Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-27 / 172. szám
VIHARSAROK NÉPE 5 Ha legyőzzük a verseny akadályait, teljesítjük az új Barnát is Ab őszi forgalom, sikeres befejezéséért! — ez most a jelszó a békéscsabai MÁV fűtőházban. Valamennyi dolgozó úgy végzi munkáját, hogy ez a jelszó tolóban meg is valósuljon. A javításra váró mozdonyokat a legrövidebb idő alatt és a leggondosabb munkával teszi {üzemképessé, hogy aztán újjáéledne, homlokukon az ötágú vörös csillaggal elindulhassanak m messzibe veszető acélsíneken... Lelkesen, igyekezettel <iolt*oz- nak a fütőbáz dolgozói s még nagyobb lendülettel indultak meg azóta, mióta értesültek a minisztertanács határozatáról, a ixunnaremlezósröi, az ' alapbéremelésről. Rópgyűléaífcn ala. posan megbeszélték ezeket a kérttó-ieket. Nagy Sándor elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára elmondja, hogy egyes dolgozók felvetették azt, hogyha rendezik a normát, kevesebb lesz a keresetük. De a népnevelők felvilágosították őket, hogy ezzel szemben emelik az alapbért, tehát nagy különbség nem lesz a mostani és a norma- rendezés utáni fizetés között, sőt ezt a különbséget jó munka- szervezéssel, újítással át letud hidalni. A fűtőházban csak az őszi forgalom lebonyolítása ulán lesz változás a normában- de a dol- • gazók máris azon gondolkodnak i hogyan fogják teljesíteni, túlteljeeíteni az új normát Az üzemi pártszervezettel karöltve körülnéztek a munka frontján és látták azt, bőgj- az új normát csak úgy tudják teljesíteni, sőt túlteljesítem, ha legyőzik a verseny akadályaik Előfordult például, hogy a mozdonyszemélyzet eddig később jelentkezett szolgálatba s így a mozdonyvezetőnek a vonat indulása előtt már nem volt ideje felülvizsgálni a mozdonyt, nem tudta elvégezni a feladatát. Ennek következtében az úton előforduló hibák késést eredményeztek, gátolták a versenyt Ez is akadály volt De a minisztertanács rendeleté óta a dolgozókat felvilágosították, megmagyarázták nekik, milyen kárt jelent hanyag munkájuk s azóta ilyen eset nem fordul élő. Vagy megtörtént az is, hogy sz üzemvezetőség s javítási munkáknál ragaszkodott a papírformákhoz Nem engedték, hogy a sérült 5U0 km-es mozgalom mozdonyait akármennyire szükséges volt, túlórában javítsák s így a mozdonyok sokszor több órán keresztül vesztegeltek a műhelyben. De az öntudatos dolgozók és a pártve zelőség a versenynek ezt az akadályát, a szerelésijén mutatkozó bürokráciát is kiküszöbölték és továbbra is éberen ügyelnek, hogyaz előforduló hibákat azonnal kijavítsák s így biztosítsák az új norma legyőzését és ebben a mimikában élenjárnak a kommunista példamutatóik: Beke István, Szeles István mozdenyvezelők, Felegyi György, Baukó Mihály, Tóth András fűtők és Bohns K. Mihály tűzi kovács. De nagyon sokáig lehetne sorolni azoknak a dolgozóknak a nevét, akik a normarendezésről és alapbéremelésről szóló minisztertanácsi határozatot helyesnek, igazságosnak látják és máris a megvalósításáért küzdenek. Atlasz MUüe Utidtl BÉKÉS MEGYE Csimpojás Próka, ballonjai pen alkalmazták, a várható évi háromholdas dolgozó paraszt 50 kiló búza helyett 20 mázsa búzát szállított be a nép magtárába s így termény beadást kötelezettségét 2400 százalékban teljesítette. Csimpojás Próka ezzel a teljesítményével megelőzte a békés- szenlandrási Nagy Mihályt, aki 1414 százalékban teljesítette terménybeadási kötelezettségét. * Ifjú. Rrajcsó István, a békéscsabai Kötöttáru EV üzemfenntartó dolgozója ■nagyjelentőségű szákulo- gató készéliket szerkesztett. Ezzel az egyszerű, kis szerkezettel a befűzés négy munkafolyamatát egy mozdul ittál lehet elvégezni és a megtakarítás 2000 forint! * Békéssámsonban Kluukó Pál, a gépállomás Iraktoristája a sa- gédvezelőjével együtt, napi munkája mellett segített a brigád munkájában is. Állandó népnevelő munkát, is folytat a brigád dolgozói között így elérték, hogy EMAG 6-os cséplőgépükön naponta 190 mázsa gabonát csépelnek el. Klaukó Pál traktorista megértette a kenyércsata fontosságát és meg is állja a helyét derekasan ebben a harcban. * Túrák Ferenc ke vermes! dotszáUzakadás 10 százalékban küszöhölhető ki! Az újítás nyomán az *“■ be «** eddig használt négy szálbefűző al- ko e’ezctlseget 510 szazakatrész fölöslegessé vált, ami egy lékra teljesítette s bevitte a fegépnél 80 forint megtakarítást je- lesleges gabonáját is az utolsó lent. Ezt az újítást eddig 25 gé- szeipig. _____________________ E gy üzem útja, ahol a régiből szemlátomást ott ki az új — Ástuk az agyagot látástól vakolásig. Mások zilálva, lábbal taposták a sűrű masszát. Suk úr elégedetten (szemlélte a keserves «futást», csak akkor sötétült el az arca, ha egy pillanatra megállt a láb, ernyedtek az izmok. Emitt — éppen ahol az új' gépek alkatrészei vannak — hosszú asztalok mentén, a tűző napon, kézzel vertük formába az anyagot, — keserves munka volt! Ezekből az asztalokból s egy kisebb szárítóból állt az egész «üzem» annakidején. Sok veríték tapad ahhoz a 6— 700 téglához, ami egy ember keze >.ir A mezőberényi szövőgyár dolgozói koreai massahkal válaszolnak az imperialisták koreai orvtámadására százalékra fogják A békésmegyei üzemekben is magasra csapott a- gyűlölet lángja az imperialisták koreai támadásának hírére. Megyénk dolgozói az elmúlt hetekben egymásután teszik meg feltjánldsaUtat, hogy anyagi segítséggel is hozzájáruljanak az aljas pr rtámadások okozta. fájó sebek begy ág yí fására felajánlott magyar kórhá&Bonat felszerelésűhez. De a Mlgozólc nem elégedtek meg az anyagi felajánlásokkal, hanem. verseny szerződésé kötnek, tel jesítményemel ;«í vállalnak, — válaszul az imperialisták koreai támadására. A Mfezőbcrcnyi Alföldi Szövőgyár áru tiszti tó üzemrészében dolgozó asszonyok is sokat beszélgettek Koreáról és vulameny- nyíen megtették felajánlásaikat a gy ú j tőíveken. De úgy érezték, ezzel még nem tettek éleget. Naponta olvasták az újságokat, amelyek hű képet adlak azokról a borzalmakról, amelyeket a hős korai nép szenved a szabadságáért vívott harcban. Kedden délelőtt is erről beszélgettek az asz- szonyok. Kollár Hona szaktársnő figyelmesen hallgatta a beszélgetést, majd egy pillanatra megállt a munkában és gondolkozott. Aztán felvetette a kérdést: «Szak- társnők, mit szólnátok hos%ái ha itt as áruiisxiítóban kezdeményeznénk egy műszakot Koreáért Műszakunk minőségileg fokozná n termelést, jobban ügyelnénk az ánitiszlításra és ezzel is erősítenénk a békelábort, elősegítenénk a hős koreai nép győzelmeit. = Az asszonyuk valamennyien nagy lelkesedéssel fogadják ezt a javaslatot. Mosolygó arccal fordulnak Kollár szaktársnő felé s örömmel helyeslik a javaslatát. Vállalják, hogy egy hétig kifogástalan minőségű árut fognak leadni, hogy ezzel is kifejezzék a koreai nép Kánt érzett szolidaritásukat. — Természetesen ezt a jövőben is igyekszünk megtartani! — mondja Wagner Erzsébet — A minőségre ezentúl is fogunk vigyázni, de ezt a vállalásunkat “Koreáért tesszük meg! Vállalásukat azonnal továbbították a vállalat vezetőségéhez. A többi üzemrészekben hamarosan híre futott hogy az áru- tisztftó üzemrész koreai műszakot szervezett. A szövődé: dolgozói sem akartak lemaradni az árutisztítótól és a műszak befejezésével ötperces röpgy ülésre jöttek össze, amelyen lelkesen csatlakoztak a koreai műszak megindításához A szövődé a múlt héten 81 százalékban I. osztályú, 18.4 százalékban II. osztályú és 0.6 százalékban III. osztályú árut gyártott. A dolgozók vállalták, hogy- a koreai műszakban az I. osztályú árut 90 százalékra, a II. osztályút 9.5 százalékra és a III. osztályút 0.5 teljesíteni. Innen is, onnan is mosolygós arccal szólaltak fel a dolgozók. — Valamennyien örömmel vet- tük ezt a javaslatot! — mondta Halász Jözsefné. — örömmel dolgozunk Koreáért, hiszen ez a legkevesebb, amit adhatunk, hogy felajánljuk a minőség javítását. Mi asszonyok, anyák tudjuk, mi a háború, mi különösen átérezzük a koreai anyák fájdalmát s ezért boldogan indítjuk meg a koreai műszakot és ígérj ük, hogy a koreai műszakon túl is igyekezni fogunk a minőség betartására! — Én pedig az ifjúság részéről szeretnék ígéretet tenni arra — mondja Nemes Jutta ifjúmunkásnő —, hogy a koreai műszakra tett felajánlásun kát, igyekszünk egészéven át megtartani Tudjuk, hogy minden felajánlás újabb győzelemre viszi azt a harcot. amely a mi békénkért is folyik 1 Boldogan mentek haza ezen a napon a szövődé és az áru- tisztító dolgozói. Érezték, hogy ezzel a kezdeményezéssel újabb csapást mértek azokra az aljas imperialista támadókra, akik minden erejük megfeszítésével egy újabb világháború kirobbantásán fáradoznak. alól kikerült ebben a tikkasztó pokolban! — Az üzem kapuja fölött rég kikezdte az idő a rozsdás szám jegyeket, kopott betűket: «Alapítva 1882.» Ez a felírás még friss volt abban az időben, amikor Jánovszki elvtárs bekerült a Suk- téglagyárba. Azokról az időkről beszél most. Pedig ő már, a második generációhoz tartozik., < A második generáció körül, a 920-as években nagyot változott a világ. A. nehéz kézimunkát elvégezték a beállított új téglaprések, amivel óránként annyi nyersárut lehetett gyártani, amennyit öt ember egésznapi munkájával termelt azelőtt. A téglaprések mellé később beállították a -tallért« (keverőkészüléket) is, új szárítók, égbenyúló kémények nőttek ki a földből. A technika lépésröl-lépés- re hódított teret a Suk-gyárban. Jánovszki elvtára, meg a többiek is csak mosolyogtak, amikor az öregeket hallgatták. Hova volt már az ő 6—700 darab átlaguk? 8 hova volt a keserves »futás« az agyagban, a Jiátgömyesztő ásás reggeltől napestig? — a termelési technika fejlődésével már régen túlhaladták! De azért évek hosz- szú során át mégis csak pokol volt az életük, mert nem volt cél a szemük előtt, soha nem is érdekelte őket igazán a munkájuk. Erejüket, életűket garasokért megvásárolta a tőkés! * Mikor új felirat kőiült a régi fölé, már 2800 darab téglát gyártottak óránként az üzemrészekben. Ea volt a 100 százaléknak megfelelő teljesítmény. De nem sokáig. A Békési Téglagyárak NV. Suk- lelepe versenybe lépett az ország téglagyáraival s ez a verseny hősökké formálta az embereket az ócska gépek mellett. Az új emberek Pa- róczai Géza javaslatára átépítették a rozoga préseket közvetlen meghajtósuakra. Az nzem'fonntartó brigád átvizsgálta, megjavította a rozzant préseket. Ezek voltak az első nagy lépések a régi, dz avult ellen vivott haro során. A győzelem nem is maradt el: a teljesítmény óránként 4000 darabra szökött! Ez lett az a teljesítmény, amelyet, a jól begyakorolt, átlagos képességű dolgozók, kellő szorgalommal, munkaerejük leromlása nélkül, tartósan teljesíteni tudtak. Ez lett tehát a normát. Az automata vágógépre valót, amelyen most X.lilák Mátyás dolgozik, az öreg masinákon keresték meg a présházaik. A szürkére festett karcsú szerkezet karja vékonyabb, mént « serdülő gyerme- M, piégis többet tág óránként, ■mint az öregek másfél hét alatt kézierővel, néhány évtizeddel ezelőtt. De közel kétszeresét gyárija. annak is, amit a régi gépek bírtak. Az ember munkája pedig könnyebb. Zsilák Mátyás áll a gép mellett, kocsira rakja a kése nyerstéglát, óránként közel 7000-t. Az ember és a gép már régen legyőzték a régi normát. »Most örömmel várjuk a normarendezést, mert így telik még több gépre, így lesz még könnyebb a munkánk!» — amit Zsilák Mátyás mond, azt itt, ma már mindenki érti! — Ezek itt az 'új prés alkatrészei, ami az eddigi óránkénti 4000 darab nyerstégla helyett á000 darabot gyárt majd. Ez meg a keverő. Emitt a présház mögött épül már az új müszáritó üzemrész, ami 250 ezer tégla befoga- dámira alkalmas. Októberben be is fejezzük. A szárítást, ami eddig három hétig tartott, az most egy hét alatt késel Elvtárs legyőzzük az időt! — Több mint. két és fél évtizedet töltött Jánovszki elvtárs a telepen, de. erre még most is felragyog a tekintete. — Félre tesszük az akadályokat az útból s mindjárt az ócska normáknál kezdjük! * A régiből, szinte szemlátomást nő ki a telepen az új. A dolgozók szivéből és kezük munkája nyomán. Egy pillanatra sem áll meg a fejlődés* Ma még Kiss István sztahanovista is csak érzi, hogy a fejlődés nem áll meg most sem, de néhány hét múlva már tudni 'fogja azt is, hogy miként folytathatják a telepiek fokozott iramban a megkezdett utat. Az «üzem legjobb zakója» K Szovjetunióba készüli A legmagasabb technika hazájába. Még ő is csak ennyit tud, mint a többiek: ott a báger emeli ki a nyers agyagot, melyet csillék szál- litanak a présekhez. A présektől a nyerstéglát a gép rakja át * szállító kocsikra s mire a kocsik végiggö ráülnek pályáikon, a «szárító folyosókon», már szállításra kész az ára, kezdődik a vagoni- rozás. Úgy beszélnek erről, mint a technika csodájáról. De ez a «csoda» nem egyéb, mint a szovjet téglagyári dolgozók állandó, kemény harcának eredménye, amelyet az újért vívnak a régi ellen. Ezt a harcot vívják itt is a Békési Téglagyárak NY. telepein, ezt a harcot segítik majd elő azok a tapasztalatok, amelyeket Kis«' István gyűjt a szovjetuniói tanulmányútja sarán, s ezt a harcot segíti,— mint Zsilák Mátyás és a többiek mondták — az új normák bevezetése is. (hs)
