Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943
1943. október
szekták működése, mégpedig nem annyira a régen ismert szektáké, hanem a pünkösdistákkal kapcsolatos csoportoké. Ugyanez a probléma a középső egyházmegyében is megvan. — A presbiterekkel való foglalkozás csak helyi viszonylatban történhetett. A beimissziói munka az egyesületekben élénken folyt, az ifjúsággal való törődés a jövőben nagyobb mértékben kívánatos. A figyelmes hallgató a nyolc egyházmegyéről szóló jelentésből megállapíthatta, hogy egy pontban mindegyik megegyezik: a háborús idők miatt az egyházi tevékenység bizonyos mértékig akadályozva volt. A jelentésekből azonban kiviláglik az is, hogy az elhullatott mag, ugyanakkor mélyebbre tudott hatolni a szivek talajába, mert ugyanazok a háborús hatások a szíveket készségesebbekké tették a befogás idásra. Egybehangzó az a megállapítás, hogy az igehirdetést a hívek örömmel és lelkiszomjúsággtl fogadták és várták, akár a rendes istentiszteletek, akár biblia-órák, akár evangélizációs összejövetelek alkalmával történt légyen az. Keresztyén életünk és igehirdetésünk erősen eltolódott a bűnbánat irányába s a töredelmes lélek arccal a kegyelem felé fordult, keresvén azt a kincset, amit rozsda és moly meg nem emészt. Ezt szolgálta a püspöki karnak az a rendelkezése is, amelynek alapján a pünkösd előtti hét minden gyülekezetben a bűnbánat hete volt. Az elmúlt évben csak a rendelkezés kései kiadása miatt volt a bűnbánati hét pükösd előtt, a jövőben rendszeresen a böjt első hetében kell azt megtartani. Megnyilvánult a háború káros hatása abban is, hogy az elmúlt évben már igen sok lelkész, tanár és tanító teljesített katonai és harctéri szolgálatot. A bevonuitakat csak a helyben vagy a közelben szolgáló munkaerőkkel lehetett helyettesíteni, mert éppen a lelkészek, tanárok és tanítók sorában mutatkozó hiány miatt teljes értékű helyettesítésről nem is lehet szó. — A gyülekezetek résztvettek a sebesültek gondozásában, a harctéren lévők ellátásában és az itthonmaradottak ügyének szerető felkarolásában. A kötelességüket teljesítő honvédek bőségesen kaptak itthonról vallásos iratokat. E téren az egyházközségek, az egyháztársadalmi szervezetek és az egyházi lapok egyaránt áldásos munkát végeztek. A háború ellenére igen értékes és helyes kezdeményezést találunk a három tiszántúli egyházmegye összefogásában. Ez a három egyházmegye régebben egy volt. Most közös konferenciák tartása által ismét közeledtek egymáshoz. Négy konferenciát tartottak igen szép érdeklődés mellett s reméljük, jó eredménnyel. Orosházán a. presbiterekkel, Békéscsabán a léikészekkel-tanárokkal-tanítókkal, Szarvason a papnékkal, ismét Orosházán a nőkkel és leányokkal, Hiszem, hogy ebből az összefogásból áldás származik és hogy ez csak kezdete volt a, későbbi erőteljesebb együttes munkának. ^ A mai egyházi életben mind nagyobb szerep jut a különböző egyházi egyesületeknek és intézményeknek. Ezek munkája egyre jelentősebb s egyre több egyháztagot kapcsol bele cselekvő ' módon az evangélikus életközösségbe. Éppen - azért nem lehet lekicsinyieni azt a munkát, amelyet az egyesületek az egyháztársa dalomban, és a különféle intézmények részben a szeretet mezején, részben az evangélikus egyházi nevelés terén végeznek. Magyarországi evangélikus egyházunk ma olyan helyzetben van, hogy a hívekkeL egyéniéi)
