vak és sovány gebéhez. Nem tudtam elképzelni, mi van vele. Egy éjszaka olyan kövérre hízott, hogy majd kicsattant. Apám is kijött és gondteli arccal, majdnem sírva mondogatta: — Na... Madár te,.. na! A vak' ló bután pislogott a hang irányába. Potyogtak a könnyei. Apám belenyúlt, hogy kiengedje a szelet. Itattunk vele kékköves vizet, megcsináltunk mindent, amit meg lehetett. De hiába. A Madár megdöglött. Öreg bőréért is csak 25 pengőt adtak. Aztán gyorsan jött minden. A káposzta és a pulykák ára is elúszott. Oda kellett fizetni a szomszédnak, a 40 holdas Kiss Pálnak a fuvarért. Októberiven jöttek a becsüsök az adó, meg a kölcsönpénz kamatja miatt. • — Az árverés szégyene nem érhet bennünket — mondta határozottan apám. így a «Virág» az andrási vásáron gazdát cserélt. A két hold szöllőt pedig, ami legtöbbet ért a nyolc holdból, potom pénzért, másfél hőid áráért megvette a szomszéd, a 40 holdas Kiss Pál... Az adót és a kamatot kifizettük. Nem lett árverés, de nem lett üsző sem, ló sem, szöllő sem, ruha sem, pénz sem... semmi sem.,. Nagyon sokat vitt magával a «Madár». * 1944 augusztus. A háborús években könnyebben ment. Többet adlak a káposztáért, mindenért. Az adót is ki tudtuk fizetni, sőt még törlesztettünk is. A hat hold mellett apám s én is eljártunk az útépítéshez dolgozni. Jobban éltünk. Ekkor aztán újrakezdődött minden. A hatéves téliénél, a «Piri» borját, az egyetlent az egyik napon elvitte a katonaság. Igaz, Kiss Páltól is vittek egyet, de ott mindig maradt azért hat. Az apám mindig mondogatta: «Majd a háború után. Akkor, meglátjátok, jobb lesz»... Igaza volt, könnyebb lelt 45- ben. Vettünk egy újabb előliasi üszőt. Megszűnt az adósság, a kamatfizetés is. És Kiss Pál sem mert akkor még öt napot kérni egy hold szántásért, vagy egy napi lovasmunkáért. Félt az oroszoktól, de félt a Répásoktól, meg a többiektől, akikből egyik napról a másikra liat-hét holdas gazda lett. Olyanok, mint mi, semmivel gazdagabbak, vagy szegényebbek. Mi éltünk tovább úgy, ahogy ők, talán valamivel jobban, mert én elkerültem hazulról és kevesebb lelt a kenyérpusztító... * 1949 augusztusában apám levelet írt: «Fiam, feltétlen gyere haza, legalább egy napra! Fontos beszédem leime veled. Nagyon fontos...» Otthon felfordulás várt. Anyám dúlt-fult, szóba sem akart állni velem. Azt mondta: — Biztos, te beszélted rá az apád... Nem tudtam, miről beszél. — Hát legalább neked legyen eszed! Az a bat hold a tiéd lesz! Most már rájöttem, miről van szó. Ebéd után aztán összeültünk és megtárgyaltuk a dolgot. Átjött Tóth Gyurka és Sánta Pista is. Apám azt mondta: — Én már mindent megpróbáltam. Rosszabb nem lehet. Meguntam én már ezt a sok gürcölést. Azt is tudom, hogy a Párt nem csap be bennünket. Apám beszélt, de anyáin mindig közbeszólt és néha-néha el is sírta magát. — Hát ingyen odaadjunk mindent!? Gondold meg legalább le, fiam! Legalább neked legyen eszed. — Hagyja rájuk, anyára... tudják ők, hogy mit csinálnak.. — Hát mit gondolsz már te is, azt gondolod, ha belépünk, lesz valami? Még csirkét sem tudok sütni, ha hazajössz... Nem szóltam semmit, pedig mondhattam volna, hogy eddig sem sütött. Apámék és én jómagam is határoztunk. Elmentünk Baláslyába, a Maxim Gorkij csoporthoz, aláírtuk a belépési nyilatkozatot. Anyám nem jött, én azt mondtam, hogy nem tud írni és alábamisítottam a nevét. Anyám még az ajtóig sem kísért ki, csak azt mondta: — Inkább meghalok, de a lábam sem teszem be a csoportba .,. Ez év tavaszán mégis elment a csoporthoz. Nein tudott munka nélkül megmaradni. Később aztán mindennapos lett a munkában. Szívesen dolgozott, az egészsége is megváltozott. Rövid Idő alatt nyolc kilóte-lujiíiiL-feg_ a legfőbb, elmúlt a betegsége Az elmúlt héten ismét hazamentem. Anyám rántottesirkét csinált ebédre és kréniesl sütött. Meg is kérdeztem, hogy talán ünnep van? ö beszélt... beszélt., be sem állt a szája. Szóhoz is alig jutottam. Pakolt ki a díványra. Szoknyákat, cipőt, télikabátot . . mind-mind újak, olyat:, ami még tavaly nem volt. Aztán újabb csomagot hozott. Hat ing volt benne. Apám csak csendben mosolygott bajsza alatt. Ő így mulatott anyámon. — Na milyen?... Hogy néz ki?... Te, nem lesz ez kicsi neked? ^ — Nekem?.,lepődtem meg - hát... — Pedig hármat neked vettem. — Miből? — A kétezer forintból, amit előlegként kaptam a csoporttól. Én anyám nyakába ugrottam, s ő mosolygott, de szeméből a könnyek potyogtak. Csak annyit mondott: — Igazatok volt... Este kikísért a vasútállomásig, most először s hozta a csomagba pakolt ingeket, amit nekem vett.. Borbola Imre
