Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1952–1954

1954. június

• 14 ^ * Mikor már az egyházban kezdett minden Jól menni, akkor azt mondták, hogy igen, de az egyház nem egyház szeretetmunka nélkül. Amikor a szeretetmunkát országosán megszerveztük, de nem ugy, ahogy gondolták, - államsegélyből, - hanem a gyülekezetek elvárt rendszeres'adományából, akkor azt mondták, hogy ezt a gyülekezetek nem bírják. Ha a nyugdíjintézetünkről beszéltünk, akkor azt mondták, hogy az egyháznak nem lesz ereje 1954-től kezdve, hogy eltartsa nyugdíjasait. Amikor viszont felhasználtuk az állam Jóindulatát és minden^60 évet betöltött lelkészt nyugdíjra Javasoltunk még az államilag vállalt nyugdijak határidejéig, vagyis mult esztendő végéig, akkor azt mondták, hogy nem becsüljük meg az öregeket. Azt is mondták,^hogy a gyülekezetek önmagukban nem kepesek az idő' folyamán tatarozásra szoruló templomaikat és épületeiket megjavítani, Akkor megszerveztük a Gyülekezeti Segélyt, hogy országos erőösszpontositással biztosítsuk^ezt. Amikor azonban a kétségtelenül nagy szükséglethez mérten olyan oélt tűztünk a Gyülekezeti Segély elé, hogy az ezentúl évenként oldjon meg legalább két nagy ilyen egyházi feladatot és ezért gyűjtse évenként legalább háromszorosát• a régi gyámintézeti gyűjtésnek, / ami még mindig csak lélekszámhoz viszonyítva, kb 1.- forint áldozat volna a Magyarországi Evangélikus Egyházban évenként/ akkor azt mondták, hogy ez súlyosan megterheli a gyülekezeteket s ezt az egyház nem bírja, Ugyanakkor pedigyien egy példa van, hogy egyes gyülekezetek egy év alatt rendes háztartasuk fenntartása mellett telkenkénti 20-30 és dó.- forintokat áldoztak szívből és megrázkódtatás nélkül hasonló egyházi építési célokra a mult esztendőben és ebben •az esztendőben is, rde ugy, hogy Jiözben teljesítették állani kötelezettségeiket, adókban, beszolgáltatásban, minden téren. Ezt a felsorolást meg folytathatnám« Mi ez más, mint a hitetlenségnek, 0, reménytelenségnek, az ötlettelenségnek, és ,a maradiságnak számtalan Jele csak egy konkrét példán, egyházunk háztartásán kimutatva« Ugyanilyen felsorolásokat azonban be tudnánk mutatni elvi, teológiáig egyházpolitikai kérdéseken is, ugy hogy megriadnánk a saját gyarlóságainkon, de ugyanakkor megmutatkoznék Isten döntő, ellenállhatatlan kegyelmes cselekvése is ugyanezeken alpontokon. Istennek való hálával vallom, hogy mindeddig megkaptuk az G Lelkéből azokat^az útmutatásokat, amelyekre^szükségünk volt. Megkaptuk népünk és hazánk irántunk való szeretetéből és áldozatkészségéből azt, amire szükségünk volt« Megtaláltuk a megoldásokat minden nehéz helyzetben és meg fogjuk találni továbbra is. Felhívom a figyelmet az államsegély Egyezmény-szerinti első öt esztendő után bekövetkezett 25 os csökkentésének pótlására azokból a közegyházi tartalékokból, melyeket az első egyezményes öt esztendő alatt megtakarítottunk . . is azokból az egyházi földvételárakból, amelyeket államunk most érre a célra folyósított. De felhívom a figyelmet' az egyházkerület közgyűlésének arra a tárgysorozati pontjára is, mely előrelátóan igyekszik ^intézkedni már most a harmadik egyezményes öt esztendő ujabb problémajavai kapcsolatban is, Isten vezette a mi gondolkodásunkat és kezéből etetett minket mind a mai napig. Fennen ragyog egyházunk homIcDkan az 1953°évi Vil»törvénycikk l.§-a, mint a mi nemzedékünk bizonyságtétele mindarra nézve, amit az egyházi háztartás Jelent. "A Magyarorszagi Evangélikus Egyház háztartását Isten igéjének hatalmára alap<3zza és anyagi'erejét Isten igéjének hirdetésére s a szeretet gyakorlasara fordítja« /livei az egyhazat hitből és egyházszcrotetből tartjak fenn

c Hozzájárulásuk és adakozásuk teszi lehetővé, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatát betöltse«" , Lo szükségesnek tartom külön megemlékezni lelkészeink anyagi helyzeterol is, Halaval mondhatjuk, hogy az elmúlt két esztendő egyhazunk lelkészi állományában a lelkészi egzisztenciák megerősödésének korszaka volt« Együtt éltünk át hazánk egész dolgozó népességével együtt fizetésemelést és több árleszállítást« Volt vallastanitomkat, egyesületi lelkészeinket, mozgalmi lelkészeinket kévés kivétellel vegleges állasokba tudtuk helyezni, másokat viszonylag megfelelő allasokba* Gyülekezeteink döntő többsége pótolta a lelkészek elmaradt foldjavadalmait legalább a régen, a földek után viselt adók