Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1942. szeptember
37 az ártatlan gyermeki imádság, mely az egész háznak a békéjét biztosítja s a J2. kétségek között az egyetlenre: az TJrra irányítja figyelmét. A tanító munkája mindig áldozatos volt, de ma különösen az, amikor a gyermekeken keresztül kell a szülőknek is vigaszt, erőt és hitet küldeni. S ennek az újabb nehéz feladatnak is hiánytalanul megfeleltek a tanítók. Tanítóink érezték, hogy rajtuk az egyház, a nemzet szeme, nekik nem szabad lankadni, nekik folyton az őrhelyen kell állani, kishitűség lelküket nem lepheti meg, nekik folyton adni, osztani kell, lelkük kincseit szódni, pazarolni, hogy az élet küzdelmeibe induló gyermeki lélek ne maradjon üres, telítve legyen Isten s haza iránti szeretettel. Amikor a nemzet élethalálharcát vívja, amikor a magyar honvéd minden percben kész életét a nemzet jövőjéért feláldozni, itthon is áldozatos munkának kell folyni. Amikor a nemzet egyik Vezére fiatal életét áldozza fel a haza oltárán, amikor a hazaszeretetnek ilyen áldozatos példáit látjuk, minekünk is minden áldozatra készen kell állanunk. íme, így váltakoznak az örömteljes és a fájdalmas érzések bensőnkben. Lelkünkben azonban él a hit, hogy az Ür lecsendesíti a vihart s újból megindul az építő munka, melynek fundámentuma az evangélium, győzelmes Ura pedig maga a Krisztus. Az egyházmegyék tanügyi előadóinak jelentéséből örömmel állapítom meg. hogy a bányai egyházkerület tanítói hűséges munkásai egyházunknak s hazánknak. Az eredmény csaknem kivétel nélkül kiváló. Valóságos vetélkedés folyik a tanítók között s minden iskola egy-egy bástyája egyházunknak, melynek falain ott áll az őrtálló,. a tanító. A vallásos nevelés csak vallásos, elmélyült léleknek lehet az eredménye. Mélyen vallásos, Istenhívő lelkek a tanítók, akik az Ür nevének naponkénti segítségül hívásával formálják a gyermek-leiket. Ezek után rátérek a részletes jelentésre. Egyházkerületünk elemi- és továbbképző népiskoláiban az elemi tagozaton 233 tanerő (205 rendes, 19 helyettes és 14 kisegítő helyettes, köztük 55 nő) 14.221 tanulót, a továbbképző tagozaton: 1156 tanulót oktatott. Ezek közül evangélikus vallású volt: az elemi iskolában fiú: 6029, leány 5975, együtt: 12.004 tanuló, más vallású: 54. Összes evangélikus tanulók száma: 12.883, 202-veI kevesebb, mint az előbbi tanévben. A nem evangélikus iskolákban: 251 vallástanító (136 lelkészi és 115 tanítói s egyéb képesítésű) 28.346 evangélikus vallású tanulót oktatott, kik közül: 16.760 volt elemi iskolás, 1709 továbbképzés, 272 alsófokú gazdasági, 2925 isparos és kereskedő tanonc, 3576 polgári, 274 tanítóképzős 2470 gimnáziumi és 360 egyéb középiskolai tanuló. Az előző évhez képest za összlétszám: 1340-el alacsonyabb. Szaporodás van a múlttal szemben az elemi iskolában: 2471-el. Nagy visszaesés van a továbbképzős iskolában (3624), ami annak tulajdonítható, hogy a legtöbb egyház bevezette a VII., ill. a VIII. osztályt. Ez azonban nem jelent fogyást, mert ilyen arányban emelkedett a mindennapi tanulók száma. Örvendetes jelenség, hogy a tanítónőképzőintézet tanulóinak száma 102-ről 274-re emelkedett. Összes evangélikus egyházi iskolai és nem evangélikus iskolai evangélikus gyermekek száma az egyházkerületben: 41.229, ebből 21.110 fiú, 20.119 leány. Az előző évi tanuló létszámnál az 1941—42. tanévi 1542-vel kevesebb. A tanév egy-két esettől eltekintve mindenütt rendes időben kezdődött és tagozatok szerint, rendes időben végződött. Nagyobb szünet nem igen volt. Szénszünet csaknem az összes iskolákban volt, de ez nem befolyásolta a tanítás eredményét. Az elemi iskolai mulasztott félnapok száma 143.811 (3007) kevesebb, mint az előbbi tanévben), egy tanulóra 11.6 félnap, a továbbképzőben 4452 félnap, egy tanulóra 2.5 esik, az eredmény az elemi iskolánál alig változott, míg a továbbképzős iskolában a percent esett. A mulasztott félnapok száma most is magas, bár
