Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

24 egyesületek is igyekeznek a legfőbb célnak: az evangélium közlésének szolgálatába állni. — Az évek óta békétlenkedő Péteriben javult valamit a helyzet, de a békesség még nem állt helyre. Pilisen és Péteriben az erkölcsi élet nem kifogástalan. — Az esperesi jelentés egy részlete olyan dologra mutat rá, amit külön is szóvá kell tennem. Az irsai zárdai polgári iskola tanulóinak zöme evangélikus. Irsa, Alberti és Pilis tizenkétezernyi evangélikussága küldi gyermekeit a római katolikus polgáriba. Ennek rossz hatása már most is észlelhető, pedig az iskola még nem olyan régen működik. Itt orvoslásra van szükségemért ha a szórványokban egy-egy lelkész félnapokat tud utazni és gyalogolni egy-két evangélikus lélek megmentéséért, gyermekeink tömegét nem tehetjük ki a zárdai nevelés egyáltalában nem kívánatos hatásának. A jelentés alapján keresni fogom az orvoslás módját és meg fogom tenni a szükséges és lehetséges intézkedéseket. Hogy ezek mik lesznek, arra nézve most még nem adhatok felvilágosítást, de annakidején a közgyűlésnek mindenről be fogok számolni. A pesti alsó egyházmegye immár harmad ízben választotta meg Bakay Pétert esperessé, báró Kass Albertet egyházmegyei felügyelővé. Ebből az alkalomból a június 26-án Budapesten tartott egyházmegyei közgyűlés szeretettel üdvözölte az elnökséget. Üdvözléséhez mi is csatlakozunk. Az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédében az egyház mai háborús feladatairól és a békére való felkészüléséről beszélt s a feladatok között a nemzetiségi kérdés egyházi megoldását jelölte meg egyik legfontosabbnak. „Békességet kérünk — úgymond — és békességet ajánlunk fel. Kezünket nyújtjuk hátsó gondolat nélkül, de ugyancsak egyenes szándékkal történő elfogadásra. Viszont a külön érvényesülésre törekvő kisebbségi hatalmi politikát az egyház kebeléből elvileg is ki kell rekesztenünk. Ezen az alapon a megegyezésnek nincs akadálya, sem nehézsége s aki ezt az alapot nem fogadja el, az nem akarja a békét." Bakay Péter esperes jelentésében megemlékezik a bajai egyház híveinek nagymérvű megfogyatkozásáról. A Délvidék visszacsatolása következtében a gyülekezet negyedrésze eltávozott. Azonban ez a fogyatkozás csak külsőleges volt, mert a megmaradt hívek lélek szerint nem fogyatkoztak meg. Amikor a megfogyatkozás következtében az egyházközség anyagi válságával kellett számolni, áldozatkészségükkel példaadóan bizonyították be, hogy nem a számban van a mi erőnk, hanem a szívben. — Az ócsai és a kiskúnhalasi missziói egyház önállósulásához az egyházmegye hozzájárult. Ez a két szórványközpont most már egyházközségi szervezetben végzi az alig néhány évvel ezelőtt megindított munkát. Az elmúlt évben e missziói egyházakban összesen 720-an vettek úrvacsorát és mintegy 250 tanulót részesítettek a lelkészek rendszeres hitoktatásban. E kiragadott adatok jellemzik a szervezés fontosságát. Az egyházmegye egyházközségeiben a hitélet kedvező képet mutat. A beimissziói munkásság több gyülekezetben dicséretreméltó módon folyik, de mindenütt kielégítő. A szórványokat mind rendszeresebben gondozzák, azokon a helyeken is, ahol ez a munka az anyaegyház lelkészére vár. Szeretettel emlékszem meg itt a szórvány munka egyik sebesültjéről, Bándi István csengődi lelkészről, aki szórványba menet a kocsiról oly szerencsétlenül esett le, hogy veszedelmes lábtörést szenvedett és hosszú hónapokon keresztül betegeskedett. Teljes gyógyulást kívánunk neki. — Az egyházmegyékben a szekták tevékenysége alábbhagyott, többen térnek vissza egyházunkba a régebben kitértek közül. Az ifjúság körében itt is eredményesen működik a KIE. Az egyházmegye anyagiakban ma jobban