Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950
1950. szeptember
Anyagi ügyek. Megnyilvánul elsősorban az anyagiak tekintetében. Tagadhatatlan, hogy az egyház - bár lelki közösség - nem nélkülözhet bizonyos anyagi alapokat. Maguknak az egyházi munkásoknak, elsősorban a lelkészeknek és családjuknak megélhetését kell biztositani. Az egyház és az állam között létrejött egyezmény ma még olyan hatalmas anyagi segitséget nyújt, ami szinte minden szükségletünket fedezi. De már az előrátő gyülekezetek és lelkészek, egyházközségi vezetőségek kezdenek berendezkedni arra az időre, amikor az allami segitség fokozatosan csökken és végül megszűnik. Igen érdekes kísérletekről hallhatunk az egyházi adózás átalakitása terén. Mivel az egyházi adózást a ré^i formájában fenntartani mindenütt nem lehet, noha az egyházi adónak törvényes alapját egyházonkivüli hatóságok soha sem voikták kétségbe, több egyházközségben a megajánlásos rendszert léptették életbe. Ennek eredménye az, hogy az egyházközség a hivektől sokkal nagyobb, egyes helyeken két-háromszoros összegű támogatáshoz jut, mint amennyit a kivetett adóból eddigelé beszedett. Sajnos azonban, a legtöbb helyen igen nagy anyagi nehézségek vannak, az egyházközségek kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudnak sem alkalmazottaik, sem a felsőbb egyházi közületek felé, és a megoldást, az orvoslás módját mégcsak nem is keresik, vagy rosszul keresik s igy - nem találják meg. Kivánatos lenne a most következő közigazgatási évben ezt a kérdést alapos tárgyalás alá vetni, a szerzett tapasztalatokról beszámolni, az életre való gondolatokat nyilvánosságra hozni, hogy mire eljön az az idő, amikor az egyháznak anyagi tekintetben önmagát kell eltartania, egy olyan jól megalkotott rendszerünk legyen már, ami az anyagi problémáktól teljesen mentesíteni tudja a végeredményben lelki célokért munkálkodó egyházat. Már itt rámutatok arra, hogy egyházi életünk központi és legfontosabb alkalmain, az istentiszteleteken vasárnap is, hétköznap is álltalánossá kell tenni az offertóriumokat az eddiginél jelentősebb kihasználását. Hiveinket rá kell nevelni arra, hogy éppen az istentiszteleti alkalmakat használják fel adományaiknak átadására, mert sokkal könnyebb többször kisösszegekkel áldozni, mint évenként egyszer vagy kétszer nagyobb öszszeggel járulni az egyház fenntartásához. Ezt igazolja az a tapasztalat is, hogy ahol^havonként va§y hetenként részletekben szedik be az egyházi adót vagy megajanlott összeget, ott sokkal nagyobb szazalékban teljesül az előirányzat,mint ahol évi vagy félévi részletekben kérik. Alkalmat fogok keresni és adni a lelkészi karnak arra, hogy a most következő évben az anyagi helyzetet feltárjuk és kedvező megoldáshoz vigyük közelebb. Semmiképpen sem szabad az anyagi nehézségektől visszariadnunk, mert az Egyház Ura gondoskodni fog arról, hogy ilyen külső körülmények a léleknek belső épitesét meg nem akadalyozzak. Munkálkodásunk módj a. A nagy átalakulás következménye azonban nemcshk pénzügyi téren mutatkozik meg, hanem a munkavégzés módjaiban is. En nem csodálkozom azon és nem is tudok elkeseredni, hogy átalakulásunk során az eddig megszokott, vagy inkább megmerevedett munkamódszer olykor-olykor egyes pontokon csődöt mond. Vannak panaszok, r amelyeknek tartalma az, hogy akadályozzák az egyházi munkát. Én azt sem mondom, hogy ezek a panaszok mindig alaptalanok, de meg vagyok győződve arról - tapasztalatok alapjánhogy nagyon sok múlik a lelkész egyéniségén, magatartásán, bölcseségén és azon, hogy milyen hitelt tud maganak biztositani az intézkedésre feljogositott hatósági szervekben.Minden
