Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-07 / 155. szám

2 VIHARSAROK NÉPE A nyelvtudomány néhány kérdéséhez Válasz Je. Krasenyinnikova elvtársnőnek Sztálin elvtárs cikke a Pravda július 4-i számában A Pravda juüus 4-i száma Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkét közli »A nyelvtudomány néhány kérdésé­hez« címmel. A Pravda megjegyzi, hogy a cikk a »Bolsevik« 12. szá­mában jelent meg. KRASENYINNIKOVA ELVTAHSNö! Válaszolok az ön kérdéseire. 1. Kérd 's: ön meggyőzően mu- mutalja ki cikkében, hogy a nyelv sem nem alap, sem nem felépítmény. Megfelelne-e az igaz­ságnak, ha azt tartanánk, hogy a nyelv olyan jelenség, amely az alapnak is, a felépítménynek is sajátja, vagy pedig helyesebb vol­na, ha azt tartanánk, hogy’ a nyelv közbülső jelenség? Válasz: Természetesen a nyelv­nek, mint társadalmi jelenség­nek, sajátja az a minden tár­sadalmi jelenségre, köztük az alapra és a felépítményre is jel­lemző közös vonás, hogy a tár­sadalmat szolgálja, ugyanúgy, mint minden más társadalmi je­lenség, köztük az alap és a fel­építmény is. De ezzel tulajdon­képpen ki is merítettük azt a közös vonást, amely minden tár­sadalmi jelenségre jellemző. A továbbiakban komoly különbsé­gek kezdődnek a társadalmi je­lenségek között. Arról van szó, hogy a társa­dalmi jelenségeknek e közös vo­náson kívül megvannak a ma­guk különleges sajátosságai, amelyek megkülönböztetik őket egymástól, amelyek mindennél fontosabbak a tudomány szem­pontjából. A felépítmény külön­leges sajátosságai abban rejlenek, hogy a felépítmény politikai, jogi, esztétikai és más eszmékkel szolgaija a társadalmat és létre­hozza a társadalom számára a megfelelő politikai, jogi és egyéb intézményeket. Miben rejlenek már most a nyelv különleges sa­játosságai, amelyek megkülön­böztetik más társadalmi jelensé­gektől? Ezek a sajátosságok ab­ban állnak, hogy a nyelv úgy szolgálja a társadalmat, mint az emberek érintkezésének eszköze, mint a gondolatok kicserélésének eszköze a társadalomiján, mint olyan eszköz, amely lehetővé te­szi az eml>ercknek, hogy megért­sék egymást és megszervezzék B közös munkát az emberi te­vékenység minden területén, a termelés területén éppúgy, mini a gazdasági viszonyok terűidén, a politika területén éppúgy, mint a kultúra területén, a társadalmi életben éppúgy’, mint a minden­napi életben. Ezek a sajátosságok csakis a nyelvre jellemzők és mert csakis a nyelvre jellemzők, éppen azért a nyelv önálló tu­domány — a nyelvtudomány — tanulmányozásának tárgya. A nyelv e sajátosságai nélkül a nyelvtudomány elveszítené jogát az önálló létre. Röviden: a nyelvet nem szá­míthatjuk sem az alapok, sem a felépítmények kategóriájához. Nem számíthatjuk a nyelvet az alap és a felépítmény között álló »közbülső« jelenségek kate­góriájához sem, minthogy ilyen •közbülső« jelenségek nincsenek. De talán lehetséges lenne a nyelvet a társadalom termelő­erőinek kategóriájához, mond­juk a munkaeszközök kategóriá­jához számítani Valóban a nyelv és a munkaeszközök között van bizonyos hasonlóság: a mun­kaeszközök, akárcsak a nyelv, sa­játságos közömbösségei tanúsíta­nak az osztály ok irányában és egyaránt szolgálhatják a társada­lom különböző osztályait, a ré­gieket éppúgy, mint az újakat. Vájjon, ez a körülmény ad-e okot arra, hogy a nyelvet a mun­kaeszközök kategóriájához szá­mítsuk? Nem, nem ad okot. Egy időben N. J. Marr,' amikor látta, hogy ez a tétele — »a nyelv felépítmény az alapon« — ellenve­tésekkel találkozik, elhatározta, hogy »átépíti magát: és kijelen­tette,- hogy »a nyelv munkaesz­köz«. Igaza volt-e N. J. Marr-nak, amikor a nyelv«', a munkaeszközök kategóriájához számította? Nem, semimesetre sem volt igaza. A nyelv és a munkce.-zközök kö­zött ugyanis az imént említett ha­sonlóságon kívül egyéb hasonlóság nincs. Ehelyett azonban a nyelv és a munkaeszközök közölt gyöke­res különbség van. Ez a különb­ség abban áll, hogy a munkaeszkö­zök anyagi javakat termelnek, míg a nyelv semmit sem termel, mind­össze szavakat »termel«. Ponto­sabban szólva: az emberek, ha van munkaeszközük, anyagi java­kat tudnak termelni, de ugyan­ezek az emberek, ha van nyelvük, de nincs munkaeszközük, nem tud­nak anyagi javakat termelni. Nem nehéz megérteni, hogy ha a nyelv képes volna anyagi javakat ter­melni, a fecscgők lennének a vi­lág leggazdagabb emberei. 2. Kírd's: Marx és Engels úgy határozzák meg a nyelvet, mint »a gondolat közvetlen va’óságát«, mint »gyakorlati... valóságos tu­datot«. »Eszmék — mondja .Marx — nem léteznek a nyelvtől elsza- kitva.« Véleménye szerint milyen mértékben kell a nyelvtudomány­nak a nyelv értelmi oldalával, szemantikával, il'előieg történelmi szemasziológiával (je entéstannal) és stilisztikával fog’alkoznia, avagy egyedül a formának kell-« a nyelv­tudomány tárgyának lennie? Válasz: A szemantika (szema- sziológia) a nyelvtudomány egyik fontos része. A szavak és kifeje­zések értelmi oldalának komoly jeentősége van a nyelv tanulmá­nyozása terén. Ezért a szemantiká­nak (szemaszio'ógiának) méltó he­lyet kell biztosítani & nyelvtudo­mányban. A szemantika kérdéseinek feldol­gozása és adatainak felhasználása során azonban semmiképpen sem szabad túlértékelni a szemantika jelentőségét s még kevésbbé szabad vele visszaélni. Néhány nyelvészre gondolok, akik a kel eténél jobban be’emerültek a szemantikába és megvetően kezelik a nyelvet, mint »a gondolat közvetlen valóságát«, amely elválaszthatatlanul kapcso­lódik egybe a gondolkodással, el­szakítják a gondolkodást a nyelv­től és azt állítják, hogy a nyelv elavulóban van, hogy nyelv nélkül is meg lehet lenni. Vegye alaposan szemügyre N. J. Marr következő szavait: »A nyelv csak annyiban létezik, amennyiben hangokban je'entkezik; a gondol­kodó tevékenység megjelenési for­ma nélkül is végbemegy... A nyelv (a hangos nyelv) ma már azon az utón van, hogy átadja funkcióit uj találmányoknak, ame­lyek feltét énül legyőzik a terel, a gondolkodás viszont felfe é halad a múltban felhaszná'atlanul ha­gyott tartalékainak és uj szerző inényeinek segítségével s fel kell váltania és teljesen helyettesítenie kell a nye'vet. A jövő nyelve :— a természeti anyagtól mentes tech­nikával fejlődő gondolkodás. Sem­miféle nyelv, még a hangos nyelv sem állhat meg előtte, amely még­iscsak kapcsolatban van a ter­mészet szabályaival.« (Lásd: N. J. Marr Válogatott munkái.) Ha ezt a »munka-mágikus« lit kos beszédet lefordítjuk egyszerű nyelvre, arra az eredményre lehel jutni, hogy: a) N. J. Marr elszakítja a gon­dolkodást a nyelvtől; b) N. J. Marr úgy véli, hogy az emberek érintkezése nyelv nélkül is megvalósítható, magának »a ter­mészeti anyagtól« mentes gondol­kodásnak, »a természet szabályai­tól« mentes nyelvnek segítségével; c) N. J. Marr azzal, hogy elsza­kítja a gondolkodást a nyelvtől, »megszabadítja« a nyelvet »ter­mészeti anyagától« — az idealiz­mus mocsarába süppedi Vannak, akik azt mondják, hogy a gondolatok az ember fejében előbb keletkeznek, semmint őket a beszédben kimondják, vagyis nyelvi anyag, nyelvi burok nél­kül keletkeznek, ugyszó'ván mez- le'en formában. Ez azonban egyál­talán nem igaz. Bármilyen gondo­latok ke’elkeznek is az eínber fe­jében, csak a nyelvi anyag alap­ján, a nyelvi meghatározások és mondatok alapján fejlődhetnek és létezhetnek. Gondolatok, amelyek mentesek a nyelvi anyagtól, men­tesek a nyelvi »természeti anyag­tól«- — nem léteznek. »A nyelv a gondolat közvetlen valósága« (Marx). A gondolatok realitása a nyelvben nyilvánul meg. Csak álc­ái isták beszélhetnek o'yan gondol­kodásról, amely független a nyelv »természeti anyagától«, csak ide­alisták beszélhetnek nyelvnélküli gondolkodásról. Röviden: a szemantika átérté­kelése és a szemantikával való vis­szaélés N. J. Marrt az idealizmus­hoz vezette. Következésképpen, ha megtisztít­juk a eaemantikát (szemasziológiát) az olyanfajta túlzásoktól és vissza­élésektől, mint amelyeket N. J. Marr és néhány «tanítványa» kö­vetett el, nagy hasznára válhat a nyelvtudománynak. 3. Kérdés: Ön tökéletesen helye­sen mondta, hogy a burzsoá és a proletár eszméi, képzetei, szokásai és erkölcsi elvei egyenesen ellenté­tesek. Ezeknek a jelenségeknek osz­tály jellege feltétlenül visszatükrö­ződött a nyelv szemantikai oldalán (olykor pedig a formáján — szó­tári készletén — is, amint az Ön cikke erre helyesen rámutat). Be­szélhetünk-e a konkrét nyelvi anyag és elsősorban a nyelv értelmi olda­linak elemzése során a nyelvben kifejezett fogalmak osziálylényegó- ről, különösen azokban az esetek­ben, amikor nemcsak az ember gondolatának, hanem a valósághoz való viszonyának nyelvi kifejezé­séről van szó, vagyis amikor külö­nösen élesen tűnik ki az ember osztály hovatar fcozása ? Válasz: Röviden szólva, Ön azt akarja tudni, hatnak-e az osztályok a nyelvre, beviszik-e a nyelvbe sa­játos szavaikat és kifejezéseiket, vannak-e olyan esetek, amikor az embeiek ugyanannak a szónak és kifejezésnek különböző értelmi je­lentést adtak osztálykovutartozá- suktél függően? íren, az ol ztályok hatnak a nyelvre, beviszik a nyelvbe sajátos szavaikat és kifejezéseiket és néha különbözőképpen értik ugyanazokat a szavakat és kifejezéseket. Ehhez nein fér kétség. Ebből azonban nem következik az, hogy a sajátos szavaknak és ki­fejezéseknek éppúgy, mint a sze­mantikai különbségeknek komoly jelentőségük lehet az egységes nemzeti nyelv fejlődése szempont­jából, hogy képesek gyengíteni je­lentőségét, vagy megváltoztatni jellegét. Először is ilyen sajátod szó és kifejezés éppúgy, mint a szeman­tikában előforduló különbség olyan kevés van a nyelvben, hogy az egész nyelvi anyagnak alig egy százalékát képviselik. Következés­képpen, a szavak és kifejezések, va­lamint szemantikájuk egész többi túlnyomó tömege közös a társada­lom minden osztálya számára. Másodszor, azokat a sajátos sza­vakat és kifejezéseket, amelyekre k osztály-árnyalatuk van a beszéd­ben, nem valamilyen «osztály»- nvelvtan szabályai szerint használ­ják, amely a valóságban nem léte­zik, hanem a létező és az egész nép által használt nyelv nyelvtani szabályai szerint. Teliát a sajátos szavak és kife- iezósek, továbbá a nyelv szemanti­káidban előforduló különbségek ténye nem cáfolják, hanem ellen­kezőleg igazolják az egész nép ál­tal használt egységes nyelv létét és szükségességét. 4. Kérdés: Cikkében teljesen he­lyesen értékeli Marrt, mint a marx­izmus vulgarizáljál. Azt jelenti-e ez. hogy a nyelvészeknek, köztük nekünk, fiataloknak is, el kell vet­nünk Marr egéhz nyelvészeti örök­ségét, noha Marrnak mégiscsak sok értékes nveivé-z.ti tanulmánya van. fezekről a vita során Csikó- baba. Szanzseiev elvtársak és má­sok írtak)? Át,elletjük-e — ha kri­tikailag közeledünk Marrhoz — mégis azt. ami nála hasznos és értékes? Válasz: Természetesen, N. J. Marr művei nemcsak hibákból ál­lanak. N. J. Marr igen durva hi­A francia köztársasági elnök Guv MoUetnak, a jobboldali szo­cialista párt főtitkárának adott in­formativ jellegű megbízást, hogy a politikai helyzetet kipuhatolja. Francia politikai körök nem hisz­nek egy uj Mollet-kormány megala­kításában. A Queuille-kormány bukása óla valósággal fellángolt a francia dolgozók tiltakozó mozgal­ma. Nord megye egyes tárnáiban a bányászok rövid tiltakozó munka beszüntetéséhez folyamodtak, hogy kinyilvánítsák egy demokratikus egységkor many megalakítására irá­nyuló akaratukat. Tiltakozó hatá­rozatot szerveztek meg az óriási Fives-Lille-gyár dolgozói is, ame­lyet a köztársasági elnökhöz jut­tattak el. A párisi peremvárosok­nács sajtóosztálya közleményt adott ki 19 titkos Ivuomintang-ügynök letartóztatása és szervezetük meg­semmisítéséről. A banda fejét, Ben Szin-Csu-t golyóáltali ha_ Iáira ítélték. Ben Szin-Csti 18 ügy­nökével együtt felforgató tevékeny­séget fejtett ki. Reakciós sajtótér­hákat követett el. amikor eltor­zított formátlan vitte be b nyel­vészetbe a marxizmus eienart, amikor öuá ló nyelvelméletet prj- bált alkotni. De vannak N. J. Marrnak egyes jó, tehetségesen megirt művei, amelyekben uv g- fe'edkézre elméi ti igényeid lel­kűi; rnoretesen és meg kell adni, hozzáértően tanulmányoz eg es nyelveket. Az ilyen m v kbea szép számmal lehet értékes és tanulsá­gos dolgokat találni. Világos, hogy ezt az év tőkését és tanulságosat át kell venni N. J. Maritól és fel kell használni 5. Kérdés: Sok nyelvész a szov­jet n\elvtudomány ban észleli* tő pangás egeik okának a formai z- must tartja. Nagyon sz-.r. t ónk tudni az ön véleményét ard.l ogy y mi a formalizmus a nyel tudo­mányban és hogyan lehet leküz­deni? Válasz: N. J. Marr és »tanít­ványai» formalizmussal vádi 1 ak minden nyelvé, zt, aki nem cs ta N. J. Marr «új tanát». Ez termé­szetesen komolytalanság es eszte- lenség. N. J. Marr a nyelvtant üres «formaságnak», azokat az embere­ket pedig, akik a nyelvtani szer­kezetet a nyelv alap ú ak tartot­ták, fonna'istáknak tekintette. Ez már merő ostobaság. Azt gondolom, hogy az «új tan» szorzói azért fun Iá tik ki a «" or­mai izmust», hogy mcgkönii;. it ék harcukat ellenfeleik elleti a nyelv­tudományban. A szovjet nyelvtudományban észlelhető pangás oka nem az N. J. Man- és «tan t ványai* által ki- fundáit «formalizmus», hanem az arakcsejevi rendszer és az elmé­leti fogyatékos ágok a nyelvtudo­mány területén. Az arakcsejevi rendezőit N. J. Marr «fcmilván ai* teremtették meg. Az elméleti zűr­zavart N. J. Marr és legközelebbi fegyvertársai vitték be a nyelvtu- mányba. Hogy megszűnjék a pan­gás, egyiket is4.,| másikat, is fii kell számolni. E fekélyeknek eltá­volítása meggyógyítja máj 1 a izov- jet nyelvtudományt, kivezeti a széles országúira és lelteiévé teszi a szovjet n e'vtndománynak, hogy az első hol vet foglalja el a világ nyel v tudó m anyában, 1950 június 29. 1. SZTA? IN. Egyre erősebb a demokratikus egységknrmáiiyt követelő népiozgalen Franciaországban 19 tagú Kuomintang kémbandát számoltak fel Tiencsinben A tiencsini városi képviselő ta­ban szintén hatalmas arányokat ölt a mozgalom. Több üzem dol­gozói küldötteket menesztettek a köztársasági elnökhöz, amelyek egy demokratikus egysógkormány meg- a’akitását ajánlották. A munkások fe’emelték szavukat az ellen, hogy Franciaország kormányában olyan emberek foglalhassanak he yet, mint Reynaud, aki Franciaor.zág sirá.-ója volt. A CGT-hez tartozó szakszerre elek pari-környéki un ó ja köz'eményt bocsátott ki, amely­ben hangoztatta: a Qucuille-kor- mány bukása azt bizonyítja, hogy a francia nép képes kihar­colni egy olyan uj politikát, amely kielégíti a dolgozók jogos követe­léseit. mékeket nyoma'.tak, hogy ily mó­don nyugta'anságot keit enek, rob­banóanyagot szerzett a pekingi- tiencsini vasutvona’on végrehajtan­dó robbantások céljából és ada­tokat gyűjtött zavartke'tés céljá­ból az ipari vállalatokban. A ban­da többi 18 tagját különböző idő- -r tartalmu börtönbüntetésre Ítélték...

Next

/
Oldalképek
Tartalom