Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

65 e) A bpesti fiúgimn. évkönyve Iskolánk múltjáról címen részletet közöl dr. Koch István igazgatónak a bpesti fg. önképzőkörének 100-ik évfordulóján mondott záróbeszédéből; az orosházi gimn. évkönyvében közzétette Ballai Mihály h. tanárnak március 15-én mondott ünnepi beszédét. f) A békéscsabai g. évkönyve a szülőket tájékoztatja A tanulók magaviseletének érdemjegyei c. iskolaügyi cikkében a kérdésről. V. Nevelés és tanítás gimnáziumainkban. Látogatásaim alatt közvetlenül ismertem meg gimnáziumaink nevelő munkáját. Az órákon szerzett tájékozódás mellett a kartársakkal való beszélgetés útján is igyekeztem képet alkotni nevelő és oktató készségükről. Számos kiforrott, rátermett, kiválóan képzett, majd szépen fejlődő, a helyes utat éles tekintettel kereső egyént ismertem meg. És nyugodt lelkiismerettel mondhatom: pályájukat megbecsülő, buzgó, munkaszerető, az ifjúságot megértő tanárokat találtam iskoláinkban. S jól esett látnom, hogy tanári testületeink egyházunk és nemzetünk szeretetétől mélyen áthatva, hivatásuk világos tudatában, egyetértésben és összhangban végzik kötelességeiket s fáradozásaik nyomában komoly eredmény fakad. 1. Nevelés, a) Vallásos nevelés. Evangélikus szellemben történik s a vallástanárok munkáját készségesen támogatják a tanári testületek. Az osztályokban kifüggesztett szentírási mondatok (Aszód) s a vallásos képek kellő hangulatot keltenek a tanulók lelkében. Az órákon végzett nevelő munkát kiegészítik a vallásos ünnepek: a reformáció ünnepe, a deprekáció és úrvacsora, a vallásos délutánok, esték, a hiterősítő napok, a bibliaórák; ugyanezen cél szolgálatában állanak a Gyámintézetek s a Luther-Szövetségek s részben a cserkészcsapatok is. A vallásos ünnepeket többnyire a Luther-Szövetség vagy a Gyámintézet rendezi. Aszódon, Budapesten és Szarvason a gimnáziumok a leányiskolával együtt is rendeznek iskolai ünnepeket. A magyar dolgozatok közt kevés volt a vallásos tárgyú. Látogatásaim alkalmával fölhívtam a szaktanárok figyelmét arra, hogy a jövőben vallásos, evang. irányú tételeket is dolgoztassanak ki s az irodalom és a történelem tanárai mindenkor hangsúlyozzák evang. egyházunk hatását nemzeti művelődésünkre, irodalmunkra (az evang. iskolák, nagy emberek, írók, tudósok hatása). Tapasztalataim s az évkönyvek beszámolói alapján tisztelettel jelentem, hogy iskoláink komoly vallásos nevelésének megvan az eredménye. b) A hazafias nevelésre iskoláink nagy gondot fordítanak s e szempontból fölhasználják napjaink történelmi súlyú eseményeit. A nemzeti ünnepeket (okt. 6., március 15., Kormányzó Urunk névnapja) a szülők s a nagyközönség bevonásával, lelkesen megtartották s szívvel-lélekkel ünnepelték meg Erdély visszatérését és Bácska visszafoglalását. A szép nevelő munkában az önképzőkörök s a bpesti leánygimnáziumban a SzEMBE is részvettek (1. a VI. fej. 11. pontját). Nagyon kedves gondolatot valósított meg a bpesti leánygimnázium: testvérintézetévé fogadta a marosvásárhelyi ref. leánygimnáziumot s erdélyi estjének jövedelméből a testvériskola érdemes növendékeinek pesti útját teszi lehetővé. Ötnapos erdélyi útján meglátogatta az új testvért, feledhetetlen pillanatokat szerzett és élt át a székelyek fővárosában s másutt is, ahol megjelent társasgépkocsiján, amelynek ez volt a fölirata: ,,A budapesti ev. leánygimnázium köszönti Erdélyt". c) A nemzetnevelés szempontjaira a nemzeti tárgyak körén túl is gondoltak gimnáziumaink. Hagyományaink, nagyjaink tiszteletére, a jóltevők ünnepe, az önképzőköri megemlékezések (bpesti fg. önképzőkörének 100 éves emlékünnepe, Szarvas: Vajda Péter, Tessedik Sámuel); szociális érzésre, áldozatkészségre a tanulótársak segítése (Ifj. Segítő Egyes.); a jótékony célokra való adakozás, a Gyámintézetekben folyó tevékenység; takarékosságra, munkaszeretetre a Diákkaptárok útján nevelték az ifjúságot. Az önképzőköröknek a táj- és népkutatásba