Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-09 / 157. szám

VIHARSAROK NÉPE s A hős szovjet vasutasok példája nyomán készülnek az orosházi vasutasok az őszi csúcsforgalomra val csatáfftiyerünk, — állapítja meg Juhász Dezső, a fűlő. Dévai elvtárs pedig lezárja azzal, hogy: — Az ám, csatát vívunk. Jól állapította meg az értekezleten Horváth János elvtárs, hogy ez az őszi csúcsforgalom harci kér­dés, az oszlályharc harci kér­dése is! — Ez világos. Az ellenség aka­dályozni igyekszik majd a for­galom gyors menetét. Nekünk ébereknek kell lennünk! Aztán nem mehet minden úgy, mint eddig! Újat, újalj új ötletekéi kell hozni, hogy sikerüljön a 3 napos kocsiforduló! Dévai elvtársék már erre az útra lértek. Van egy jó ötletük, amit már meg is valósítottak és nagy jelentősége van a kocsifor- duló meggyorsításában. Eddig a mozdony külön vette fel a darunál a vizet, aztán el­ment a fűtőházhoz szénért, ott olajozták, lisztítollák a vontatá­sok közötti időben. — így eltel legalább 1 óra 40 perc, mondja Dévai elvlárs. — Most úgy csináljuk, hogy egy pályakocsin a vízfelvevő moz­donyhoz szállítjuk az előre meg­kevert szenet és a vízfelvétellel egy időben a szenet is berak­juk, olajozunk. így 30 perc meg­takarítást érünk cl, ami sokai jelent majd a csúcsforgalom­ban! Van még más is az orosházi vontatási dolgozók »újítási« tar­solyában. A hős szovjet mozdony» vezetők példája nyomán cl ha tá roz Iák: jobb gépkezeléssel elérik azt, hogy a vonalaikon használatos mozdonyoknál a mo­sás nélkül meglelt utat 1000 ki­lométerről 5000 kilométerre emelik. — Olvastam Bakó József szom­bathelyi szaktársam versenykihí­vását és ehhez én is csatlako­zom ! így látják az orosházi MÁV vontatási dolgozók, de a más munkakörben szolgálatot teljesí­tők is, az őszi csúcsforgalom har­ci feladatát. — A gyors terményszállílás a mi érdekünk is, mert államunk, a dolgozó nép ellátását biztosít­juk. Mindent megteszünk a si­ker érdekében! Dévai elvtárs, meg fűtője. Juhász Dezső már a mozdonyon dolgoznak. Kendben tartják, olajozzák. Min­den vontatás után megnézik, nines-e hiba a ezikravódővel, hiszen nap- fól-napia- keresztek mellett visz el az útjuk. — Tervszerű, jó munkát akarunk végezni és már most készülünk a csúcsforgalomra. Szorosan együtt­működünk a forgalmiakkal. Előre megbeszélünk minden feladatot. Megvalósítjuk a háromnapos kocsifordulót I Dévai József, az egyik legkivá­lóbb orosházi masiniszta párttag és tudja, mire kötelezi őt a párt­tagság. A vidámság —, mely egész arcán, beszédén, munkáján erőm­űk — onnan van, hogy az uj vi­lág, az épülő szocializmus valósul meg Dévai elvtárs körül is. Ben- sejébe is változást hoznak a na­pok: szocialista emberré változik. Munkáját szereti nagyon! Ele­mében van, ha mozdonyán dol- gozliat, amikor a csattogó kere­kek faljak a kilométereket. Fűtője, Juhász Dezső minden­ben segíti... Jól összedolgoztak már, szinte egymás gondolatait si ismerik ... Most az országos vasútüzemi értekezlet után Dévai elvtárs meg Juhász Dezső megbeszélik az ér­tekezlet anyagát a Szabad Nép beszámolójából, — Valóban úgy van, ahogy Bebrits elvlárs megállapította: ezen az őszön sokkal nagyobb forgalmunk lesz, mint tavaly volt! — így mondja Dévai elv­társ, mire Juhász azt jegyzi meg, hogy nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a termes is sokkal jobb lesz, mint a tavalyi volt! Azután tovább tanulmányozzák az értekezlet anyagát. • »Legfontosabb kérdés a kocsi­forduló idejének csökkentése!« A határozat első pontja feladatul tűzi a vasutas dolgozók felé azt,’ hogy, a forgalom sikeres lebo­nyolítása érdekében a kocsifor- dulól a szállítási követelmények­nek megfelelően három napra leszorítják — Leszorítjuk! — ezt a szót megnyomja a mondat végén Dé­vai elvtárs, súlyt ad neki. Látja, világosan áll előtte a gyorsított kocsiforduló jelentősége. — Minden perc megtakarílásá­Azt is el kell mondani Dévai elvtársiéi, hogy az orosházi -vas­útnál ők tartják a legjobb «túlten- gelyes» masinisztának. Legutóbb is 36 tengellyel — 18 vagonnal — többet hozott el Mezőhegyesről Orosházára, mint amennyit a régi megállapítás szerint «elbír» a gép. Ö elhozta! — Sikerülnie kell! — tűzte ki maga elé és Dévai elvtárs kommu­nista, végrehajtotta a feladatot. És így dolgozik Dévai elvtárs, meg a többiek az őszi csúcsfor­galomban is, igy küzdenek ők, vasutasok a terményszál 1 itáe, a jövőévi kenyér biztosításaiért 1 S. E. A jobb kenyérért, több cseréppel, több téglával felelünk Naponta jelennek meg a közlemények a sajtóban a dolgozó pa­rasztság küzdelméről, amelyet a gabonafronton vívnak. Mi, üzemi dolgozók nagy figyelemmel kisírjak ezéliel a küzdelmeket. Tud• juh, hogy ennek a harcnak a sikeres befejezése ránk, üzemi dol­gozókra is döntő jelentőségű, a nii kenyerünkről is van szó. A harc megnyerésével a mi asztalunkra is nagyobb darab kenyér jut. Mi igyekszünk részesévé válni ennek a küzdelemnek. Ari akar­juk, hogy a dolgozó parasztság napról-napia jobban érezze, hogy a munkásosztály őt tartja a legmegbízhatóbb harcostársának a falun. Tudjuk azt, hogy ha egy uj versenyt kezdeményezünk, munkafel- ajánlást leszünk, ez nemcsak a mi életszínvonalunk emelését jelenti, hanem emeli a dolgozó parasztság életszínvonalát is. Az iparban felszabadultak a munkásság erői és amióta a munka a gyárban n becsület és dicsőség dolga, olyan Ujesitmények születnek, amilyrnelzr • a régi tőkésvilágban gondolni sem lehetett. Falun is hasonló je­lenségek mutatkoznak. A dolgozó parasztot most halja át először a: a tudat, hogy végre fedél alá jutott, hogy biztonságban dolgozhat. Most, amikor látjuk, hogy abban a küzdelemben, amely minden szem gabonáért folyik, milyen hősiesen veszi ki részét a dolgozó parasztság, mi még fokozottabb erővel dolgozunk. Azt akiarjuk, hogy még több tégla, cserép jusson egészséges családi házak építésére a falun, hogy a dolgozó ember ott is rendes házalóban lakhasson. A közös cél, a szocializmus építése az ipari munkásságot és a tíol gozó parasztságot szilárd erővé tömöríti össze. Szemben az elmúlt rendszerrel, ma a munkás-paraszt szövetség élő, eleven valóság és egyre erősöddé. Most az aratási munleánál ez különösen megmutat kozott. Az a lelkesedés, amellyel az üzemek dolgozói siettek a dol­gozó parasztság segítségére és az a fogadtatás, amellyel azok fo­gadták, döntő bizonyíték volt rrra, hogy az egy célért való küz- delem szilárd kapcsolatokat teremtett az ipari és a rrlczögaidasági dolgozók közölt. A mi üzemünkből is kint volt egy aratóbiigád a felsőnyomási állami gazdaságban a: aratásnál segíteni, ahol nagy ürömmel fogad­tok bennünket. A mi üzemünk dolgozói visszatérve, még fokozot­tabb erővel láttak hozzá a munkáihoz. Rajta leszünk, hogy a rp- b'maletakarilás további munkálataiban is segítségére legyüidc a dől- qozó ’parasztságnak, hogy munlcánkloal még tombb erősítsük a mun- kás’paraszt szövetséget. GYEBROVSZK1 JÍNOS kemencerakó, Bík'si Téglagyárak NV 11. sz. telep. Eqy ötlet eqy lépés előre cs terv sikeres teljesítése felé Délután 2 óra. A békéscsabai Kötöttárugyár NV üzemének dolgo­zói szépen feldíszített kultúrte­remben gyülekeznek, hog^ a szov­jet példa nyomán megtartsák az üzem második «ötlet-napját». A műszaki bizottság jó felvilágosító munkája nyomán, az ötletnapo­kon az üzemrészek dolgozói már jó előre tudomást szereztek azok­ról a szűk keresztmetszetekről, me­lyek ha megszűnnek, könnyebb és gyorsabb lesz a munka. Ezeknek a szűk keresztmetszeteknek a meg­szüntetését akarják értékes ötle­teikkel elősegíteni a dolgozók. A termet halk zsongás tölti be. Egymásközt beszélgetnek, tanács­— Szakláisuk!. — kezdi beszédét Zsíros Pál reschel fölvető és ke­zében eg)’ általa készített parti jelző készüléket tart. — Ha ezt a ké­szüléket a felvető dobra szerelnénk, ' akkor a szalagok pamutszálai, nem zilálódnának szét, hanem pontosan egymás mellé tekerednének, igy kevesebb lenne a szálszakadás. Cálik .Pálné, a körkötő-figemrés? sztahánovistája azt javasolja, hogy a körkötő gépekre szálvezető ké­szüléket szereljenek, amely iehe­koznak az üzemrészek dolgozói. Molnár József, az üzem újítási felelőse beszél elsőnek. Ismerteti az ötletnapok jelentőségét, me­lyek nagy segitői az újító moz­galomnak. — Minél többen kap­csolódunk bele ebbe a munkába, — mondja Molnár elvtárs — annál jobb és gyorsabb munkát tudunk végezni az üzemben. Ezek az öt­letek kicsiny jelentőségűnek lát­szanak, de annál nagyobb segítsé­get nyújtanak a többtormelésben és ezen keresztül a szocializmust építő ötéves tervünk sikeres meg­valósításában. — Szavai után egy­másután kérnek szót a dolgo­zók és tővé fogja tenni, hogy nagyobb csóvák legyenek a gépeken, mert így ritkábban kell a keresztorsókat cserélni Egymásután mondják el a dol­gozók jobbnál-jobb ötleteiket, me­lyek mind hozzájárulnak a terme­lést gátló hibák leküzdéséhez. Kiss Mihályné, az orsózo-üzem- rész dolgozója is igen értékes öt­letet vet fel, amit a dolgozók és a bizottság nyomban el is fogad. Az orsózóban levő gépeknél az orsótartók nem a megfelelő helyre vannak állitva, sok időt vesz igény­be az orsók cserélése. Egy új orsó­tartót javasol, melynek segítségé­vel lehetővé válik a minőségi or­sózás is. A műszaki bizottság az ötleteket kiértékel'# és nyomban ki is osztotta az értük járé jutalmat Kiss Pál ötletéért, melyet már holnap meg is valósítanak, 40 fo­rint jutal matJsaj^-rA^aúic ' Pál- nót az öfetyiap m s'.ali bizot s iga 30 forinttal jutalmazta, Kiss Mi­hályné f/zuitén értékes ötletéért 20 forintot kapott jutalmul. Köv álon és gyorsan, sok tanul­sággal végződött ez az ötletnap és a gaz lag tapasztaltok új lendület­tel segítik az üzem dolgozóit a további jó munkában a terv fel­építése során OLV&SD a Viharsarok Népét! jobbnál-jobb ötletek hangzanak el

Next

/
Oldalképek
Tartalom