Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

5 lelkében az elszakadás gondolata helyet fogott, ismételten kérem, vessék 2. ki lelkűkből ezt a gondolatot evangélikus egyházunk és hazánk érdekében. Amint bevezető szavaimban mondottam, ez az év aggódó küzdelembe is döntött bennünket. Európának e két évet immár meghaladó háborújában az Űr kegyelme eleddig megóvta hazánkat attól, hogy a háborúba belesodródjék. Ez a háború valójában az alattomos haszonlesés, az önző érdekhajhászat köntösében indult meg s célja oly világhatalom megteremtése, mely minden nép és nemzet fölött állva, örökre biztosítja a maga részére a világ feletti uralmat. Az ilyen lelki rugókból indult háború céljában nem volt az Evangélium parancsának egy szemerje sem, nem volt az erkölcsnek, az igazságnak egy morzsája sem. Versengés, irigység, gyűlölködés, a hatalom biztosításának vágya szülte és lángoltatta. Amíg a háború psjmhéje ez volt, amíg nagy barátunk, Németország egyedül óhajtotta a küzdelmet folytatni, mi távolmaradhattunk ettől a küzdelemtől. Azonban amikor a Szovjet a maga istenellenes hordáit felvonultatta határainkon, amikor Kassa bombázásával megnyitotta a harcot ellenünk, elérkezett az a pillanat, hogy mi, akik saját vérünk hullásával ismertük meg a bolseviki rémuralom minden kínját és nyomorát, mondom, elérkezett az a pillanat, hogy Istenért, Hazáért fegyverhez nyuljunk s beálljunk a küzdő sorba. Most véreink messze idegenben fegyver alatt véreznek s a dicsőséges diadalt készítik elő, nemcsak a mi, de az egész keresztyén világ és Isten országa számára. Imádkozzunk az Űrhöz, hogy juttassa diadalra a maga igazát hős fiaink által. Imádkozzunk hozzá, hogy tárja ki óvó, védő karjait küzdőink felett, azoknak pedig, akik a becsület mezején hagyták életüket, adjon dicsőséges nyugalmat s hozzátartozóikra adjon áldást az ő érdemeikért. De van kötelesség az itthonmaradottak számára is. Ebben a háborúban a mi számunkra is a lét és nemlét kérdése forog kockán. Ki kell tehát fejtenünk azt a teljes erőt, amit az Isten nekünk adott. Teljes összefogás, teljes legyőzése önmagunknak, teljes áldozatkészség a háború veszteseinek testvéri szeretettel való felkarolása teremti meg azt a teljes lelki egységet, amely biztosan meghozza számunkra a diadalt. Ekként munkálkodjunk, cselekedjünk és velünk lesz az Isten. II. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Ezekben az áldozatokat követelő időkben indokolt, sőt szükséges, hogy megemlékezzünk azokról a nagyjainkról, akiknek élete munkája péida és útmutatás minden magyar és evangélikus számára, aki a mostani időkben a jövőért, a jövő boldogulásáért felelősséget visel. Elsősorban kell megemlékeznem a legnagyobb magyarról, gróf Széchenyi Istvánról, születésének 150 éves évfordulója alkalmából. Mindnyájunk előtt ismeretes hazánk 150 év előtti strukturája és helyzete. Általánosan ismert, hogy a 19-ik század első fele az átalakulás, az új világ kialakulásának ideje volt az egész világ számára.