Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

19 világrendben ráváró feladatokkal. A világ rendje akárhogyan megváltozik is, keresztyénségünk fundamentuma változatlan marad. A keresztyénségnek az emberi életben való megvalósulása sem változhatik meg, hiszen a hit sohasem lehet kollektív, csak egyéni. De ezen a hiten megerősödött keresztyén egyéniség igen is bele tud illeszkedni a nagy közösségek javát célul kitűző rend szolgálatába és így a most alapozódó új világ legértékesebb tagjává lehet. A protestantizmusnak s benne evangélikus egyházunknak nem kell tehát feladni sajátszerű célkitűzését: az egyéniség fejlesztését, hiszen nem is maradhatna meg, ha önmagát megtagadná és nem önmagából fejlődnék tovább. Sőt éppen most kell a magunk erejét komolyan összeszednünk, mert ha minden külső támogatást elvesztünk, csak magunkra támaszkodhatunk. Erre kell felkészülnünk ióelőre és ehhez kell kérnünk Isten segítő erejét. Bakay Péter esperes jelentésében felteszi a kérdést, vájjon az evangélikus egyház a világot megremegtető mai küzdelemben át van-e hatva hivatásának tudatától. Isten ott áll a vihar felett és őrködik a világon. Ez nem lehet kétséges, ebben a hitben minden lélek megnyugodüatik. Elhozza majd a most hánykódó tenger lecsendesedésének idejét is. De vájjon az egyház ott áll-e és úgy áll-e a helyén, ahogyan Isten akarata kívánja? Ez a mi kérdésünk. Erre a kérdésre kell napról-napra keresnünk és cselekvő keresztyén élettel megadnunk a feleietet. Esperesi jelentésében ez a szempont vezérli. Az elmúlt évben az egyházmegye életében nem volt olyan esemény, amely az esperesség egészét érintette volna. Csendben, de biztató igyekezettel folytatták az egyház hivatalos munkásai az egyházépítést e talán legkisebb, de hithűségében kimagasló egyházmegyénkben. Ez jellemezte az egyházi közigazgatást is. A hitélet és az erkölcsi magatartás változása egyik évtől a másikig alig mérhető meg emberi mértékkel. Jó és rossz jelenségek egyaránt mutatkoznak. Az istentiszteletek látogatása nem kielégítő, ezzel szemben örvendetes, hogy már ebben az egyházmegyében is felkarolták a háziistentiszteletek ügyét és a hivatalos egyházi munkások kezdeményezését a hívek megértéssel és örömmel fogadták. Az úrvacsorázás az elmúlt évhez képest nagyon emelkedett. Ennél a megállapításnál az is örvendetes, hogy az emelkedés nemcsak egy-két gyülekezetben, hanem minden gyülekezetben mutatkozik. Fájdalmas, hogy a születések száma itt is csökken. Az esperesi jelentés a belmissziói tevékenységet egyházközségenként ismerteti. Megállapítom ebből, hogy a belmissziói munka eleven és eredményes. Az egyházmegyében a presbiterek magatartása ellen nincs panasz. A szórványgondozás munkájában a két önálló szórványközpont jár elől: a gyónkörnyéki és a kiskunhalasi misszió. Mindkét misszió már évek óta bebizonyította, hogy önálló megszervezése szükséges, de lehetséges is. Természetesen nagyon sok szórványt gondoznak az egyházközségek lelkészi hivatalai is, hiszen ez a legnagyobb területű egyházmegye és legkevesebb benne az egyházközség. Az egyházmegyében nem volt nagyszabású építkezés, de majdnem minden egyházközség részben renoválásokkal, részben beszerzések útján gyarapította egyházi épületeinek értékét. Kecskemét pl. új templompadokat szerzett be. Itt kell megemlíteni a nemrégen alakult csengődi egyházközség dicséretreméltó buzgóságát. Már tavaly jelentettem, hogy a döbrögeci iskola megalakítása és megnyitása megtörtént, az idén ezt a jelentést kiegészítem azzal, hogy az új iskolaépület és tanítói lakás megfelelő államsegély segítségével elkészült. Az anyagi helyzet általánosságban javuló irányt mutat. Egyedül Páhi helyzete rossz változatlanul. Ä hívek áldozatkészsége kielégítő, sőt több he-