Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1942. szeptember
21 Hosszú és tisztes lelkészi szolgálat után Kelló Gusztáv nem hatalmat, méltóságot, vagy díszt keresett, mikor elvállalta az egyházmegye vezetését, hanem, mert kötelességének és szolgálatnak tartotta a kormányzás nélkül maradt egyházmegye élére állani és ezáltal a mostani nehéz körülmények között az esetleges választási küzdelemtől megmenteni az egyházakat. Mint beköszöntő beszédében maga mondja, azért könyörgött az Űrhöz, hogy távozzék el tőle ez a nem várt és nem vágyott élreemelés. De a körülmények alakulása mégis szolgálatba állította őt. Megbecsülésre méltó dolog egyházszeretetből lemondani egy tisztről, de talán még inkább az: egyházszeretetből vállalni egy tisztet nem annak javaiért, hanem csak azért, mert szolgálni még fáradtan is kötelesség, ha szolgálatra rendelnek. Hiszem, hogy Kelló Gusztáv mindnyájunk előtt kedves papi és emberi egyénisége az új kötelességteljesítésben csak értékesebbé és megbecsültebbé válik, a békési egyházmegyének pedig javára szolgál. Az egyházmegye közgyűlése Szarvason volt július 8-án. Dr. Lányi Márton egyházmegyei felügyelő a helyi jelentőségű kérdések érintése mellett az egyháznak és a híveknek e rendkívüli időkben való kötelességéről és hűségéről szólt megnyitó beszédében. Az esperesi jelentést Jeszenszky János tótkomlósi lelkész terjesztette elő, aki az esperesi tiszt üresedése alatt, mint helyettes állt az egyházmegye élén. Jelentése éppen e miatt általános és a részletekkel nem foglalkozik. Az egyházmegye életében kiemelkedő esemény nem volt. Megfigyelésem szerint az egyházi élet még mindig magán viseli a régi lassúütemű s bizonyos fokig kényelmes munkavégzés bélyegét. E megállapítás talán csak a kis egyházakra nem érvényes. Azok jobban beleilleszkedtek a kor megváltozott lelkivilágába s helyesebben fogják fel követelményeit. Feltétlenül szükség van a nagy gyülekezetek lelkészi állásainak szaporítására, még pedig nemcsak a törvényben megkövetelt mértékben, hanem azon túl is. Szarvas már tett egy lépést e felé a IV. lelkészi állás megszervezésével. Ezen az úton tovább kell menni, mert 20 lelkész 75.000 lelket a legjobb igyekezettel sem gondozhat kielégítően. A budapesti egyházmegye közgyűlése Budapesten, június 23-án volt. Dr. Vladár Gábor egyházmegyei felügyelő az állam és az egyház egymáshoz való viszonyát fejtegette megnyitójában, beleállítva ezt az örök kérdést a mai idők fényébe. „Minden evangélikus — mondotta többek közt —, akit Istentől meghatározott sors erre a földre vezet, Isten rendelését úgy tölti és azzal tölti be, hogy beleilleszkedik abba a magyar államba és abba a magyar evangélikus egyházba, amelyet Isten erre a földre rendelt." Kemény Lajos esperes jelentéséből kitűnik, hogy az egyházmegye lelkészi karában a közelmúltban milyen nagy változás ment végbe: alig egy év alatt a lelkészek fele kicserélődött. A lelkészi állások tovább szaporodtak. A budai egyházközség megszervezte a II. lelkészi állást. — A hitélet megfigyelhető jelei kedvező képet alakítanak ki a szemlélőben. A hívek áldozatkészsége az elmúlt évben jelentős összegekkel sietett az egyházi célok támogatására. A reverzális-harc terén mutatkozó állandó nagy veszteség a lelkészi kart erőteljes védekező munkára késztette. A jelentés szerint ennek eredménye az eddig eltelt időben biztatóan mutatkozik. Az egyházi építkezés az anyagbeszerzés lehetőségének hatá.rai között továbbra is élénken folyt. Több helyen szépen halad előre a templomépítés ügve. Az egyházközségek anyagi helyzete rendezett. Az a teherátvállalás, melyet ezelőtt két évvel a gazdagabb egyházközségek a
