Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-19 / 165. szám

VIHARSAROK NÉPE 5 fl korsó is addig jár a kútra - míg eltörik A Magasépítő NV öntudatos dolgozói lelepleztek a csaló bérelszámolót Lapunk már többízben fog­lalkozott a Magas-építő NV-ben történt bér- és norinacsalások esetével. A Magasépítő NV egyi­ke azoknak a vállalatoknak, amelyben a legtöbb ilyen eset volt. itt adódott a legtöbb al­kalma a jobboldali szociáldemo­kratáknak, vagy azok befolyása alatt álló, öntudatlan dolgozók­nak, hogy bércsalásokat (kövesse­nek el. A vállalat pártszervezete . különböző vidéki építkezésein nem tudott kellő éberséggel ügyelni és az egyes építkezése­ken megalakult pártszervezetek sem tudták mindenben elejét venni a csalásoknak. így történ­hettek meg a különböző bércsa­lások, amelyeknek legtöbbjét a dolgozók ébersége leplezte le. így történt ez Molnár László bérelszámoló esetétien is, aki a vésztői gépállomás építkezésénél dolgozott. Az asztalosmühelyben történt, hogy a dolgozók között pana­szok hangzottak el, hogy a fize­tést nem kapják még, holott azért megdolgoztak. Amikor a műszaki irodához fordültak, ott azt a felvilágosítást kapták, hogy a Központ nem utat ki részükre fizetést. Amikor ez többízben előfordult, sorozatosan egymás­után, akkor utána néztek jobban a dolognak és kiderült, hagy Molnár László bérelszámoló szándékosan visszatartotta a munkások fizetését, azt maSánál hordta, ezzel igye­kezett a dolgozóknak a munká­hoz való viszonyukat elrontani. A dolgozók között nagy fel­háborodást keltett ez az ügy. Kérték a vállalat vezetőségét, hogy szigorúan büntessék meg Molnár Lászlóit. Az ügyet a múlt hét folyamán a fegyelmi bizott­ság tárgyalta, amely Molnár László bérelszámolót azonnali hatállyal leváltotta állásáról* az­zal, hogy csak, mint fizikai erő alkalmazható a vállalatnál. A tárgyalás során fény derült Mol­nár László cselekedeteinek okára is. Azzal, hogy szándékosan nem fizette ki a dolgozóknak' a mun­kájukért járó pénzt, elégedetlen­séget szított, azt akarta, hogy a munkások hagyják ott a vállalatot az építő munka akadályokba üt­közzön. Azt gondolta, hogy úgy­sem veszik észre a tettéi. Nem jutott eszébe, hogy a korsói is addig jár a kútra, míg eltörik- Neki nem volt fontos, hogy a dolgozók munkakedvét — ahe­lyett hogy rontaná — méginkább fokozza, elősegítse. Molnár László baráti körében, amely jobboldali szoeiáldernokía tákhól tevődik össze, nem esett szó arról a hatalmas fejlődésről, amit az ország a felszabadulás óta elért, vagy ha beszéltek is róla, csak azért tették, hogy újabb fondorlatokat találjanak ki, amellyel ezt a fejlődést aka­dályozni lehetne. Molnár László a jobboldali szooiáldemekraták befolyása alá került A dolgozóik ébersége azonban egymásután leplezi le az ellen­ségnek ezekét az ügynökéit. Az öntudatos dolgozóikat ebben a harcban biztos 'kézzel vezesse győzelemre az üzemi pártszer­vezet. Ne mulasszanak el az elv­társak a legkisebb lazaságnak, fegyelmezetlenségnek sem gon­dosan utánanézni, mert — múlt az előbbi példa is bizonyítja — az ellenség egyre körmönfontab­ban, ravaszabb módon igyekszik gáncsot vetni fejlődésünk út­jába. Ősszre Vlzesfáson is elindulnak öl könnyebb élei felé- Vizesfás. így hívják azt a háromezer hohlnyi területet a bé­kési határban, amin Nádasdi gró­fék élősködtek. Később meg a pesti Kereskedelmi Bank urainak pén- zeszsákját hizlalta bő termése. A munka, a robot, mióta csak az eszü­ket tudjak itt az emberek, azé a nyolcvanöt családé volt, akik itt gürcöltek a hajnali harangozástól késő éjszakáig. Egy reggel azután ők, nyolcvanötén 6 még vagy két­száz békési nincstelen elindult a földre leverni a mesgyekarókat. Messziről szovjet katonák néztek őket. A szemükben biztatás csillo­gott: a tiétek, ti dolgoztatok rajta! Negyvenötöt írtak akkor, Földosz- tás volt. Telt az idő. Kínlódás volt eleinte a munka. Kevés volt az iga, szüki- ben voltak a vetőmagnak. Nehe­zen művelték meg a földet, de azért ha lassan is, előre haladtak. Egy évre, kettőm jószágok kerül­' tek az istállókba, egyre fehérebb kenyér az asztalra. És mint minde­nütt, Vizesfáson is keresték: hogyan lehetne még jobbá tenni az életet Csoportot alakítottak. Ilizses-csopor­tet. Azonban itt komoly hibák mu- takoztak. Nem volt semmi fel- világosító munka. A csoport tagjai nem érezték sajátjuknak a földet és elmentek napszámra, kubikmun- kára, a csoport dolga meg maradt. Nem /olt, aki gyomláljon, az élős­ködő gaz megfojtotta a rizst. Nem sikerült. A következő őszre már sző j jel men tek. A reakció őrömün- nepel ült: »Na lássátok, úgy volt, ahogy mi mondtak. Ugye, hogy nem jó a közös« — kiabálták szélűbe-hosszába. Bent Vizesfáson ugyan nincsen kulák, csupa uj- gazda doglozik itt, de azért a hangja az eljut idáig, ß nem egy ember akadt, aki hallgatott is rá. Elaludt a csoport dolga Vizes­fáson. A kulákok örömmel dör- zsölgették kezeiket: na itt sem le-z egyhamar újra csoport. De eggyel nem számollak. És ez a pártszervezet, amely nem hagyta magára a vizesfásiakat az első kudarc után 'Tovább nevelte, tanitgatta, for­málta a zselléreket ujtipusu em­berré. Zseák Sándor, a párttitkár meg vele együtt néhány kommu­nista sokat tanultak a tavaszi hó­napok alatt, Rákosi elvtárstól: Azt, hogy a kommunistáknak kell élen­járni mindenben. Vizesfáson újra éledni kezdett a szövetkezeti gondolat. Zseák Sándor, jciífei- Iriáné> L. Szabó Gábor élesztgették. Nem volt könnyű dolog, hiszen nem egy olyan ember van Vizes­fáson, mint Szabó Sándor, akinek a kulák annyi port hintett a sze­mébe, hogy még most sem lát tisztán. Egy félévvel ezelőtt, ha valamelyik gyűlésen szóba került a csoport ügye, hát Petneházi Mi­hály, Szilágyi Sándor egymásután sorjáztak ki a teremből, a többiek meg utánuk. Zseákékat nem keserí­tették el a nehézségek Nyakukba vették a határt, sorra járták a dolgozókat. Elbeszélget­tek velük a csoportról. Nem is volt nehéz a jó példá­kat felhozni. Hiszen ott volt Bé­késen a két csoport s a megyében a többi. Elmondták, mennyit gya­rapodtak a csoportban a dolgozó parasztok. Megvan a fejadagjuk, telik ruhára s nem egy köztük biciklin jár. Vasárnaponként gyűlésekéi szer­veztek Zseák elv társók. És Varga B. Mihály, Vass László, Hursán András meg jó- néhányan még lassan, bátortalanul ugyan, de magult is szóba hozzák a csoport dolgát Mondja csak szomszéd . ., hogy is van azzal a munkaegységgel... ... És Zseák elvtársék elmond­ják: hogy a csoportban annyit kap mindenki a jövedelemből, ameny- nyit a munkája után megérdemel. A csoport jövedelme pedig akkor nő, ha mindenki becsülettel dol­gozik. Beszélnek arról is a kér- dezősködőknek, hogy mig az ő, lovakkal szántott földjükön 7—8 mázsás a búzatermés, addig a tszcs földje a traktor-szántásért i4—lő mázsát fizet. Ma már egyre többen lesznek Vizesfáson azok, akik számolgat­ják, hogy mégis csak könnyebb olt, ahol naponta 8—10 órát dol­goznak; esténként ráérnek a kul­túrteremben olvasgatni, tanulni. •Arról is--beszélnek, hogyha befe­jezik a nyári munkát, elmennek közöst nézni És őszre Zseák elvtársék. fel vilá­gosító munkája eredményeként ti­zen, húszán, vagy még többen is elindulnak Vizesfáson a könnyebb élet felé... — d. r. — Vasútüzemi érteJcezleten vitatták meg megyénk vasutas dolgozói és a vállalatok képviselői az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolítását ményeinket. Ezért kell szo­rosan együttműködnie a kerü­leti és a vasúti pártszerveze­A MÁV szegedi igazgatósága jú­lius 17-én Békéscsabán vasútüzemi értekezletet tartott. Erre az érte­kezletre meghívta a békésmegyei vállalatok megbízottait, akikkel kö­zösen, együtt beszélték meg az őszi csúcsforgalom sikeies lebonyolítá­sára vonatkozó kérdéseket. Az elnöki megnyitó után Gyen­ge Kálmán elvtárs, a MÁV szegedi kiküldötte tartotta meg politikai előadását. Rámutatott arra az óri­ási fejlődésre, melyet a vasúti közlekedés a felszabadulás óta el­ért. Előadásában négy főfeladatot jelölt meg: 1. Az őszi kocsiforduló csúcs­forgalmat az 19ü9-es évi 3 és fél nappal szemben három napra csök- Icenteni; 2. Az 500 km-es mozgalmat to­vábbfejleszteni; 3. Irányvonalokat képezni; U. A menetsebességet fokozni, a 2000 tonnás mozgalmat tovább­fejleszteni. — Csakis a szoros együttműkö­dés, kellő politikai felvilágosultság hozhat jó eredményeket — mon­dotta beszédében Gyenge Kálmán. — Vasúti dolgozóink nagy több­sége már megértette a szocialista munkaverseny jelentőségét s tuda­tában van annak, hogy csakis a munkaversenyen keresztül bonta­kozhat ki az igazi alkotó munka! — Gyenge elvtárs ezután rámuta­tott a vasutas szlahánovisták lel­kes munkájára, akik a szovjet vas­utasok példája nyomán már eddig is kiváló teljesítményeket érteje),, úgy a 2000 tonnás, mint az 5oo- kilométeres mozgalomban. Gyenge elvtárs ezután a jobbol­dali szociáldemokraták és a kleri­kális reakció elleni harcról beszélt. Rámutatott arra, hogy nincsen a termelésnek olyan szakasza, ahol az ellenség ne kísérelné meg aláaknázni ered­teknek, hogy ezt az ellenségei idejekorán leleplezhessék ét legyőzhessék. Gyenge elvlárs beszéde után Pat kós László elvtárs, szakelőadása következett. Az előadó hangsúlyoz­ta: az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolításában fon­tos szerepe van az áru­szállítás tervszerüsitósének. Ennek biztositása érdekében augusztus i-ig minden vállalat szállitási szer­ződésre van kötelezve. Továbbiak­ban rámutatott az árufeladás pro­blémájára, ezen belül a rendelte­tési állomások csoportosítására, a1 árufeladó vállalatoknak a van a tói menetrendjéhez való alkalmazásá­ra, az árukirakás problémájára és mindazokra a fontos tényezőkre amelyek elengedhetetlenek az őszi csúcsforgalom sikeies végrehajtásá­hoz. így arra, hogy fontos a vasúti kocsilc hord- képességének teljes kihasználá­sa, a fuvarokmányok pontos és helyes címzése, az árufel­adásnál a munka tervszerű megszervezése. Hangsúlyozta még az u. n. »zöld ut« biztosítását is, ami annyit je­lent, hogy szerelvények megállás nélkül juthatnak el rendeltetési Inelyükre. Végül Patkós elvtárs az. őszi csúcsforgalmat harci kérdés­ként jelölte meg, amelynek sike­res véghezvitele a béketábor ere­jét fogja növelni. A hozzászólók Máté László elvtárs, az MDP városi titkársága :—■ és Stibán Ádám eivtárs a SZŐJ részéről, valamint a jelen­lévő üzemi kiküldöttek tárták fe; problémáikat és ígéretet tettek, hogy az őszi kocsiforduló csők- kentésélien minden erejükkel tá­mogatni fogják a vasúti dolgozó kát. Megyénk anyagilag is Naponként érkeznek szerkesz­tőségünkbe a levelek, amelyek tiltakozásukat fejezik ki az ame­rikai imperialistáknak a koreaiak ellen, intézett aljas támadása el­len. «Az igazságnak Koreában is győzni kell — írják a sarkadi pedagógusok — és győzni is fog, mert a világ békeszerető népei egy emberként állnak a koreaik igaz ügye mellé.» Hasonlóan ír­nak a békéscsabai mezőgazdasági szakiskola tszcs könyvelői tanfo­lyamának hallgatói, valamint az orosházi Magasépítési NV és a gyulai kereskedelmi osztály dol­gozói is. De azt is tudják me­gyénk dolgozói, hogy nem elég csupán a szó, teLtekkel is segíteni kell a hős koreai nép szabadság- harcát az intervenciós amerikai csapatok ellen. «Tovább javítjuk nevelő munkánkat — írják a gyomai II. számú általános iskola nevelői — a nyári szünidő alatt is fog­lalkozunk diákjainkkal s fokoz­zuk a felvilágosító munkát is a szülők között, hogy tudatára éb­redjenek: a mi békénket is ve­szélyeztetik az imperialisták al­jas koreai támadásukkal. Ezen túlmenőleg anyagilag is segítsé­dolgosói sorra sietnek segíteni a hős koreai népet gére kívánunk sietni a hős ko­reai népnek s július 15-i fizeté­sünkből fejenként 1Ü forintot ajánlunk fel a Koreába küldendő kórház felszerelésére.» A vésztői általános iskola ne­velői fizetésük 2 százalékát aján­lották fel a koreaik megsegítésé­re, hogy munkájuk megjavításán kívül, anyagilag is támogassák őket függetlenségükért vívott har­cukban, diadalra vigyék Korea hős népének igaz ügyét. Megható a körösladányi úttö­rők szerkesztőségünkhöz intézett levele: «"Olvastuk a békenagygyűlés ha tározalát, csatlakozunk a Koré ába küldendő tábori kórház fel­szerelésének előteremtéséhez. Mi, körösladányi Rákosi-zászlés úttörőcsapat tagjai a csapatunk pénztárában lévő teljes összeget odaadjuk, hogy a gyilkos amerikai rablók okozta sebeket bekötözhessék. Még nem is olyan régen a mi édesapáink is harcoltak, hazánk is az imperialisták csatatere volt. A Szovjetunió elliozla számunk­ra a szabadságot, Rákosi pajtás vezetésével újjáépítették szüléink lerombolt hazánkat. Mi már az idén fizikai ki slabora tori uniót, iskolarádiót kaptunk, a napok­ban 20 ezer forintot utallak ki iskolánk — a volt földesúri kas­tély — rendbehozására. Augusz­tusban 50 pajtásunk megy nya­ralni a Csille-bércre. Azt akar­juk, hogy a koreai gyermekek­nek is ilyen legyen a jelenük s olyan fényes a jövőjük, mint nekünk. kiélték akarunk lenni édesapá­inkhoz, akik elnyerték a ter- raénybetakarítás vándorzászlóját. Mi Rákosi pajtás zászlaja alatt dolgozunk a nyáron műiden szem gabonáért, minden kalász rizs­ért, minden gubó gyapotért. Se­gítünk szüléinknek. Ősszel pedig jólaimlással védjük hazánkat Most pedig odaadjuk a hős ko­reai nép megsegítésére összera­kosgatott forintjainkat, teltekkel is be akarjuk bizonyítani, hogy együttérzőnk a koreaiakkal s gyűlöljük, megvetjük a világ bó kéje ellen törő imperialistákat.» Így gyűlik a dolgozók: idő­sek és fiatalok forintjaiból ősszt az az összeg, amelyből a ma­gyar dolgozók kórházat külde­nek ld a miértünk is harcoló bős koreai nép megsegítésére,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom