Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947

1947. november

- 9 ezekben az időkben. Vezetőiben Iren aa^r változások álltak be. Jó volna szunot vetni a gyámintézetnek azzal, hoyr a mai viszonyok között átszervezett u^ keretek között, uj utak keiesése utján mint tudna a le ghath&to sasban segítségül lenni e kérdések megoldásában. Hem szükséges, hogy tétlenségre bénitson a jelenlegi nehéz helyzet. Az arad-békési egyházmegye gyülekezetei lelkes buzgósággal az idén mintegy 7.000.- forintos gyűjtést tudtak végesni a gyámintézet céljaira. Egyházkerületünk lélekszámát ehhez viszonyítva, nem látszik lehetetlennek, hogy 30-35.000.- frt. legyen a kerületi.en befolyó gyámintézeti összeg. Ebből pedig mar b ségesen lehet közlekedési eszközt is előteremteni még ha ennek csak a kerületi rendelkezésre álló részére gondolunk. Ha pedig a gyámintézet az eddigi nagyon elaprózódó felosztási rendszere helyébe más rendszert állitanánk^ alkalom kínálkoznál nagyobb egyházi célok megvalósítására is. Amerikai utamon találtam az ottani evangélikus egyházban egy szervet, mely legjobban a mi ^Tanintézetünkhöz hasonlít és amely segiti életre születni az uj gyülekezeteket olyan módon, hogy egy önállósulni kiváno gyülekezetet átsegit a kezdeti nehézségeken. Tiz éven keresztül segíti. Az első évben ő ad mindent, a gyülekezet semmi, azután minden évben lo ^-al ksökkenti a segélyt, lo ^-al növeli a helyi gyülekezet hozzájárulását és a 11-ik évben már ő nem ad semmit, a gyülekezet mindent. Ha rövidebb időre szabva is, valami ehhez hasonló eljárással a gydmintézet is megerősödött uj gyülekezeteket állithatna az eddigiek mellé. Ha a munkásokra gondolok, akkor szólitom a gyülekezetek lelkipásztorait és a diakónus, illetve diakonisszák kiképzésére hivatottakat. Azokat, hogy lelkesítsenek fiatal fiukat ás leányokat, hogy életpályának, hivatásnak ezt válasszák, - emezt pedig, hogy a kiképzés fokozott munkáját szívesen végezze. örvendezéssel jelentea, hogy Póton Maadák Mária nőtestvérünk hagyatékának felhasználásával uj belmissziói intézményt létesíthettünk. Egyházi életünk sok egészséges inaitása füsSdik máris e fiatal intézményünkhöz s hisszük, hogy létezése a jövőben még sok áldást jelent majd. Pébé diakonisszaegy esületünk evangélikus kórház létesítéséhez kezdett. A kezdeti lépések máris azt Ígérik, hogy evangélikus egyházunk Pozsonyban elveszett hires és áldásos kórháza helyett most másikhoz jut. Az elmúlt télen több nagyobb városi gyülekezetünkben gyermekkonyhákat és gyermekotthonokat működtethettünk. Az uj intézmények létesítésénél, a jelentós szociális segítségnyújtásnál nagymértékben segítségünkre volt, hogy külföldi evangélikus testvéreink megértéssel liajoltak felénk. A külföldi segélyek, ha lassan is, de megindultak. Belőlük az említett intézményeken és gyermekgondozáson kivul segítséget tudtunk nyújtani ruházati cikkekben, egyházunk missziói munkáját papirossal támogathattuk, egyházi tisztviselőinknek alkalmi fisetéskiegiszitő segélyt nyújthattunk, fiataljaink közül néhányat pedig ösztön J.jakkal láthattunk el. Bizalommal várjuk azoknak a segélyeknek érkezését is,melyekkel rongált épületeinket tudjuk helyreállítani és gyorsabb ütemet vehetünk. Itt is újra hangoztatom, hogy egyházi életünkben nem szabad egyoldalúan külföldi restvéreink adakozó készségére hagyatkoznunk. Gyülekezeteink fenntartása elsősorban saját kötelességünk. Esrrányu külföldi tapasztalatomra támaszkova all ltom, ho^y sok külföldi evangélikus egyházban a gyülekezetek népe lényegesen több személyes .áldozatot visz az egyház oltárára, mint iái. Ha őszintén beszélünk, meg kell vallanunk, hogy az az áldozat, melyet legtöbb gyülekezetünkben hiveinktől kérünk, nem nagy. Legtöbb esetben még