Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

15 tett kijelentéseit. Sajnálom, hogy ez meg nem történt, mert nagy előnyére vált 6. volna egyházunk közhitelének. A felügyelő megnyitójának másik tárgya a nemzetiségi törvény ismertetése volt, amiről már fentebb megemlékeztem. Az esperesi jelentés kiemeli, hogy az egyházközségekben a gazdasági bajok ellenére is mindenütt megkapták a tisztviselők az őket megillető járandóságukat. De kifogásolja a közigazgatás drágaságát és ezért kívánatosnak tartja a kerület régi nagy esperességeinek visszaállítását, valamint a két kis kerület megszüntetését. Ez utóbbi miatt a zsinatot sürgeti. Fejtegetései során azonban olyan kijelentéseket is tesz, amelyek félremagyarázásokra is adhatnak alkalmat és így azokat kénytelen vagyok kiigazítani. Az esperes úr kijelentéseivel szemben meg kell állapítanom, hogy egyházunkban egyetlen püspök sem kap semmit az államsegélyből; senkinek sincs felesleges irodája; a reprezentálásra közpénzt nem vesznek föl; nem utánozzák a római egyházat, Megállapítom azt is, hogy nálunk senki sem adózik a kerületre és a püspöki hivatal nem tud olyan gyülekezetről, „amely kénytelen váltókkal operálni, csakhogy az esperességi és kerületi adót megfizethesse". Vannak azonban a jelentésnek olyan gondolatai is, amelyek méltók a megszívlelésre. Kívánatosnak tartja az egyházi adózás helyes rendezését, a stóla eltörlését, a szegény ügy felkarolását. Hangsúlyozza a vallástanítás emelését és javítását, Ez utóbbira nézve kénytelen vagyok megállapítani, hogy vallástanításunk széltében hanyatlást mutat. A középiskolákban leginkább. Kerületünk az ellenőrzést az esperesekre bízta. Mivel azonban ők sokszor távol laknak az intézetektől, azt a javaslatot terjesztjük a közgyűlés elé, hogy bízzon meg valakit a középiskolák vallástanításának ellenőrzésével és irányításával. A csanád-csongrádi egyházmegye is ünnepléssel kezdte közgyűlését. Elsőbb is az esperesség felügyelőjét miniszterré való kinevezése alkalmából, utána pedig Draskóczy Ede makói lelkészt t. b. főesperest ötvenéves lelkészi szolgálata alkalmából ünnepelték. Az esperesség felügyelője megnyitó beszédében az egymásiránt köteles testvéri szeretetről és az egyházat és nemzetet építő munka szükségességéről beszélt. Az esperesi jelentés örömmel emelte ki a szegedi egyház templomának félszázados jubileumát, amely ünnepen úgy a kerület püspöke, mint az egyetemes felügyelő úr is megjelent. Az öröm mellett azonban szót követelt a fájdalom is. A hódmezővásárhelyi és a szentesi iskolákról az államsegély megvonása miatt le kellett mondani. Nagy veszedelemben van a csépai iskola is. Szomorúan állapítja meg a jelentés, hogy a vasárnapokon tartott hetivásárok a hitélet nyugodt menetét nagyon zavarják. Javaslom, hogy ebben a tárgyban az egyetemes gyűlés útján régi panaszunkat és kérésünket az államkormányhoz ismét terjesszük fel. A békési egyházmegye felügyelője megnyitó beszédében a békességes együttműködés szükségességét hangsúlyozta. Bölcsen emelte ki, hogy „az osztály-, felekezeti és nyelvi harcok ideje lejárt, mert ez a nemzet kárára és romlására vezet." Az esperes évi jelentése nyomatékosan rámutat a tanítóképzés fontosságára és sürgeti a régi tanítóképző visszaállítását. Ugyanígy kívánatosnak tartja a lelkészképzés reformját, de különösen, hogy csak olyan ifjakat bocsássanak a theologiára, akikben megvan a komoly hivatásérzet, Szomorú sérelmekről