Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1931. szeptember

8 kivánatainak is meleg szavakkal ad kifejezést. Dr. Raffay Sándor püspök megkö- ' szőni az üdvözlést, kéri köszönetének a kormányzó úr előtt való tolmácsolását s az elhangzott baráti és kormány képviselői szavakért őszinte háláját fejezi ki. 7. Ezután a magyarhoni evang. egyetemes egyház nevében báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, A Református Konvent nevében Dr. Ravasz László, püspök. Az evang. püspöki kar nevében Dr. Kapi Béla, püspök, Az Unitárius Egyház nevében Józan Miklós püspöki vikárius, Pest Pilis Solt Kiskun-vármegye nevében Ney Géza főjegyző, . Budapest Székesfőváros nevében Ripka Ferenc dr., főpolgármester, Cegléd város nevében Sárkány Béla polgármester, A TESZ nevében Dr. Szontágh Tamás, A Reviziós Liga nevében Ilosvay Gusztáv, A Nemzeti Szövetség nevében Lázár Andor, A Soproni theol. fakultás és a Magyar Luther Társaság nevében Kovács Sándor dr., A Szarvasi Öregdiákok nevében Remény Gyula, Az Országos Bethlen Szövetség nevében Csécsi Nagy Imre, A Magyarországi Evangélikus LelkészekEgyesülete nevében Paulik János, Az Országos Luther Szövetség nevében Dr. Rá só Lajos, A Bányakerületi Lelkészegyesület nevében Kovács Andor, A Bányakerületi Tanárok és Tanítók nevében Reil Lajos, A Ceglédi ev. egyház nevében Wolf Lajos, A Pesti evangélikus magyar egyház nevében Tolnay Kornél üdvözölték a jubiláló püspököt, ki az elhangzott és a közgyűlés részéről meleg tetszésnyilvánítással kisért üdvözlésekért hálás szívvel mond köszönetet. 8. Rövid szünet után, mely alatt a közgyűlés vendégei eltávoztak Dr. Raffay Sándor püspök bemutatja és felolvassa következő jelentését; Tisztelt Közgyűlés! - _ ' ' Nehéz idők virradnak reánk. Több egy évtizedénél. hogy elnémult körülöttünk a fegyverek zaja és mégis tovább folyik az életölő harc. Csak a hadviselés módjában történt változás. Ma nem fegyverrel, hanem szorongató gyűlölséggel, fojtogató szivtelenséggel, veszni-hagyó szeretetlenséggel támadnak egymásra a népek és az emberek. Ma nem oltják ki, hanem csak elsorvasztják az életet. Ma nem eltiporják egymást a népek, hanem csak nem engedik, hogy a gyengék fölkeljenek és erőre kapjanak. A lassan sorvasztó harc győzelmei és vereségei Krisztus egyházát sem hagyják illetetlenül. Nem is hagyhatják. Hiszen az egyház hívei a mindennapi élet küzdelmeit vívó emberek és az egyház annyira bele van ékelve a társadalmi és az állami élet szerkezetébe, hogy annak minden megrendülését megérzi és együtt szenvedi. De éppen ebből bontakozik ki sajátos hivatása.. Krisztus egyházának az ilyen válságos időkben a vigasztalás és az útmutatás igéjével kell előljárnia. Krisztus egyházának éppen a szorongató bajok és az emésztő kétségek idején kell bebizonyítania, hogy a világ lelkével egyedül csak az Isten lelke képes, de képes is valóban diadalmasan szembeszállni. Magának az államnak is csak úgy lehet ereje minden nehézség leküzdésére, ha nem pusztán hatalmi eszközökre, hanem a benne is munkálkodni akaró isteni lélekre és a komoly vallás-erkölcsi erőkre bízza sorsát s magát. Ámde szomorúan kell megállapítanunk, hogy az államok életében ma mindenütt hanyatlóban van az isteni lélek és meggyengült a vallás-erkölcsi értékek hatóereje. Nemcsak azért, mert az államok életében a gazdasági kérdések túlságosan előtérben állanak, hanem azért is, mert az államok önző, tehát magokból kiinduló és magokba visszatérő céltűzés uralma alatt állanak. A lelkületnek és a gondolkodásnak ez a kedvezőtlen elváltozása, az államoknak az egyházzal szemben tanúsított magatartásán is észlelhető. Ma már nemcsak az Istennel is perbeszálló Szovjet területén szenved a hit és nem csak a bolsevizmus maikaiban senyved az egyház, hanem a világ csaknem minden részéből folytonosan újabb és újabb üldözések híre döbbenti