Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1946

1946. szeptember

4 Gyakran vetem fel magamban a kérdést, volt- e sokat próbált népünk múltjában nemzedék, mely nem kesergett szertefosztott álmok felett. Aligha volt. Se nemzeti multunk sok próbája között is nyilván kevés olyan nemzedék volt, mely annyit siratott, mint a miénk. Két vesztett háborút éltünk át. A háborúk folyamán és következményeiben is mérhetetlen terhek szakadtak ránk. AZ el SO után hazánk testéről tagok szakadták le és halálos elvérzés veszélyébe jutottunk. A m sodik e téren gyógyulást nem hozott, sót a háború belső pusztításai megsokasították bajunkat. Ilyen körülmények között állt elő a felelJsségrevonás kérdése. A világ jövőjét rendező béketárgyalások fórumán és idebent is felvetődött a kérdés: Ki a felelős? A válasz keresését természetesnek kell mondanunk. Be sok szorongás van bennünk, ha a válaszadás eddig kimondott első mondatait figyeljük. A most íblyő béketárgyalások azt az aggodalmat keltik mindannyiunkban» hogy - mint olyan sokszor a x a múltban - megnemértett nép sara m.. Itthon pádig az adja szivnkbe az aggodalmat, hogy a felelősségrevraást a jog tárgyilagos mérlegén bírálják- e el, va^r a hullámzó indulatok döntenek- e? Az indulatok a végletekbe csapnak. Egyik végletét bosszúnak, a másikat mártiromság glóriájának hívják* Ez a kérdés az egyház számára egyáltalában nem lehet közömbös. AZ egyháznak az evangélium Ura. megbízásából el kell mondaiia, hogy a felelősségrevonásban eycsegyedol a nemzet legjobban felfogott érdeke lehet a mérvadó. Sincs létjoga sem a féktelen bosszúnak, sem pedig a bünt polgárjoghoz juttató felelőtlenségnek, mely mindenárra azt hangoz-