Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1942. szeptember
26 szolgálatot. Ezt a munkát az elmúlt évben is vitéz Sréter Ferenc kerületi missziói lelkész folytatta a melléje állított kerületi segédlelkésszel s több más lelkésztársával együtt. A gyülekezeti közösségek augusztus 20—23-án Hódmezővásárhelyen összejövetelt tartottak 300 résztvevővel. Az ige hűséges hirdetése és az evangélizációs szolgálat lelkiismeretes végzése nyomán az úrvacsorázók száma mindenütt emelkedett. Ez természetes is, hiszen az ige és a szentség között maga Isten teremtett kapcsolatot, hogy velük a kegyelmet eszközölje bennünk. Templomi igehirdetésünk alapja a mostani egyházi évben az eisenachi perikópa-rendszer epistolai része volt. Van valami biztató kerületünk közeli múltjában s elmúlt évében. Úgy látom, hogy minél nehezebbre fordul az idők járása, annál inkább érvényesül egyházi munkánkban Istennek ama kegyelme, mely evangélikus hitünk központjára: az igére irányítja tekintetünket és kényszerít annak hirdetésére. Amikor az emberi bölcseség az egész világon szemmel láthatólag csúnya csődöt mondott, csak az igében megjelenő isteni bölcseséghez menekülhet az élet. Mindennél korszerűbb tehát az írás szava: Övezd fel derekadat, kelj fel és mondd meg nekik mindazt, amit én parancsolok néked. Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek le téged, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak. Lehet, hogy ma még csak a viaskodást látjuk, de hisszük, hogy ezt követni fogja a megszabadítás is. Múlt évi közgyűlésünk határozata alapján felhívást intéztem minden egyházközséghez a teológusok anyagi támogatása érdekében. Megelégedéssel állapítom meg, hogy a felhívásnak kellő eredménye volt. Kerületünk egyházközségei 4676.— pengőt ajánlottak meg s juttattak el a soproni theológia dékáni hivatalába e célra. Kérem, hogy a jövöben is támogassák legalább olyan mértékben lelkészképzésünk ügyét, mint ez idén. Én nem hiszem s nem is mondom azt, hogy a theológushiánynak pusztán csak anyagi okai vannak, de nekünk arra kell törekednünk, hogy lehetőleg minden akadályt elgördítsünk a lelkészi munkaerők pótlásának útjából, tehát az anyagi akadályokat is. Mert ebben az évben — noha még hét bányakerületi theológus fejezte be tanulmányait s lép szolgálatba — már jelentkezni fog a segédlelkészhiány. Előreláthatólag hamarosan meg kell szűntetni annyi segédlelkészi állást, ahány segédlelkész végleges állásban helyezkedik el. E helyről is felhívom leikésztársaimat, vessenek komolyan számot azzal, hogy feltétlenül szükségük van-e a segédlelkészre, mert jobb lenne, ha mindenki maga állapítaná meg ezt, mintha nekem kell döntenem, hogy honnan vonjam vissza a nélkülözhetetlennek látszó munkaerőt. A most záruló munkaévben gyülekezeteinkben nyolc kötelező offertóriumot tartottunk. Ezeken összesen. 8430.— pengő folyt be a különböző célokra. Átlag tehát 1000.— pengőt eredményezett egy-egy offertórium. Ez az összeg nagynak látszik, pedig nem nagy. A hívek áldozatkészségének sokkal nagyobb mértékben kellene megnyilvánulnia olyan célok támogatására, amilyeneket az offertóriumok szolgáltak. Körleveleimben hangoztattam, hogy az offertóriumok eredménye attól függ, hogy a lelkész lelkiismereti kérdéssé teszi-e vagy sem? Ezt újból kiemelem, mert az offertóriumokat az adakozás olyan formájának tartom, amivel a híveket nem terheljük meg anyagilag s mégis szép eredményeket érhetünk el. Régi tapasztalat, hogy a városijellegű gyülekezetekben a templomi adakozás általában sokkal jelentősebb, mint a falvakbn. A 8430.— pengőből csaknem fele: 3620.— pengő a budapesti esperességben gyűlt össze.
