Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

13 hatjuk minden más ország evangélikus sajtójáról is, csak a mienk van szégyenletesen elmaradva, mert a bizantinizmus szelleme uralkodik benne. A Luther Társaságnak lenne hivatása a sajtó ügyének fekarolása, de az még mindig holtponton áll. A továbbiakban a nagy adók ellen kel ki az esperes panaszos szavakkal. Nagy az állami adó, az iskolai teher és az egyházi adó is, különösen pedig a katedratikum, amelyet igazságtalanul a lélekszám szerint vetnek ki, miért is azt az esperes gúnyosan iélekadónak mondja. Megemlékezik az egyházmegyében történt személyi változásokról, az adakozásokról, majd néhány népmozgalmi és istentiszteleti adatot közöl és ezzel jelentését be is fejezi. Már mult évi jelentésemben is megállapítottam, most kénytelen vagyok újból hangsúlyozni, hogy az esperesi jelentés rövid és hiányos és valójában nem ad képet; az egyházmegye életéről, ellenben mindent állandóan csak kifogásol. Objektívebb rajzot szeretnénk kapni az egyházmegye életéről és működéséről. Sőt azt is szeretnénk tudni, miféle lépéseket tett az úrvacsorázók folyton.c

(s fogyásának megakadályozására. Mert ilyesféle egyházépítő munkáról kellene az esperesi jelentésnek beszámolnia. Csak az alkotó munka

1 és nem a sivár kritika építheti a Krisztus anyaszentegyházát. A békési egyházmegye közgyűlése 1940. július 28-án Nagyszénáson volt. Dr. Lányi Márton egyházmegyei felügyelő megnyitóbszédében az Európa nagyobb részében dúló háború rázkódtatásairól beszél. Mi kívül állunk a harcon s reméljük, hogy ez a háború, amennyiben bennünket érint, nem újabb áldozatokat és veszteségeket fog nekünk okozni, hanem nemzetünk javát fogja szolgálni. Ezért azonban nekünk magunknak is cselekednünk kell. El kell vetnünk az üres jelszavakat,, amelyek mindig csak kárt okoztak és a lelkiismeretes kötelességteljesítés tudatában és tényében kell egymással összeforrnunk. A kötelességteljesítés terén, ha kell, a legnagyobb áldozat meghozataláig is el kell mennünk, hiszen a magyar a haza javáért való áldozatokban.sohasem fukarkodott. Ne gondolja senki, hogy a kötelességek vállalása és végzése korlátozza az egyéni szabadságot. Legfeljebb a szabadosságnak állít korlátot, erre pedig szükség van, mert különben nem tudunk a nagy és boldog jövő felépítésére és megtartására felkészülni. A kötelességek terén való helytállás egyházi vonatkozásban éppen olyan jelentős, mint a nemzeti életben. Ezért kell az egyházi élet minden részén hangsúlyozottan kiemelni a kötelességteljesítés fontosságát, annál is inkább, mert ezzel isteni parancs megvalósítását munkáljuk. Kovács Andor esperes évi jelentésének bevezetésében az ország és a világ nevezetes eseményeinek emlékét idézi fel. Az egyházmegye általános helyzetét festve, a múlthoz képest változást nem lát. A közigazgatást sokszor zavarja, hegy egyes lelkészek a kitűzött határidőkre nincsenek tekintettel. A hitélet tekintetében a helyzet kielégítő, több helyen azonban panasz van az értelmiség közönyössége miatt.. Súlyosabb baj az erkölcsi élet színvonalának süllyedése. Az egyke és a gyermektelenség veszélyes arányokat kezd ölteni. Pusztaföldváron a születések a háború előtti időhöz képest majdnem 75°/o-kal csökkentek. Az egyházmegyében az istentiszteletek száma emelkedett, a templomozás is megfelelő volt, de kevés az Űr szent vacsorájával élők száma. A belmissziói tevékenységet igyekeznek minden téren élénkké és hatóvá tenni. Sok helyen áldásosán jelentkezik a megtartott evangélizációk eredménye. Ezek nyomán imaközösségek alakulnak és buzgólkodnak a gyülekezetek keretein belül. De ez új csoportosulások mellett működnek a régi egyházi szervezetek és egyesületek is. Nőegylet és ifjúsági egylet majdnem minden egyházköz-