Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-23 / 169. szám

VIHARSAROK NÉPE Ö A DOLGOZOK MÚZEUMA Sok uj és tanulságos dolgot* hallunk és olvasunk mostanában a világegyetem (a csillagrendsze­rek), meg a természet (az élőíí világa) kialakulásáról, a gazdasági élet, meg az emberi társadalom fejlődéséről. Sokan hitetlenül csó­válják fejüket ezek hallatéra, pedig most nem a szó és a betű .a« egyetlen bizonyíték, mint a papok beszédében. A tudományos igazsá­gok bizonyítékai szemmelláthatók, sőt kézzel megfoghatók. A természet és a társadalom fejlődéséről szóló tanitás igazsá­gának legerősebb bizonyítékai a fejlődés különböző fokain meg­rekedt növény és állatfajok, meg emberi társadalmak. Aki idegen­kedve és értetlenül hallgatja, vagy olvassa az úgynevezett vadnépek szokásait, gondoljon gyermekkorá­ra. Most, érett fejjel, nem igen vállalná a felelősséget akkori teltei­ért, kisgyermek korára pedig nem is emlékezik, csak mások elbeszé- léséhől értesül azidőbeü hőstettei­ről. Mégsem kételkedik benne senki iem. hogy ő maga is átment a fejlődésnek ezen a fokain, mert nem egy újszülött csecsemő fejlő- lését volt módjában mégfigyelni. Néni ilyen könnyű dolog meg­lesni a világegyetem és a temié)- gzet fejlődésének minden állomá,- sát. Az állati és emberi magzat fejlődése egysejtű lényből ér- és idegrendszerrel behálózott, kü­lönböző finom érzékszervekkel fel­szerelt gyártelepévé a sejtek mil­lióinak ... — milyen érdekes és tanulságos dolog volna minden doi- gozó ember számára ezt, végigkísérni. De kinek 'an hozzá módja, boncoló asztal és mikroszkóp mellett éveket eltöl­teni? Csak annak, aki az orvosi pályára készül. — Az emberi tár­sadalmak és munkaeszközök fej­lődését is csak nagyon kevés ember tanulmányozhatja a fejlődés kü­lönböző fokain álló népek meg­látogatásával. A demokrácia még­is lehetővé teszi mindenki számára a történelem hiteles emlékeinek megismerését. Ezt a célt szolgál­ják a múzeumok. Á múzeum fel­adata a múlt emlékeinek gyűjtése, megőrzése és tanulságos formában való bemutatása. De a modern haladószellemü múzeumok mögött is ott kísért még a reakciós múlt emléke. A legelső, legkorábbi muzeális jel­legű gyűjtemények a templomok és búcsújáról helyek voltak. A cso­datevő szobrok és képek megtekin­tésére ezrével tódult a nép, beteg és egészséges egyaránt. Sok mai múzeumnak is vannak hasonló hí­rességei, például Sári néni békája, akivel megrontotta Varga Pistát és más hasonlók. Mindenki csak ezt keresi a múzeumban, meri) hűét hallotta már és ha meglátta, boldogan távozik: van miről be­szélnie egy hétig. A múzeumok második fejlődési foka a kései középkor lovagvárai­nak, kastélyainak fegyver és arc- képgyűjteménye- A birtokszerző ősök képei és fegyverei voltak a nemesi kiváltságok bizonyságai, az­ért mindenkinek mcgmutogatlák őket s az idegenek is ezeket ke­resték legelőször. —- A mai mú­zeumokban ezt a szerepet játssza a nemzeti múlt egy-egy hires alak­jának, a történelem egy-egy hires jelenetének képe és hasonlók, pél­dául Rózsa Sándor fokosa. De ugyanezt a szerepet játszhatjuk a népművészet és képzőművészet leg­nagyobb alkotásai is, helytelen, so­viniszta beállításban. Az igazi mű­vész mindig embertársát keresi müveiben s aki egyebet fedez fel bennük, végzetesen félreértette őt, A polgári társadalom korának múzeuma már a iudományosság igényével lépett fel. Ilyen mú­zeumunk kevés volt vidéken, de ha volt is, nem elégítheti ki a mi igényeinket. A polgári tudo­mány ugyanis, osztályérdekeinek megfelelően, csak részleligazságo- kat tudott felismerni. A mi szocia­lista múzeumaink se képesek a vi- lágegyetem egész fejlődéstörténe­téről képet adni, de nem mu­lasztják el soha utalni az egész­re és megjelölni beimc a bemu­tatott részlet ponlos helyét és jelentőségét. Különben a kiállí­tások dialektikus rendezése is utal a nagyobb egységek felé. Két fejlődési korszak, vagy két szomszéd nép anyagának szem­beállítása is sokszor megadja a látogatóknak a szükséges útmu­tatást. Elméleti ismeretek teljes hiá­nyát természetesen nem pótol­hatja a múzeum. Ilyen esetben csak az érdeklődés felkeltése le­het a szerepe. De erre igen al­kalmas. mert a kézzelfogható, le­tagadhatatlan fizikai valóságból indul ki s annak elméleti megis­merésére öszlönzi látogatóit. Né­pi demokráciánk ezért különös súlyt helyez a múzeumok fej­lesztésére, korszerű, modern be­rendezésére. Békés megyében há­rom múzeum kap egy-egy- főhi­vatású, szakképzett muzeológust: Békéscsaba, Gyula és Orosháza múzeumai. A Múzeumok és Műemlé­kek Országos Központja tervbe­vette a török korból fennmaradt egyetlen magyar végvár, a gyulai vár restaurálását. — A várnak a mellette álló grófi kastély ad történeti távlatot, megmutatva, kié lett a török alól «felszaba­dított* terület, A dolgozó nép múltbeli életét és munkáját a néprajzi gyűjte­mények fogják bemutatni. A mai gépesített mezőgazdaság és gyár­ipar nagy történeti távlatot kap a régi faekék, házi szövőszékek és más hasonló eszközök bemu­tatásával. A varmegye múltban elnyo­mott nemzetisegei: a szlovákok és a románok is helyet kapnak a múzeumokban. A szlovák nép­rajz anyagát a békéscsabai, a ro­mánt a gyulai múzeum fogja gyűjteni és bemutatni. A külön­böző népek kultúrája földrajzi távlatot kap ezáltal s így bizo­nyítja, hogy a dolgozó nép érde­kei mindenütt azonosak: a népek egyformán küzdenek a természet erői és az uralkodó osztályok • kizsákmányolása ellen. Sánta Sandámé a Milyen lehet egv asszony sorsa Dél- K orcában? Sokat gondolkozott már ezen, ahogy kezéhez kapta a szürkés gyűjtőivel, mióta átol­vasta: segítsük ezzel is a nií szabadságukért, ai mi békénkért küzdő hős koreai katonákat, az, imperialisták gyalázatos- légitámadásai által szen­vedő koreai asszonyokat és gyerekeket«. Miben lehet a sorsa? Az eddiginél is több szenvedés, fájdalom, megaláztatás. Még 6 maga is visszaemlékszik jól, milyen volt a sorsa akkor, mikor kitört a második világháború. Igaz, hogy a kürösladányi tanyavilágba r.em, jutottak el a halált hozó bombák, de azért az ő.-házuk felelt sem múlt el nyomtalanul a há­ború. A férjét behívták katonának és ő, alig húszéves gyerekasszony 'egyedül maradt a párhónajHjs Annüskaval. Kardos Ferenc kóláknál dolgoztak akkor. Éjt nappá téve, hiszen nem volt ritkaság, hogy a hajnali virradat már ott találta' őket szorgos munkában a földeken s régen le­nyugodott már a nap, mire pihenni tértek. Ha ugyan, pihenni lehetett a gondoktól, hiszen minden nap várták a behívót. Amíg; ketten dolgoztak, addig megtűrte őket a kulák a kis tanyában. Mikor elvitték a férjét, ennyit üzent az asszonynak: Fel is ut, le is ut, a tanyába többet hely/- nincs. Mennyit könyörgött azokban a napokban, még egyetlen malackáját is odaadta a kidáknak, csakhogy ne kerüljön ki az utcára ősz idején. A hatósághoz is folyamadót!, dehál ott, . . még őt «z irodába is alig engedték be. Egyszóval mennie kellett. Az élete az egyetlen hosszú szenvedés volt egész á5-ig, míg a ladá- nyiak feje felett is felragyogott a csillag fények Akkoriban jött haza a férje is. Földet kaptak. Két holdat. Nem volt sok, de megvetették rajta a lábukat. És az emberek? Ma már akármelyik hi­vatalba bemegy, olyanok ülnek ott, akiket vele együtt sanyargatott egykor a kulák. Ma már a csoporté lett az a kis tanya is, ahonnan őt kiüztej azon az őszön a kulák, Most már nem veheti cl senki, mert ők. dolgoznak érte. A koreai asszony sorsa is ilyen lehet *— gondolta. — Lehel, hogy még rosszabb, hiszen annak azt is bűnül róják fel, hogy a bőré színes. De ma már azok is felébredtek. Fegyvert foglak, hogy elűzzék a kulákokat, az urakatj Szabadok akarnak lenni ők is, mint amilyen sza­badon a ladányi dolgozó parasztok élnek, Úgy érezte, ahogy ezt végiggondolta, hogy segítenie kell, hiszen a koreaiak harca, az az övé is, mert azok ellen harcolnak, akik szeretnék elvenni tőle a földet, az életét. Ott, Koreában fegyverrel a kezükben harcolnak az asszonyok is, ő meg itt; a cséplőgép mellett. Nagy-nagy szövetség ez, ezt érzi: minden csepp vérével. És a szövetségesek nem hagyják cserben egymást, hanem igyekeznek se­gíteni. Ö is elővette a gyűjtőivel és ráirta gondos hetükkel: Sánta Sándorné. És a szeméből kihulló könnycsepp, mintha csak megpecsételné ezt a szövetséget. d. r Pihenünk, de ugyanakkor fel is vértezzük magunkat a jövő tanévre Egy pedagógus levele a nevelők nyári feladatairól A tanév befejezése nem jelen­tette egyúttal az iskolai foglalko­zás befejezését is. Nevalőmunkánk nem érhetett véget a tanévzáró ünnepséggel. A lemorzsolódás el­leni haro, a beiskolázás biztosítása, a tanulmányi színvonal emelése, a klerikális reakció aknamunkája el­leni küzdelem újabb célkitűzést jelent számunkra, hogy eddig el­ért eredményeinket az iskolai mun­kánkban megszilárdit-ufc s a mun­kás és dolgozó paraszt gyermekek továbbtanulását, beiskolázását biz­tosítsuk, A beiskolázás kérdése egyik leg­fontosabb nyári feladatunk. Két­ségtelen, hogy a reakció feletti újabb győzelmünket jelentik az évvégi beiratások sikerei -megye- szert®. Most nekünk, pedagógu­soknak az a feladatunk, hegy a nyá­ri nevelői munka jelentőségét fel­ismerve, nagy munka lendülettel igyekezzünk megtartani ezt az eredményt, biztosítsuk valóban a jövő évi beiskolázást, nyári mun­kánk központjába ennek a kér­désnek a megoldását kell állíta­nunk. Fokozott éberséggel kell fi­gyelnünk az ellenségre, mert ak­namunkájával kisebbíteni akarja a beiskolázás terén elért eredménye­ket. Ahol azonban a nevelők a Párt iránymutatásával, a helyi pártszervezettel, szülői munkakö­zösséggel é3 az MNDSz-szel jól együttműködve végzi feladatát, ott az ellenségnek hiábavaló a kísér­lete zéso. Békésszentandráson igen erős a klerikális és kulák reakció, sorra intézik támadásaikat jövő évi be­iskolázásunk ellen is- A nevelők­II szó tetté Gyulán a5o dolgozó paraszt fo­gadta el Buda Pál tótkoinlósi kö- zépparaszt versenykihívását. Ami­kor elfogadták, érezték valameny- nyicn, hogy a verseny elfogadása csupán, nem elegendő, a szavakat tettnek kell követni »Ne csak ígéret legyen a ver­seny —• mondotta akkor Gácsi Ferenc 9 holdas középparaszt, aki elsőként fogadta el a versenyt —, hanem teltek kövessék azt. Azóta már a 9 holdas Gácsi Ferenc sem az aranysógra buza- tengerbe gyönyörködik, nem a duzzadó kalászokat simogatja, ha­nem a kamrában végigteritett pirosló buzaszemeken, a tarlóbún- tás után, a feketén csillogó föl­dön pihenteti boldogan, megelége­detten szemét. Budás Mózes is, aki 3 hold földjének gyümölcsét aratta le idejében, behordott esi ahogy vállalta; a cséplés után egyenest a géptől szállította be a gabonát De Tarr György sem maradt le mögöttük, aki már a másodvetést is elvégezte. ; Miért ne? — mond­ja —, mikor nem is olyan régen három évben sem termelt annyi, mint ebben az évben, mert nem volt, aki segítsen. Most meg itt van a gépállomás. — De a segítségért segitségt is jár — vélekedik Boldog Ferenc dolgozó paraszt s mikor bevitte a 10 mázsa gabonát a földműves- szövetkezet raktárába, boldogság­tól ragyogó arccal mondta: »Szí­vesen adóin, nem egyedül dolgoz­tam érte, segítettek, akik a vasat * készítik a traktorhoz, llát ne osa­nek súlyos harcot kell folytatni az eredmények megtartásúért. Eb­ben a harcban igen eredményesnek bizonyultak az úttörőkii ándulások. Az egyhetes mátrai, kiránduláson számos úttörő pajtás határozta el végleg, hogy folytatja tanulmá­nyait. Nekünk, pedagógusoknak te­hát fel kell használnunk ezeket a kirándulásokat is a jövő évi be­iskolázás biztosítására, az ellenség elleni harc egyik hathatós fegy­vereként. De nem maradhat el ©mellett az állandjó felvilágosító munka sem a tanulok szülei kö­zött, a Párt segítségével és irá­nyításával. Mindazok a pedagógusok, akik odaadással kívánják szolgálni né­pünket. komolyan veszik hivatá­sukat, minden lehetőséget felhasz­nálnak, hogy marxista-leninista tu­dásukat gyarapítják. Célunk a marxizmus-leninizmus élenjáró el­méletének elsajátítása. A nyári szünidő hónapjait fel kell hasz­nálnunk s fel is használjuk szak­tudásunk. ideológiai isnreieteink gyarapítására. Ezt szolgálják a két­éves egyéni tanulások, szaktanfo­lyamok, úttörőtanfolyamok, stb. Csakis igy lehetünk kovácsai az új embernek, a szocialista em­bertípusnak. Pihenünk, de ugyanakkor fel ia vértezzük magunkat a jövő tan­évre, hogy jól harcoljunk to\ábbra is munkaterületünkön, hogy kö­zös ügyünk, a szocializmus diadalt arasson és ötéves tervünk sikerrel fejeződjön bo. Kozák Veronka, Békésszentandrás. vált Gfy!án hídjának ők sem bennünk. Ka a zsákból dőlt az acélos mag, szaporította a dolgozók kenyerét, erősítette a békét. .. Ahogy folyik a búza, egymás­után fordulnak a szekerek a íöld- müvcsszövetkezet raktára elé, vi- dámarcu dolgozó parasztok eme­lik le a zsákokat. Elsőit szeretnénk lenni valamennyien, elsőnek akarnak lenni a verseny­ben. Ebben a munkájukban sin­csenek egyedül: velük a Párt. Se­gíti, vezeti őket a győzelemhez). A 25o dolgozó paraszt közül nincs egyetlen sem, aki nem a gép farától vinné a gabonát. De nemcsak ők, hanem példájuk nyo­mán terménybegyüjtésben verseny­re keltek sokan mások is, még­pedig ugv, ahogy Müller Antal is, aki 2 és félhold vetéséből 0~1 kilogram felesleg gabonáját egy szemig beadta, meg ifj. Szilágyi Lajos is, aki 10 mázsa gabonát adott be. Szilagyi Lajos és a többi egyéni­leg dolgozó paraszt igyekszik a beadással, mert nemcsak egyéni verseny folyik Gyulán, hanem Gyula város dolgozó parasztsága elfogadta Tótkomlós versenykihí­vását is és ebben bemre van ő iá és valamennyien. Büszkeség tölti) el a gyulai dolgozó parasztságot, hogy részt vehet ebben a harcban, mert tudja, hogy az újabb győ­zelem. az újabb csatanyerés békét jc’ent. így vált a szó t'tté Gyulán éí igy vált segítőtársává a versery a dolgozó parasztságnak. (l!ocd:<'r)

Next

/
Oldalképek
Tartalom