Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-16 / 163. szám

Sipiczki elvtárs teljesítette kötelességét

A Békési Téglagyárak NV dalgozói a hibák kikilszS* böléséwel készítik e!6 a terwév második telének győzelmét

1950 JULIUS 16., VASÁRNAP

Ára SO fillér

VI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM

Soron levő feladataink

Az aratás befejezése után megyénkben e héten általánosan megkezdődött a cséplés. A munkákat elsőikként, hasonlóan az aratáshoz, az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok kezdték cl. És követték a példamutatókat az egyénileg dolgozó parasztok is. Megindult a hordás. Meg kell azonban állapítani, hogy sokakat az aratás időelőtti befejezése, az, hogy megyénk országos viszonylatban első lett, a kezdteti siker eibizakodóttá tett- Különösképpen megmutatkozott ez ott, ahol a népnevelő munka elhanyagolásával nem készültek fel az osztályellenség várható támadására. Némely község, amely sikereket ért el az aratásnál, de ugyanágy megyénk is, egyik napról a másikra azt vette észre, hogy lecsúszott az aratási versenyben megszerzett kiváló helyről. És mindez azért történt, mert lebecsülték az ellenség erejét, elhanyagollak a népnevelő, a felvilágosító munkát, hagy Iák, hogy minden menjen a maga módja szerint.«

Az aratásnál vereséget szén-’ vedelt ellenség nyomban megtalálta a rést és támadásba kezdeti. Ezt mutálják a cséplés terén elért igen rossz eredmények. Csupán egy-két helyen, mint például Vésztőn, Gyomén akadt olyan csépiőbrigád, amely elérte vagy túlhaladta napi előirányzatát, a 150—200 mázsát. Legtöbb gép, a gépállomások cséplői sem. értek el 10—80 mázsás napi teljesítménynél többek

Felvetődik a kérdés: mi okozta mindezt?

A gépállomások traktorosai egyes helyeken. mint például Békéscsabán, arra hivatkoznak, hogy’ rossz a cséplűmmikások munkához Unió viszonya, továbbá arra, hogy nem folyik egyáltalán népnevelő munka a cséplőgépeknél. Máslielvt. különösen azok, akik

termelő csoportoknál dolgoznak, a behordás lassú menetéi kifogásolják. A termelő- csoportok, cséplőmunkááók és a csépeíteLő-gazdák is a trakloris- lákkal szemben azt állítják, hogy a gépállomások gépjei a rosszak s ezért nem lehet elérni, vagy túlhaladni a napi átiagteljesít- inényl. Vitatkoznak egymással s nem veszik észre az ellenség aknamunkáját, azt, hogy az osztály-ellenség befér közölt a gépállomásokba, a lermelőcsopor- tóikba s a toséplőmunkások közé. És ezt igazolják a következő esetek; A kétegyházi gépállomás területén például, ahol Iegrosz- szabbul halad a cséplés, majdnem mindenki arra panaszkodik, hogy rosszak a gépek. Csupán panaszkodnak, de nem nézik meg, miért rosszak a gépek. Az elekiek talán el is hitték azt, hogy a gépállomás a repceosép- lésre küldött cséplőszekrényéi

véletlenül nem szerelte át. Tudatlanság, a képzettség hiányának tartják például jónéhányan azt is, hogy ugyancsak a gépállomás egyik traktoristája úgy meghozatta az erőgép és a cséplőszekrény közötti szíjat, hogy a dohlengcly elgörbült, a gép használhatatlanná vált. Sokan el sem tudták képzelni, hogy az osztályellenség terjeszti azokat a híreket; mármint azt, hogy rosszak a gépállomás gépjei. Nem látták meg az osztályellen- ség célját, azt, hogy a valótlan hír terjesztésével az osztályellenség a gépállomásokat akarja lejáratni a dolgozó parasztok előtt, azt, hogy így akarják elidegeníteni a dolgozókat még az őszi talajmunkák megkezdése előtt a gépállomástól.

Nem vették észre azt sem, hogy a másik hír terjesztését':

rossz a cséplőanunkasok munkához való viszonya« — szintén az osztályellenség viszi. Sokan elfelejtették azt, hogy ma, mikor végérvényesen megszűnt a munkanélküliség megyénkben, mikor a munkás egész éven keresztül megtalálja munkáját, boldog örömmel végzi a munkát már azért is, mert eltűnt örökre feje fölül a munkanélküliség sötét árnya. És ezt igazolja példám a vésztői gépállomáson dolgozó Kaszai csépiőbrigád, akik 34 colos cséplőjükkel 14 óra alatt 200 mázsa 98 kiló búzát csépelteik el s közben kilencszer húzatlak is. Sorolhatnánk tovább azokat a kiváló eredményeket, melyekről nemigen beszélnék, melyek világosan bizony tíják, hogy a cséplőmunkások igenis lelkesen dolgoznak.

Nem véletlen tehát, hogy az oszlályeí'enség épp azokat a híreket terjeszti, melyeket beépített ügynökeiken keresztül saját .maguk provokállak ki. Ilyen provokáció például a békésszentandrási kPéró« tszcs-ről, vagy a szeghalmi »Ady« tszcs-ről elterjedt hír. is. A két tszcs-be beépült az osz- lályeleaség- s ügynökeik aknain un kajának következménye az, hogy a csépiéinél naponta csak öt-hat óra hosszat dolgoznak és 3o—.jo mázsa gabonát csépelnek el.

Ila mélyére nézünk a dolgoknak, világosan láthatjuk, hogy az összes szájrakapott híreket, melyek a behordás, cséplés, termén)begyűjtés és tarlóhántás ellen szólnak, melyek végnélküli vitákat provokálnak s kételyeket keltenek a dolgozó parasztokban, az osz- tályel'enség, a klerikális reakció és ügynökei, a jobboldali szociáldemokraták terjesztik.

Önkényle'enül is felvetődik: hogyan akadályozhatjuk meg az osz- tátyel enség ezen romboló munkáját? Mik a teendők?

Az első és a legfontosabb: tovább kell fokozni a felvilágosító, a népnevelő munkát. Tovább kell fejleszteni a dolgozó parasztok körében megindult versenymozgalLelkes ünnepségeken búcsúztatták a parasztküldöttség tagjait

Búcsúznak a Szovjetunióba indulók. Azok, akiket a Párt és a nép bizalma arra jelölt, hogy megnézzék a világ legfejlettebb mezőgazdaságát, elhozzák annak tapasztalatait. Kétszáz helyen az országban még egyszer összegyűltek> lelkűkre kötötték az indulóknak: nézz meg alaposan mindent... idehaza számolj be pontosan. És mondd meg nekik, hogy a magyar nép sok-sok szeretettel üdvözli őket.

Békésen, ha nagy ünnep van, a kulturház nagytermében jönnek össze. Most is ide jött el a község apraja-nagvja, hogy elbúcsúzzék Vári Andrástól, akit ma már röpít a vonat abba az országija, melynek lakóira hálával, szeretettel gondol minden magyar dolgozó: a Szovjetunióba. Egyik-másiknak a könny is kicsordul a

szeméből. Meri nagy dolog ám, hogy Békést már másodszor éri az a megtiszteltetés, hogy legt jobbjait a Szovjetunióba küldi.

Csend támad a teremben. Ben- csik elvtárs a Párt nevében beszél: »Nézz alaposan körül... jegyezz fel magadnak mindent és idehaza pontosan számolj be mindenről.

Nagy feladatot hízott rád a Párt

Iá nagy megbecsülést jelent az, hogy Békés dolgozóit képviseled.' A hallgatók lelkesen megtapsolják. A szemekből felé sugárzó szeretet mosolyt dérit Vári And- rrás markáns arcára. A tapsvihar egyre fokozódik! »Éljen 'Sztálini Éljen Rákosi! Éljen a Párt!x — hangzik fel ütemesen. A békésiek azokat ünnepük, akik lehetővé tették, Vári Andrásnak és még kétszáznak, hogy elinduljon erre az útra. Utána Vári András beszél arról a boldogságról, útról az örömről, amit az érez. aki példaképeinkhez, felszabadítóinkhoz indul látogatóba. Ujűpusu ember beszél, akit harcok formáltak ilyenné: öntudatos dolgozó paraszttá, aki tanul, aki hosszú útra indul, hogy ezzel is népe boldogulását segit-e elő.

Szavai után kérdések áradata zudul felé: »Nézd meg a szovjet asszonyokat, hogyan élnek, hogyan dolgoznak otthon, hogyan építik hazájukat.« — ezt Kósánó kérdi. Tárnái Tibort -az érdekli, hogy a szovjet rendőrség, hogy dolgozik. »Nézd meg azt is, hogy hogy nevelik a gyereket otthon és az iskolában. Mond el nekünk, ha hazajössz, hogy mi is olyannál nevelhessük a mieinket, mint a hős komszomoüsták« — kéri Dur- kóné. — A kis Tyúkodi Julia kipirult arccal beszél:

.Vésre meg Vári elvtárs a Komszomol munkáját

És ha hazajön, segítsen nekünk hozzájuk hasonlóvá válni. És mondja meg nekik — itt egy pillanatra elakad a hangja, de ha nem mondaná tovább, pillantása akkor is elmondja helyette. És Vári András megérti, feljegyzi magának: Sok-sok hálával gondolunk a komszomolistákra. Fábi Sándor a Pártját szerető népnevelő kívánságának ad hangol: Nézd meg, hogy dolgoznak a szovjet agitátorok! > Üzenetet is híznak rá: «Ha lent jársz az azővi járásban, amerre mi "jár- ..........................................

I

link tavaly — szólal meg Nagy is Iván né —, mondd el az elvtársaknak: sokat tanultunk tőlük tavaly is és sok szereleltel gondolunk vissza rájuk.» Ezernyi kérdés, de a végén mindnek egy van: a békési dolgozók harcos üdvözlete.

Nagyszénáson a DÉEOSz székházban búcsúztatják Sulyinszki Andrást, akit két hónappal ezelőtt választottak meg küldöttjüknek. A szállásiak szeretettel néznek Sulyinszki magas alakjára. — A község dolgozói

mat. Páros versenvt kell indítani a hordás gyors befejezésére, mert csak a bordás befejezése után lehet rövid idő alatt, — az aratás befejezésétől számítolt 18 napon belül elvégezni a tarlólián távi. Es ebben a versenyben is a kommunistáknak, az állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeti esö- portoknak kell péklát mutatniok. Segítsék tehát úgy igával, mint kocsival az állami gazdaságok a tszcs-ket, a cséplést befejező tszcs-k pedig a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat. Mozgósítsunk minden igát a behor- dásra! Egv bizonyos, mint ahogy az aratásnál, úgy most is a dolgozó parasztok követni fogják a

kommunisták példamutatását.

Indítsunk versenyt a csépied eredmények növelésére! Ne legyen a jövő héten egy olyan cséplőgép sem megyénkben, melynek napi teljesítménye ne haladná meg a 100 mázsát. Eiinek elérése érdekében érlékeljük ki hetenként, — községenként is — a cséplőgépek közölt folyó versenyt, s az eredményt faliújságon több helyt, községházán, DÉFOSz-ban, földmü- vesszövétkezetbéff, sfb. függesszük ki. hogy arról mindenki tudjon a községben. A cséplőgépeknél pedig rendszeresítsük a munka utáni röpgy ülése két, valamint a hetenkénti értekezleteket, melyeken az az napi, illetve heti munka közbüszke őrömmel küldenek a nagy Szovjetunióba — mondja Laszli János elvtárs, a pártlitkár. Szavaiban kifejezésre jut egész Nagyszénás gondolata. Abba az országba indul most Sulyinszki, melynek szabadságát, Rákosi elvtársat s eredményeit köszönheti az egész magyar nép.

Sutyinszki András szereleltel fordul dolgozó társai felé. Meghatott. Keresi a szavakat, amelyekkel kifejezésre juttatná azt a nagy-nagy szeretetet, amit azok iránt érez, akik lehetővé tették számára, hogy elinduljon erre az útra. «ígérem, hogy mindent jól megfigyelek és visszatérve átadom mindenkinek azt, amit tanultain, hogy még fokozottabb lendülettel lássunk hozzá ötéves tervünk megvalósításához. ■

Szavai után, mint mindenütt ezen az estén, a kérdések özöne áradt felé. Krivik András traklo- risUi a szovjet gépállomások, a szovjet .traktoristák munkájáról szeretne löbbel ludui. Azzal bízta meg a küldöttet, ezt is tanulmányozza jól. Móricz József arra kíváncsi, hogy a kolhoztagok hogyan oldják meg a rájuk bízót) feladatokat. Pavlo István a jó- szágnevelésről és a takarmányozásról akar majd felvilágosítást kapni. Szemenvei Béla a földmit- vesszövelkezclekről szeretne hallani. Sinkovics Pál a községi tanácsok munkája után érdeklődik Idős Érák Pál meleg hangon mondja: Mondd meg a szovjet népnek,

ndvözletüsiket küIdjük azoknak, akik a mi szabadságunkért is küzdöttek

És Sulyinszki András áladja majd az üdvözleteket, meri 3 nagy szállásiak jól választoltak.

Gvulán, a vaio háza lanáe-toimé- nek piros lepellel borított asztalánál napbarnított, munkában edzett paraszt áll. Szeműben a boldogság tüze lángol, -gondolatban már oly jár a végtelen orosz búzamezőkön (Folytatás a 2. oldalun.)

ben szerzett tapasztalatokat adják át egymásnak a dolgozók. Indítsuk meg a cséplőgépek közötti tapasztalatcserét is. Rendszeresítsük a napi sajtóolv a.á-t és c ekre hívjuk meg az. egyénileg dolgozó pa- rasz.tokat is

igen -komoly feladatok megoldása vár tehát a népnevelőkre, de különösen a pártszervezetekre. A feladatok megoldása — az osztályéi'enség és ügynökeinek kíméletlen leleplezése, — meghozza a várt eredményeket s az aratáshoz hasonlóan, megyénk dolgozó parasztsága sikerrel haJtja végre * minisztertanács aratás, cséplés, terménytegyüitésről hozott határozatát. (f. sz.)