Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-07 / 155. szám

4 VIHARSAROK NÉPE Párt és pártépítés Népnevelők a cséplőknél • Ómezőhegyesen O mezőhegyesen is — a mezőhegyest állenni gazdaság egyilc üzemegységében javában áll a csépié». A fákkal szegélyezett ezérüskertben villanymotor hajtja a cséplő szekrényt, elevátor továb­bítja. a snalnuit a hazaim s törek repdes a levegőben, finom port hintve. Kíváncsi vagy, milyen emberek dolgoznak itt? Tudd meg ezt és megérted: Asztalos Gábor, aki kéveadogató a cséplőnél, amikor még lábon állt a gabona, szinte kezével fojtotta el, égési sebeket szenvedve, <a búzamezők szélín a kisvonat szikrájától keletkezeti: tüzet — ennyit mondva: «As enyém is a gabona.» De az igazsághoz az is hozzátarto­zik: akadnak még olyan becsületes egyszerű dolgozók a mezőhe­gyest állami gazdaságban, akik nem látnak egészen tisztán.,, ,,A sMxiolvunus mefyMtásitásÁéAt Usvzük" Traktoristák levelei Rákosi elvtárshoz Junius 30-án a csorvási gépállomás három trüktorlstája két levelet küldött Rákosi elvtárshoz, melyekben bejelentik a csépiéi sei kapcsolatos munkafelajánlásaikat. A levelek szószerint igy szók nak: »Drága Rákosi elvtárs! Mi, a csorvási gépállomás két dolgozója, vállaljuk, hogy a cséplési átlagunkat 3000 niázs.í-ról 4500 mázsára cincijük. Csép­lőgépeinknél állandóan felvilág ásító munkát fogunk végezni, amin keresztül harcolunk minden szem gabonáért, úgy. hogy a cséplőgépnél egy százalékos szeinvcszteségnél több nem lesz. Ugyancsak az Idegen magvakat is egy százalékra csökkentjük. A cséplési vállalásunkat ötéves tervünk mielőbbi befejezéséi rí, a szocializmus mielőbbi megvalósításáért tesszük. Csorvás, 1950 június 30. Elvtársi üdvözlettel: LEIIOCZKI JÁNOS és BEXYÓ ANDRÁS traktoristák, t »Szeretett Rákosi elvtárs! Hálámat úgy fejezem ki azért, hogy ma szabad országban szabad emberként dolgozhatok, hogy a nyári idényben a csép­lési tervemet 3160 mázsáról 4500 mázsára emelem. Cséplőgé­pemnél állandó felvilágosító munkát fogok végezni, amin ke­resztül harcolni fogok minden egyes szem gabonáért. Gépem­nél a szemveszleséget 1 százalékra csökkentem, ugyancsak aí idegen mag 1 százaléknál több nem lesz. Munkafelajánlásomat a szocializmus megvalósításáért teszem. Él jen a Párt, éljen Rákosi elvtárs! Csorvás, 1950 június 30. Elvtársi üdvözlettel: TÓTH GYÖRGY traktorista.« POLITIKAI HUNKA A MEZEI BRIGÁDOKBAN Szürkül, megáll a cséplő. De Poros György brigádja ott marad a. kazal tövében, most is, mint szinte minden este. Kisgyűlés lesz — a harmadik. Poros György nép­nevelő a munkafegyelem megszi­lárdításáról, a dolgozók jogairól és kötelezettségeiről olvas fel a füzet­ből. Aztán hozzáfűzi: siessünk a ceépléssel, őrködjünk minden ízemre. A miénk az, mi va­gyunk a gazdák, hát tudnunk kell a kötelességünket. Elsorolja, úgy kell csinálni, sőt még jobban, mint eddig: .«Észre­vettük, hogy a szalmába, polyvába néhány szem került, ezért állítot­tunk a dobon, nem megy veszen­dőbe cseppnyi gabona sem. így ve­gyünk észre minden hibát.» Szil- vasi József, a másik népnevelő szólt, aki etető a dobnál: «Te Fábián asztagos komáin, te jól dol­gozol, csak ügyelj arra, hogy min­dig legyen kéve, pillanatra se kell­jen várni.» — «Igazad van» •— kapja a választ a népnevelő. Hozzászólnak még sokan: Batlá- qó kévevágó, Pásztor kazalrakó és a többiek. «Helytelen itt a szer­vezés, nincs elég hordást végző kocsi, ma is két és félóra hosz- ■szát állt a cséplő emiatt. Ila nem A nagyszénás! dolgozó parasztok azzal az érzéssel jöttek el a vasár­nap tartott paraszt-nagygyűlésre, hogy minisztertanácsunk határoza­tának az aratásra vonatkozó részét jól végrehajtották és a termelőszö- vetekezetekkel az élen befejezték az aratást, A paraszt-nagygyűlés előadója is­mertette a dolgozó parasztságunk előtt álló soronkövetkező felada­tokat, a hordás mielőbbi megkezdé­sét, a tarlóhántás nagyobb ütem­ben történő végrehajtását, cséplést és ezzel kapcsolatban az adó beszol­gáltatását és a szabad-gabona csép­lőgéptől történő beszállítását a föld- művésszövetkezet raktárába. A felszólalások során a jelenlévő dolgozó parasztok a DEFOSz-ve­zetőség felé kritika 'formájában fel­hozták, hogy konkrétan nem ismer­tették azoknak az élenjáró dol­gom parasztoknak a munkáját, akik íróidat mutattak az aratásban. Hiba ez, hogy a vezetőség ezek után sem javította ki azt a hibát, pedig so­kan vannak Nagyszénáson is olyan dolgozó parasztok, akik a munkák jó elvégzésében az élen járnak. Itt van pl. id. Huszár Pál újgazda, aki miután viaszérésbon learatta szemveszte ég nélkül a gabonáját, rögtön a hordáshoz fogott óe már azzal is végzett, vagy pedig Szabó Ferenc középparaszt, aki szintén időben learatott, 12 mázsa búzára szállítási szerződést kötött és vál­lalta, hogy a cséplőgéptől egyene­sen a földművesszövetkezetbe viszi a saját szükségletén felüli gabo­náját. A gyűlésen csak általánosságban foglalkoztak azzal, hogy az idei ara­tási, cséplési, begyűjtési munkák fokozódó osztáíylraroot jelentenek és konkrétan erre nem mutattak rá, pedig ennek bizonyítására sem kell a szomszédba menni. Borgula Márton újpusztai ku- lák azzal próbálja akadályozni az aratás ütemét, hogy megtéveszti állunk két és félóráig kévebiány miatt, úgy 50 mázsával többet csépelünk el. Mi, a nép látja ennek kárát, biztosítani kelléne kellőszámú hordást végző kocsit.» Igaza van a Poros brigád tag­jainak. Szóltak is már Magyar elvtársnak — az ómezőhegvesi gaz­daság vezetőjének — a hordást végző kocsik kevés száma miatt, de nem történt intézkedés. Úgy látszik, Magyar elvtársnak nem szívügye az, hogy folyamatosan, megállás nélkül dolgozzanak a cséplők. A kellőszámú hordást végző kocsit lehetne biztosítani, csak egy kicsit akarni kellene! De most Szabó József etető szól: «Nem egyszerre tesszük a dobba a kévét, hanem szétterít­jük, igy nem kerülhet szemes ka­lász a szalmába. Vigyázunk na­gyon, ugvo minden megmentett ga­bonaszemmel biztosítjuk azt, hogy békében építsük a szocializmust. Meg aztán a jó munkával a bá­lánkat is szándékszunk kifejezni a Szovjetuniónak és a Pártnak.» * Kérdezzük a dolgozókat és ők nviltan beszélnek. B.iliáné — élen­járó munkásnő — poros és izadt arcán végiggördül a könny, amint az aratóit, akik nincsenek tisztá­ban az aratásért járó bérrel és kevesebb aratási díjat mondott ne­kik, hogy elvegye a kedvüket a munkától és ezen keresztül érje el a minél nagyobb szemveszteséget, vagy Veleck János szarvasi kulák, akinek Nagyszénáson is van földje, csak felszólításra, későn fogott az aratáshoz, ezáltal a szemveszteség igen nagy, azon kívül a többi nö­vények időszerű ápolását is elha­nyagolta, igy kukoricája is lesár­gult a gaztól. De nemcsak a kulákok, hanem a velük összefonódott klerikális re­akció is igyekszik akadályozni a dolgozó paraszság békés, építő mun­káját, legújabban azt a hirt ter­jesztik, hogy a kommunisták rö­videsen bezárják a templomokat, sőt errevonatkozólag határidőket is tűznek ki. Ezeknek és hasonló példáknak konkrét ismertetése még jobban hozzájárulna ahhoz, hogy a dolgozó parasztság helyesen tájékozódjon, tisztán lássa, hol az ellenség és ho­gyan lehet eredményes harcot foly­tatni ellene. A paraszt-nagygyűlés során — miután a DEFOSz megyei ki­Termelőcsoportjaink kiváló ered­ményeinek láttán, egyre több azok­nak a dolgozó parasztoknak száma, akik kérik felvételüket a meglévő termelőcsoportokba, vagy a nyári munkák után uj csoportokat akar­nak alakítani. Ezideig 45 termelő­szövetkezeti csoport előkészitő bi­zottság alakult a megyében, amely­nek 504 tagja van. Az előkésziiő bizottságok no4 katasztráüs hold földön kívánnak ősszel uj csopor­tokat létrehozni. elmondja; «Magyar elvtárs, a gaz­daságvezető, amikor nem egészen láttam tisztán, — ezt tudom, hiba volt — durván rámförmedt és azt mondta: el internáltat, elvitet... Bízom a Pártban, hiszen az a mindenünk. A Párt segít bennün­ket, mi is segítjük a Pártot, most úgy, hogy jól elvégezzük a csép­lést.» Fábián Ferenc zsákos szól: «Egész nap dolgoztunk, aztán' egy kérdést félreértettünk. Magyar elv­társ, ahelyett, liogy megmagya­rázta volna, mint áll a dolog, az Államvédelmi Hatósággal fenyege­tett minket...» Tűrhetetlen, felháborító és elég­gé el nem ítélhető Magyar elvtárs és még néhány személy maga­tartása. az, ahogyan a becsületes dolgozókkal beszélnek. Itt az ideje, hogy megrendszabályozzák az ilyen kiskirályokat! * A gazdaság pártszervezeteiről is szólni kell még. Nem folytatnak eléggé alapos felvilágosító mun­kát, (igaz, az utóbbi időben ja­vulás mutatkozik), nem motorjai maradéktalanul a termelésnek. A tagjelöltfelvétellel sem úgy fog­lalkoznak, ahogyan kellene. (Pl. Poros brigádvezető hat életrajzot adott be, több kérvényt irt, egy évvel ezelőtt kérte tagjelöltfelvé­telét, Asztalos is kérte, — de eddig sehol semmi.) Ezekért persze elsősorban a gazdaság pártbizott­sága felelős! .. .. Vége a kis gyűlésnek, elin­dulnak szállásukra a csóplősök. Egyre távolodnak és az estében hallani dalukat: «Uj élet- fényére ébredt a boldog nép ...» Morvay Sándor. küldött részletesen megvilágította a tótkomlósi versenykihívás jelentő­ségét — a nagyszénási dolgozó pa­rasztok lelkesen csatlakoztak a ver­senyhez. így pl. Biró Pál vállalta az újpusztai nyugati rész dolgozó pa­rasztsága nevében, hogy a hordást július 5-ig bevégzik és a tarló- hántást is megkezdik. Szűcsi András vállalta, hogy július 10-ig a hordást elvégzik, a trágyát kihordja és a tarlóhán­tást is elvégzi. Leszenyeczki János egyénileg kihívott versenyre egy tótkomlósi dolgozó parasztot, hogy viszony­lag melyikük szállít több terményt, jószágot a földművesszövetkezetnek. A versenykihívások is mutatják, hogy dolgozó parasztságunk lel­kesen, odaadóan végzi munkáját, mert tudja, hogy most már ma­gának dolgozik. Ha dolgozó pa­rasztságaink továbbra is követi Pártunk, minisztertanácsunk út­mutatásait, akkor nem kétséges, hogy a harc további szakaszai­ban is győzelemre viszi a dolgozók kenyeréért folyó csatáját. A meglévő csoportokban ezideig 45a dolgozó paraszt, 992 kalaszt- rális hold föld tulajdonosa akar belépni. Pártszervezeteink jó népnevelő­munkával szélesítsék tovább ezt a mozgalmat, a meglévő csoportok intézőbizottságai pedig tartsanak rendszeres kapcsolatot az ősszel be­lépők csoportjaival, hogy azok még belépésük előtt tisztában legyenek a inunk aegység-sz ámitáiss-: »1 s a cso­portok egyéb döntő kérdéseivel. A kinyi terület spoljani körze­tének mezőgazdasági dolgozói kö­telezettséget vállallak Sztálin elv­iért előtt, bő termés elérésére. Amit vállaltak, teljesítették is. Ezt mutatják a dús termést hozó gabonaföldek, a léaÁaftSfty-’>kicsé­pelt gabonatermés és az a lelkes igyekezet, ahogy az állatomat szem­ben vállalt kötelezettségüknek si­etnek eleget tenni. De ahhoz, hogy ilyen jó ered­ményeket érhessenek el, a jó mun­kán kívül a pártszervezetek segít­ségére volt szükség. A kievi területen a kolhozok és szovhozok pártszervezeteinek veze­tői és aktívái hatalmas politikai tömegmunkát fejtettek ki és fejtenek ki a szántóföldeken. Figyelemmel kisérik a munkaver­senyeket, népszerűsítik az eredmé­nyeket és mindenütt megadják a szükséges támogatást. A pártszerve­zetek hatékony munkájának tud­ható be, hogy a kommunisták él­csapat-szerepe a kolhozokban, szov- hozokban, gép- és traklorállomá- sokban állandóan érvényesül. A kommunisták mindenütt ott állnak a termelés döntő szakaszain és a munka iránti szocialista viszony igazi példáját mutatják. A körzet valamennyi kolhoza és szovhoza kitűnő agitációs kollek­tívát szervezett. Az agitátorok rend* szeresen folytatnak politikai meg­beszéléseket, résztvesznek a brigá­dok napi munkaeredményeinek megszervezésében, megvitatásában és terjesztik az élenjárók tapasz­talatait. Sok kolhoz és szovhoz vándor agitációs kocsikat szerelt fel Ez részben mozgó könyvtár: el­viszi a mezőkön dolgozókhoz a friss újságokat és folyóiratokat. Agitátorok mennek a kocsival és a kolhozparasztok szívesen hallgatják beszédeiket.. Az agitációs kultur- brigádoknak is helye van a kocsin. A »kulturosok« a mezei tanyákon adnak műsort és szebbnél-szebb hangversenyeket rendeznek. így lel­kesítik további jó munkára a me­zei dolgozókat. A mezei tanyákon az élenjáró munkamódszerekre pla­kátok és feliratok hívják fel a dol­gozók figyelmét. Ezeket is az agi­tációs kocsi viszi és helyezi él. A pártszervd/éfek a 'magas tér* illésért folyó harcban nagy gondot fordítanak a sajtóra A lapokon és folyóiratokon kívül »munkadicsőség« röplapokat adnak ii a tanyákon. A központi újságo­kat naponta kifüggesztik és széW körben terjesztik a Tüske (»Kol jueska«), Bogáncs (»Repej«),Kol­hoz-paprika (»Kolhoznij Perjec«) és más helyi szatirikus újságokat A sajtó széles körben való terjeszt tése lehetőséget nyújt arra, hogy a kolhozparasztok megbírálhassák aí. elmaradottakat és segítséget nyújt* sanak nekik abban, hogy utóién hessék az élenjárókat. Az élen járó tapasztalatok átadás» érdekében a körzeti újság »A4 élenjáró tapasztalat szószéke« Ci­liién is kiad röplapokat. így ad­ták ki például a »Sztálin«-kolhoz munkacsapatvezetőjének, Lidia Ko> csedonnak és az »Uj élet«-kolhoz 111 unkacsapatvezetőjének, J.ekateri- na Nadjerevnának munkatapaszta­latait. A spoljani körzeti pártbizottság megszervezte a munkaverseny-köte* lezettségek kölcsönös ellenőrzéséit is. A spoljaniak az oljsanszki köff’ zcttel állnak versenyben. Legutóbb Spoljanban gyűlt össze a két kör* zet 65o képviselője, hogy megvi* tassák tapasztalataikat és rendsza­bályokat hozzanak a további munr kára vonatkozóan. Most a kolhozok, szovhozok» gép- és traktorállomások pártszer* vezetei gyűléseket tartanak, ame­lyeken megvitatják a termelés be* takarítása terén elért eddigi eredi menyeket és a további terveket* A nagy nyári munkálatok sikere? végrehajtását, a tervek határidői előtti teljesítését a jól megszervez zett politikai tömegmunka biztew sitja a kién területen. Kritika a nagyszénás! paraszt- nagygyűlésről Nádai Árpád, Nagyszénás, 45 termelőcsopori előkészítő bizottság alakúit eddig megyénkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom