Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

29 nátusában, a városi közkórházban, az egyesület 27 árvát gondozó árvaházában, az aggok otthonában, a Hangya napközi otthonában, a városi szegényházban és a napközi otthonban, valamint a városi szegénygondozási munkában. A testvérek a gyülekezetekben igyekeztek a lelkészek segítségére lenni. A budapesti Protestáns Árvaház 59, a szarvasi Luther-Árvaház 39, a fóti árvaház 22 gyermeket nevelt. A hódmezővásárhelyi gyermekotthon 10 szegény gyermekről gondoskodott. Budapesten szegény öreg nőknek ad otthont 3 intézmény. A kelenföldi szeretetház 10, a budai 14, a pesti 42 személyt fogad be. A pesti szeretetház új épületet kapott a Zuglóban, az épülő templom mellett. Budapesten a Deák-téri Luther-Szövetség iparostanoncotthont nyitott. Már a kezdetben 30 lakója van, de az eddigi tapasztalatok alapján bővíteni kell. Erre — értesülésünk szerint — meg is van a lehetőség. A KIE evangélikus ágának egyre szélesedő körben folyó munkájáról a következő adatok beszélnek. Körzeti konferenciák voltak Békéscsabán, Cinkotán, Gerendáson, Gádoroson, Nagytarcsán. Orosházán, Rákoskeresztúron, Nyáregyházán, Szentetomyán, Kisapostagon és Szarvason, összesen 2000 ifjú résztvételével. Téli tábort Kiskőrösön, Pitvaroson, Ambrózfalván és Nagybánhegyesen tartottak 300 résztvevővel. A nyári vezetőképző táborban kerületünkből 22-en voltak. Az egyesület lapja, az „Evangélikus Ifjúság" kerületünkbeli előfizetőinek száma 2300. Ä KIE tagjain keresztül ma már igen fontos tényezője az evangélikus iratterjesztésnek is. Nem kevésbbé fontos az a szerepe, amelyet a megújuló ieventeintézményben hivatott betölteni. Az a benyomásom, hogy a KIE munkája egyházunk jobb jövendőjének kialakításában nélkülözhetetlen, ezért mindenképpen támogatni kell, mert ezt a támogatást sokszorosan visszakapjuk. Ifjúságunk életének másik kiemelkedő tényezője a népfőiskolai mozgalom. A nagytarcsai és orosházi intézeten kívül az elmúlt télen már teljes öthónapi munkaidőben működött a FÉBÉ piliscsabai leánynépföiskolája is. A két régebbi népfőiskola megerősödése folytatódik. A nagytarcsai felépítette a vezető lakásául szolgáló központi épületet s megkapta a Glósius-alapítványból a népfőiskolák támogatására szánt segélyt. Az orosházinak még nincs ugyan saját telepe, de reméljük, hogy ez is hamarosan meglesz, mert lelkes emberek állnak mögötte. Ne vegyük le figyelmünket s ne vonjuk meg szeretetünket és támogatásunkat ez intézetektől, mert Isten rendelte ezeket az egyház megújhodásának erős és megbízható munkálóivá. A múlt év egyházi sajtójáról is megemlékezve jelentem, hogy az egyházi lapok s folyóiratok állományában és szerkesztésében az előbbi helyzethez képest nincs változás. A megjelent munkák közül a következőket emelhetem ki: „Lélek s szabad nép" címen Dezséry László szerkesztésében az egyetemi Luther-Szövetség versgyűjteményt adott ki evangélikus költők műveiből. Molnár Rudolf magyarra fordította a „Harcoló finn hadsereg szelleme' c. könyvet, melynek szerzője Virkunen Paavó finn író. Virág Jenő lefordította Luther „Tizennégy vigasztaló kép" című építő iratát s ugyanerről történelmi tanulmányt is írt. Ruttkay-Miklián Géza a harctéren küzdő katonák részére „Isten a mi oltalmunk" címen kis imádságos könyvet írt és „Presbiteri káté" címen a presbiteri munkára és magatartásra vonatkozó tanulmány-gyűjteményt szerkesztett. Népies — füzetes kiadásban jelent meg Virág Jenő „Dr. Luther Márton önmagáról"