Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947
1947. november
27 Prónayak,Lessewffye£, Fabinyi Teofilok*Zsilinszky Mihályok,2sit:mondyak, Pesthyek annyi áldozatkészségei, annyi eredménnyel vécézték évszázadokon át Isten dicsőségére. Kétségeim feltárása ne tűnjék fel mintegy az igénytelen szmélyemmel vagy gondolataimaal való foglalkozásban megnyiIvanuló hivalkodásnak,hanem aféle nyilvános gyónasnak, lelkiismereti megtisztulás keresésének, aféle önvizsgalódásnak, mint amit a pogány császár, aki Szent Ágoston szerint is megérdemli a keresztények utánzását, Marcus Aurelius ajánl, amikor azt irja: »»Mint ahogyan az orvosok eszközeiket, késeiket, hirtelen műtét céljából min ,ig kezükügyében tartják, ugy tartod mindig készen alapelveidet a isteni és az emberi dolgok helyes megismerésére; mindenben, legcsekélyebb dolgaidtan is ugy járjál el, hogy a kettőnek, az isteninek és az emberinek e.^yfeással való összekapcsolta ágáról meg ne feledkezzél, mert semmi emberi dolgot az istenire való vonatkoztatás nélkül jól el nem intézhetsz; ugyanez áll megfordítva is.»» Ha legcsekélyebb dolgainkban is állandóan készen kell tartanunk alapelveinket, hogy Istennek tetsző cselekvés forrásai legyenek, mennyivel inkább kell készen tartanunk ilyen alapelveket nagy dolgokban. Már pedig ki vonhatná kétségbe, ho^y egyházunk, általában az egyház szolgálata ebben a tisztségben, de mas tisztségben is nagy, nehez ügy lett. II. Az egyház, sot mondhatjuk a kereszténység ellenségei megsokasodtak és meggyarapodtak, intra et extra maros egyaránt. Maink között itt vauinak a keresztség ellenére is hitetlenek, akik nem tu ónak vagy nem akarnak és akik nem tudnak, ae nem is akarnak aivők lenni s bármikor könnyűszerrel az egyház ellen is fordíthatók. Itt vannak azután a közönyösek, akik a jó látszat kedvéért tartják az egyházhoz való kapcsolatukat, néhanapján talán a templomba ir elmennek, de hitük csak olyan, mint a hamvadó parázs, olykor-olykor, ha fuvallat éri még meg-raegelevenedik, de izzóvá válni, lángra lobbani már nem tud. A falainkon kívül lévp ellenségnek különösen két tábora van. az egyikben egyes emberek, a másikban intézmények vannak. Emberek tartoznak ide, akik nem tanultak meg iádkozni, vagy elfelejtették az imádságot, akikben a hit lángja sohasem gyulladt fel, vagy kialudt s a hit iránt érzéketlen lelkük nem tudja megérteni, hanem csak kigúnyolni, negyetni,gyűlölni a vallást. Ebben a táborban vannak azután az u.n. »felvilágosult szellemek,»» asik - amint mondják - megszabadultak a hit bilincseitől s a szabadon szárnyaló csz^ a ratio fegyvereivel rontanak neki a vallásnak, a történelemből, a nyelvtudományból, a kozraologiából, a tömeglél ekt an tói, a filozófiából merített érvekkel igyekeznek kimutatni, hogy Krisztus nem élt, r ha élt is, csal: közönséges halandó volt, az újtestamentum csupán bizonytalan emlékek és ábrándok vetülete,szerzőik túláradó képzeletének kegyes csalása s az egész kereszténység nem érdemel több figyelmet, mint az egyiptomi Izis és Oziris, a perzsa Mithra, a kapitó lurni háromság: Jupiter, Juno és Minerva kultusza, yagy a vallások történelméből ismert bármely más kultusz s a belőle vagy köréje fonódott kultura csak u^ cs veszendő,mint az emberiség eletében hosszabb-rövidébe ideig virágzott és letűnt kultúrák 1aXmelyike. Erős ellensége a kereszténységnek a racionalizmus ugyás* mint egy tisztán szellemi irányzat, de meg veszedelmesebbé/ lesz, ha fizikai hatalom áll mögéje s a fennálló társadalmi rendet szétbontó fegyverré és uj társadalmi, uj állami rend fundamentumává kivonja tenni. Az ilyen felépitésü állam rendszerint ellentétbe került az egyházzal, mert a tiszta racionális alapokra fektetett állami és tarsadalai rend felépítésének legnagyobb gátját a vallásban. az egyházban látja, szükségképpen áll elő azonban az ellentét
