Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-14 / 161. szám

4 VIHARSAROK NÉPE Párt és pártépítés Falusi pártszervezeteink tegyék jobbá a felvilágosító munkát! tente egyszer hívják megbeszélés­re a cséplőknél dolgozó népnevelő­ket, tárgyalják meg velük a kö­vetkező hét tennivalóit. Pártszer­vezeteink gondoskodjanak arról is, hogy a földművesszövetkezeti ga­bonaátvevő helyeken is legyenek népnevelők. A tótkomlósi párt- szervezet a földművesszövetkezet gabonaátvevő helyeire is osztott be népnevelőket és ez is nagyban elősegíti feladatát. A népnevelők tartsák- szá­** mon azokat a dolgozó pa­rasztokat, akik késnek a 1 «»hordás­sal, terménybeadással, tarlóhántás­sal. Keressék fel őket és szépszóval értessék meg velük; a késedelem milyen kárt okoz magának a dol­gozó parasztoknak, az országnak. De a népnevelők éberen őrködje­nek az ellenség különböző mó­don megnyilvánuló mesterkedéseire, azonnal zúzzák szót hazug rémhí­reit. Népnevelőink felvilágosító munkájuk során mondják el azt is a dolgozó parasztoknak, hogy mi­lyen eredményeket ói’tek el a ter­melőcsoportok. Pártszervezeteink sehol se en­gedjék ki kezükből a politikai munkát, az osztályellenség elleni harc irányítását, no engedjék, hogy megtorpanás álljon be a gabona­front győzelméért folyó küzdelem­ben. , Hogyan neveljük Az üzemi népnevelők előtt is hatalmas feladatok állanak. A megye üzemi pártszervezetei e feladatok sikeres megoldása érde­kében ezen a héten és a következő hót elején hívják össze értekezletre a népnevelőket és határozzák meg közösén velük a felvilágosító munka tennivalóit. Az üzemi népnevelők feladata: alaposan megértetni a dolgozók­kal a KV határozatát, Gerő. és Eévai elvtárs beszédót, melyet nem­régen mondottak a Központi Ve­zetőség ülésén. Továbbmenően elsők között ismertetni kell a népneve­lőknek Rákosi elvtárs azon beszé­dét is, amelyet a DISZ kongrosz- sznson mondott. A népnevelő elv- társak saját üzemük területére konkretizálják ki a beszédek ta­nulságait, tárják fel a dolgozók előtt, hogy a jobboldali szociálde­mokraták, a klerikális reakciósok helyi viszonylatban miképpen aka­dályozzák a munkaversenyt, ho­gyan törnek a béke és a haladás ellen. Népszerűsítsék a népnevelők az élenjárókat, építően bírálják az el­maradókat, ismertessék azoknak ne­veit, akik felismerték a laza nor­mák helytelenségét, azoknak a ne­veit, akik látják, hogy a laza nor­mával saját magukat csapják be. Alaposan ismertessék a népnevelők a munkaverseny jelentőségét, mond­ják meg, hogy minden dolgozó kü- lön-külön is sokat tehet a békéért, a szabadságáért harcoló koreai né­pért. De foglalkozzanak az üzemi népnevelők a nyári munkák jelen­tőségével is, tárgyalják meg az üzemi munkásokkal, miként adhat­nának több segítséget a dolgozó pa­rasztoknak. Békés megye úttörői is tiltakoznak az imperialisták koreai támadása ellen dalunk feléjük. Harcos kiál­lással egyuftérzünk az észak- koreai ezabadsághosük, u dolgozók millióinak jobb jövőjéért és béké­jéért vívott harcában. Fogadalmat teszünk, hogy a Szovjetunió ve­zette béketábort még fokozottabb, még öntudatosabb munkával erő­sítjük.» Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a káderek igazi megaoélozása a gyakorlati munkában történik. «Tartsátok szem előtt elvtársak — mondja —, hogy csak azok a káderek jók, amelyek nem riad­nak vissza a nehézségektől, ha­nem ellenkezőleg, szembeszállnak a nehézségekkel, hogy azokat le­győzzék és kiküszöböljék. Csak a nehézségek ellen vívott harc kovácsolja ki az igazi kádereket» A kádernevelésnek ez a min­dennapos gyakorlata az alapszer­vezetekben történik. A pártha­tározatokra vonatkozó konkrét megbízatások teljesítése folya­mán fejlődnek ki a kommunista káderek bolsevik tulajdonságai. A pártmegbízalások megta­nítják a kommunistákat a koncentrált figyelemre, a szervezet'ségre, a fegyelem jelentőségére, kifejlesztik bennük a cél elérésére irá­nyuló következetességet és azt a hajlíihatailan jellemet, amely a nehézségik leküzdé­séhez szükséges. Jó munkát a káderek nevelése (erén az az alapszervezet végez, ahol valamennyi tagnak és tag­jelöltnek van valamilyen párt- munkája. A moszkvai «Vladimir .Iljicsi gyár 15. műhelyének párt- szervezetében például valumeny- nyi tag és tagjelölt pártmunkát végez. Ez azonban nein formá­lis pártmunka. A pártvezetőség nemcsak a megbízás kedvéért osztotta be a kommunistákat pártmunkára, hanem azért, hogy a pártszervezet előtt fennálló konkrét feladatokat végrehajtsa. A «Vladimir Iljics» ;gyár mű­hely-pártszervezete azt a felada­tot tűzte ki, hogy a műhely va­lamennyi munkásának kitűnő mi­nőségű árut kell termelnie. Ej cél elérésére minden kommunis­tának személyes, példamutató és agitációs tevékenységet kettelt folytatnia. A műhely a kitűnő minőség műhelye lett és ez azért sikerült, mert a pártszervezet ér­tett hozzá, hogyan kell össze­egyeztetni a politikai vezetés munkáját a gazdasági vezetés munkájával. A párlmunka eleven alkotó tevékenység. Nem tűr meg semmiféle sablont és bürok­ratizmust. Világos, hogy a pártmunkát sem lehet gépiesen szétosztani. A párt- szervezetek vezetőinek, amikor valamilyen pártmunkával hízzák meg a kommunistákat, jól kell ismerniük minden egyes párttag fejlődési színvonalát, képességeit és hajlamait. Például a propa-, ganda munkával kapcsolatos megbízásokat a legképzettebb kommunistáknak kell adni. A pártszervezet kötelessége, hogy napról-napra foglalkozzék műiden egyes kommunistával, se« gítsen neki ideológiai színvona­lának emelésében, nyújtson lehe­tőséget, hogy gyarapodjék a bol­sevik tömegmunka tapasztalatai­val, megtanulja leküzdeni az eléje kerülő nehézségeket és ki­fejlődjék benne az új iránti fo­gékonyság. A pártszervezetnek napról-nap­ra segítenie kell a pártmunká­sokat és ellenőrizni kell őket munkájukban. Arra kell nevelnie a párt­munkásokat, hogy ne ide­genkedjenek a* úgynevezett apró munkától. *— Emlékezetükbe kell vésni Szia- lin elvtárs szavait: «Sohase hú­zódozzatok a munka aprajától, mert a kicsinyből épül a nagy — ez lljicsnek egyik fontos in­telme.» A pártmunkások nevelésének fontos feltétele, kritika és ön­kritika állandó alkalmazása. A bolsevik önkritika ki kell hogy fejlessze a kommunistában az önmagával szembeni igényessé­get A kritikának és önkritikának olyannak kell lennie, hogy min­den egyes kommunista napról- napra összegezze a maga mun­káját, értékelje ki eredményeit és hibáit, vonja le a szükséges- következtetéseket jövő tevékeny, ségére vonatkozóan. Válasz Magyar élvtársnak - Ómezőhegyesre n EKES MEGYE falusi páitssser- vezeteinek népnevelőire ha­lai mis feladatok várnak, jó poli­tikai meggyőző munkával fokozot­tabban mozgósítaniuk koll a dol­gozó parasztokat a behordás, csép- lés, tarlóháutás, terménybeadás mi­előbbi elvégzésére. Népnevelőink feladata leleplezni a nép kenyerére törő ellenséget, mozgósítani a dol­gozó parasztokat a kulákok és kle­rikális reakciósok esetleges kái te­vési kísérleteinek megakadályozá­sára. Pártvezetőségeink, népnevelőink csak úgy tudnak jó munkát vé­gezni, ha maguk járnak elől jó példával, ha a dolgozó parasztok látják, hogy a kommunisták élen­járnak a feladatok elvégzésében. LJgy kell cselekedni minden párt­tagunknak, mint például a t.Vtkom- iósi Blahó János kommunista kis- parasztnak, aki egyenesen a gép farától vitte be felesleges gabo­náját a szövetkezet raktárába, s utána nyomban nekilátott a tarló­hántás elvégzéséhez. Népnevelőink­nek tudatosítani kell, hogy a csép- lés, gabonabegyüjtés, tarlóhaiitás az egész dolgozó parasztság odaadó jó munkájával vezethet sikerre,, hogy minden dolgozó parasztnak kötelessége e munkáknál is ma­radéktalanul helytállni — önma­gukért, a hazáért, a békéért, az ötéves terv sikeréért. Az ellenség­gel szemben, ha szabotál, gyújto­gat, akkor a törvény erejét kell érvényesíteni. Fel kell számolni az olyan nézeteket, amelyek meg­alkuvásra vezetnek a kártevő el­lenséggel szemben. Például Ben« esik elvtárs, békési párttitkár »túl­zásnak« tartja a kulák felelősség- levonását. P AltTSZEEVEZETEENKNEK, ‘ népnevelőinknek minden mó­don szervezni kell a terménybe­adási versenyt; a gabonabeadás sikere a jó felvilágosító munká­tól és a jó szervezéstől függ. Gyu­lán a népnevelő munka és a he­lyes szervezés következtében több,, mint 250 dolgozó paraszt kötött egymással terménybeadási verseny- szerződést. De a gyulai elvtáiv sak utána igen komoly hibát kié vettek el, mer a dolgozó paraszto­kat, miután megkötötték a ter­ménybeadási versenyszerződest, ma­gukra hagyták, nem nézték meg, miként teljesítik vállalásukat, sőt ezen túlmenően, a további felvilá­gosításukkal sem sokat törődnek. Pártszervezeteink feladata az is, hogy népszerűsítsék azokat, akik a behordásban, terménybeadásban, a taríójiántási munkánál élenjárnak, ügy kell csinálni partszerveze­teinknek, mint a gyulai el Har­sak, akik számos utcán vérsenytáb- lákat, faliújságokat helyeztek el és közölték a munkákban élenjárók neveit, a lemaradókat — ezen túl­menően pedig hangszórón ke­resztül is nap-nap után, helyi vi­szonyokra alkalmazva, ismertetőt adnak a gabonafront győzelméért folyó csatáról. Oláh János békéscsabai, (Tanya 1705) dolgozó paraszt és még töb­ben mások feldíszített, 'fellobogó­zott szekéren szállították be ga­bonájukat közvetlenül a géptől a szövetkezet raktárába. A békéscsa­bai Városi Bizottság a dolgozó parasztok példamutatását nem hasz­nálta fel agitációjában, a népne­velők nem hozták fel példának, egyszerűen csak tudomásul vették a történteket. A cséplőgépekhez be­osztott népnevelő elvtársak állan­dóan végezzék a felvilágosító mun­kát a cséplőmunkások, dolgozó pa­rasztok között. Politikai meggyő­zéssel érjék el, hogy minden csép­lő versenyben álljon egymással. A megye falusi pártszervezetei be­Szerte az egész világon, a sza­badságszerető népek milliói mély­séges felháborodással vették tudo­másul az amerikaiak háborús be­avatkozását Korea belügyeibe. A népek milliói tiltakoznak az impe­rialisták háborús provokációja el­len s követelik, hogy vonják ki csapataikat Korea földjéről. Békés megyéből is nap-nap után érkéznek hírek szerkesztőségünkbe, hogy a dolgozók röpgyűlóseken, bó- kebizottsági gyűléseken juttatják kifejezésre gyűlöletüket az ameri­kaiak orvtámadása ellen, amellyel a koreai nép szabadságára törtek. Ezt a gyűlöletet juttatják kife­jezésre a gyomai járás úttörő csa­patvezető továbbképző tanfolyam hallgatói is, amikor ezt Írjak leve­liikben: «Tiltakozunk az amerikai hábo­rús méregkeverők és cinkosainak Korea belügyeibe való beavatkozása ellen. Teljes szívvel átórezziik, hogy a koreaiak most folyó szabadság- harcukban, élet-halál küzdelmük­ben a mi szabadságunkat is védik. Mi, úttörő-csapatvezetők, úttörő­ink, valamint a dolgozó nép lel­kében a háborús provokátorok iránti izzó gyűlölet felkeltésével, a mun­kában való fokozott mértékű helyt­állással, még jobban megszilárdítva a nagy Szovjetunió és vezére, Sztá­lin elvtárs iránti ezéretetünket, har­colunk a háborús gyújtogatok ellen a békéért e visszaverünk minden háborús provokációt, amely békén­ket, építő munkánkat veszélyez­teti.» Hasonlóan írnak a sarkadi járás három napos úttörő-csapatvezetői értekezleten részvevők isj «Mi, a szocializmus s az úttörő-mozgal­mon keresztül az új embert kiala­kító társadalom építői, megvetjük az amerikai imperialisták és hábo­rús gyújtogatok újabb békerom- boló merényletét, gyűlölettel for­A Viharsarok Népe július 7-fl, pénteki számában: »Nép­nevelők a cséplőknél — Öme- Zőhegyesen« címen cikket kiű­zőit. Ä cikk elmondotta, hogy a mezőhegyes! állami gazda­ság ómezöliegyesi üzemegysé­gében a cséplőknél milyen módon folyik á népnevelő munka, de ezen túlmenően fel­fedte azokat a fogyatékossá­gokat is, amelyek a cséplőnél tartott kisgyűlés során vetőd­tek fel- Megíródott a cikkben, hogy a helytelen szervezés következtében nem vöit elég hordási végző kocsi és annak következtében naponta két és fél óra hosszát állt a cséplő, aini 50 mázsával kevesebb ga, bonaelcsóplést jelentett. A cikk építően megbírálta Magyar elvtárs gazdaságvezető tűrhe­tetlen magatartását, aki Bal­kánéra — élenjáró munkásra — és Fábián Ferenc zsákosra durván ráförmedt és a szép- szóval való megmagyarázás helyett elinternáltatással, ál­lamvédelmi hatósággal fenye­gette meg őket. ■ Magyar elvtárs, az ömező- hegycsi gazdaság vezetője a megjelent cikkel kapcsolatban levelet írt szerkesztőségünk­nek. Igen szépen és helyesen elsorolja levelében, hogy mi a jelentősége a kritikának és önkritikának, de az önbírálatot cseppet sem alkalmazza saját magával szemben, a hibák el. kenésére igyekszik. Egész le- veiében »szerecsemnosdatást« próbál végezni. Levelének egyik részében ezt írja: »A Poros-brigád nem kaphatott több fogatot anélkül, hogy a többi brigádot ezáltal ne hát­ráltassa munkájában.« Magyar elvtárs, nem így áll ez, lehe­tett volna fogatot biztosítani. Hogyan? Például úgy, hogy nem” szaladgálsz egész nap hin­tával, ha beosztjátok a hor­dásba azt a két lovat is, ami a te rendelkezésedre áll, vagy úgy, hogy elintézitek, az ok- részek is csináltak volna né­hány fordulót, ezzel eléritek, hogy nem fogy cl k búzake­reszt a cséplő mellett. Magyar elvtárs elfelejtkezik megnézni saját hibáit. Gon­doljuk, a hibákkal kapcsolat­ban Magyar elvtárs magáról ás eldalolhatna egy-két nótács- ikát. Magyar elvtárs levelében egy olyan irányzat is mutat­kozik, amely azt bizonygatja, hogy a munkáskádereket nem helyes bírálni, mert tikkor — ahogyan írta: «a dolgozók szé­les tömegei olvassák az újsá­got és megrendül a hitük, el­lenséget látnak minden soruk­ból kikerült vezetővel szem­ben.« Nagyon helytelen, hazug álláspont ez, Magyar elvtárs. A bírálat az nem ellenséges­kedés, hanem egyenesen azért történik, hogy hozzásegítsen a hibák kijavításához. Cseppet se gondold azt, hogy a Vi­harsarok Népe bírálata szemé­lyed elleni támadás volt, vagy, ilyen cél vezette a Poros-bri­gád tagjait. Nem, erről ssáéi sincs! Egyenesen azért fed­ték fel k dolgozók és mi a hibáikat, hogy még eredmé­nyesebb munkát végezzetek« Magyar elvtárs, te elfeledkez­tél Sztálin és Rákosi elvtára tanításáról, akik mindketten arra tanítanak bennünket, hogy a tömegeknek, dolgozók­nak nem parancsolni, diktálni kell, hanem mindenekelőtt meg kell győzni őket, hogy diktálni az ellenségnek keil« De ezen túlmenően szinte sem­mibe veszed azt a másik sztá­lini tanítást: »Hadd tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója mun­kánk hiányosságait, építésünk! hiányosságait, hadd jelöljék! meg hiányosságaink fejszámo­lásának útjait, hogy munkánk­ban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, korhadás, ho|>y egész munkánk, egész: építésünk napról-napra joobá váljék és sikerről sikerre ha­ladjon.« Végezetül: Magyar elvtárs, egy pillanatra se feledd: »Nemcsak tanítani kell a tö­megeket, hanem tanulni i\ tőlük.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom