Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1937. október

57 V. FÜGGELÉK. Főtisztelendő és Nagyméltóságú Egyházkerületi Közgyűlés! A hívek lelki gondozása amit néhány év előtt még rendezet'enül és szórványosan gyakoroltunk, évről-évre fokozódó mértékben folyik. Kisebb és nagyobb gyülekezetben falun és városon felkeresi, látogatja híveit a lelkész, gondozza a reábízott nyájat. Hova-tovább megérti mindenik lelkipásztor, hogy az igehirdetés mellett, amely a hit és vallásos é'et fejlesztésének első, szent eszköze, őrizni óvni, inteni, figyelmeztetni, gondozni, nevelni kell a reábízott lelkeket a templomon, sőt a házon kívül is. Utána kell mennie a lelkésznek híveinek a munkamezőre is, a hitben erősítenie, a kísértésekben oltalmaznia kell őket. Mikor kitűnő magyar rendőrségünk egy-egy földalatti mozgalom részeseire rejtett helyükön rajtuk üt, megnyugvással látjuk az államélet fölött őrködő ilyen bravúros cselekedetet; de a nagy fáradtsággal elért kiváló eredménynek milyen sokkal nagyobb a hatása és áldása akkor és ott, amikor és ahol megelőzi a bajt és csirájában fojtja el a nemzet élete ellen dolgozó hazátlanok átkos munkáját. így a lelkipásztor is éberségével fáradhatatlan utánjárásával akkor végez igazán sikeres munkát, ha gyökerében fojtja el a lelkek mérgezésére és elrablására irányzott titkos aknamunkát. Amint Jézust felvitte a Sátán egy nagy magas hegyre, megmutatta és neki igérte a világ szépségéit, ha leborul ő előtte és őt tiszteli; úgy a mi hittestvéreinket is mindenképpen megkísérti a mai világ ördöge. ígér az éhezőknek kenyeret, a nagyravágyónak hatalmat, a hiúnak dicsőséget. Addig kell az áldozatot kiszabadtíani az ellenség karmai közül, amíg lelkivilágát meg nem zavarja, békességet el nem rabolja. A csábítás eszközei között szerepel az is, hogy itt a fővárosban és a vidéken ragyogó, fényes templomokba viszik el a kiszemelt evangélikus áldozatot, igyekeznek szemét elkápráztatni, lelkét megejteni a fény, a pompa által; arra törekszenek, hogy kiöljék belőle az evangé'ikus egyszerű falusi templomhoz való hűséget és ragaszkodást. Ez az ellenség részéről velünk szemben ma közönséges, mindennapi eljárás. Ma Budapestre járnak esküldni a félrevezetett falusi ifjak és leányok. Fényes temp'omban esküdnek és nem. kell a rrevelzális miatt szégyenkezniük, mert itt nem ismeri őket senki. Ma a lelkésznek fe'ette ébernek és fáradhatatlannak kell lennie, a lelkigondozás a leglelkiismeretesebben kell gyakorolnia. Ezt követeli mindenegyes evangélkius Félkésztől az az óriási veszteség, amely 40 év alatt ért minket. 1895. okt. 1-től mostanáig 7545 idegeneknek adott reverzális révén 60.000 lelket vesztett egyházunk. Kiáltó szám ez! Minden evangélikus 'elkészt erre kötelez az írás parancsa: „Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy megálhassatok az ördögnek álnokságai el'en." Efez. VI. 11.) De a megelőző védő és mentő munkára nemcsak a lelkész van kötelezve, hanem az evangélikus tanító, az egyház tisztviselői, a presbiterek s az apa és az anya egyaránt. Árvíz idején minden embernek a gáton a helye. A veszé'y mindenkit védekezésre kötelez. A reverzális szennyes áradatot zúdított reánk, az ellen minden egyes evangélikusnak védekeznie kell. Mindnyájunknak parancs az írás szava: „Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok a veszedelmes idö:ben és mindeneket elvégezvén, megállhassatok." (Eféz. VI. 13.) Végigtanulmányoztam a belmissziói tevékenységre vonatkozó jelentéseket s az azokban foglalt statisztikai adatokat. A múlthoz képest nagy a ha'adás s ezt Püspök urunk évről-évre megújuló felhívásainak s buzdítaásainak köszönhetjük. Amiről régebben alig számoltunk be, előttünk á'l a kimutatás az évente tartani szokott istentiszteletek, úrvacsora osztások, könyörgések, bibliaórák, ifjúsági vallási összejövetelek, a vasárnapi iskolák, s egyéb vallási tevékenykedések számáról, az anya-