Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1937. október
13 erkölcsi felelősség tudatát felkeltenünk és ébrentartanunk. A családi körben 6... kell az evangéliumi szellemet újból meggyökereztetnünk. A lelkipásztorkodás bölcs és szorgalmas gyakorlásával kell híveinket az egyház iránt való hűségben megtartanunk. Az istentisztelet megkedveltetésével, de különösen a házi istentiszteletek felújításával kell népünket a templomozásban megerősítenünk. A vegyes házasságok testvéries gondozásával kell gátat vetnünk a bontó szellem és a 'közönyösség beférkőzésének. Különösképpen pedig a szórványban élő hívek lelki szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodással kell a múltnak mulasztásait pótolni és új gyümölcsöző jövendő útját egyengetnünk. Mindezek élő hittel és szolgálni tudó egyházszeretettel telített munkásokat követelnek. Ahol a munka megsokasodik, ott a munkásokat is szaporítani kell. A római egyház mindenütt hatalmas munkástábort állít munkába. Nálunk nagy gyülekezetekben is csak egy ember áll a szolgálatban. Egy ember, ha még olyan buzgó is, minden munkát elvégezni képtelen. Akaratlanul is hanyagolni kénytelen. Munkatársakat kell adni minden olyan lelkész mellé, akinek gyülekezete bizonyos lélekszámot elér, vagy vallástanítási és szórványgondozási kötelezettsége egy ember normális munkabírását meghaladja. A segédlelkészek és vallástanárok számának szaporítása, diakonusok és diakonisszák beállítása a legközelebbi jövő egyik legsürgősebb feladata. Az utóbbi időkben a fejlődés e téren is szép haladást mutat. Bármily örvendetes is azonban az emelkedés, mégsem felel meg a tényleges szükségnek. Kívánatos, hogy a nagyobb egyházközségek új segédlelkészi és vallástanári állásokat szervezzenek és a gyülekezeti élet fejlesztésére a szegények és betegek gondozására, diakonisszákat alkalmazzanak. De a kerületnek magának is szüksége van egy új missziói lelkészi állásra. A szórványok ügyének felkarolása, az újonnan alakuló gyülekezetek ügyeinek személyes beavatkozás útján való irányítása, valamint a beimissziói gondozás szüksége érdekében javaslom, szervezzen a kerület a püspöki hivatallal kapcsolatosan az állami kongrua megnyerésének feltétele mellett egy új missziói lelkészi állást. Más téren is mutatkozik az élniakarás és az egyházépítés sok szép bizonysága. Az egyházmegyéből beérkezett jelentések igazolják ezt. Az arad-békési egyházmegye ezévi közgyűlését szeptember 7-én tartotta. Dr. Krayzell Miklós egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédében az elmúlt két év két nagy világpolitikai eseményéről emlékszik meg. Az egyik az angol király lemondása a trónról, a másik pedig a keresztyén unió legújabban felvetődött gondolata. Az előbbivel kapcsolatban kiemeli egy nemzet legnagyobb kincsének, az ősi alkotmánynak hatalmas erejét, mely egyaránt megnyilvánul mind a király, mind pedig az angol kormányzókörök jellemes és egyéni érdeket nem ismerő magatartásában. A keresztyén unióról szólva megállapítja, hogy annak legnagyobb akadálya a dogmákhoz való ragaszkodás és mivel ezt áthidalni nem lehet, valóságos unióról beszélni egyelőre hiú dolog. Azonban egyáltalában nem elérhetetlen a keresztyén felekezetek közötti viszony jobbá tétele, amihez dsősorban a kölcsönös megbecsülésre és türelmességre van szükség. De szükség van a vegyesházasságok kérdésének az 1868. évi LIII. t. c.-hez való visszatérés által leendő megnyugtató rendezésére is. Ezt a kérdést azonban csupán a magyar alkotmányosság erre vonatkozó törvényes rendelkezéseinek megfelelően közmegegyezéssel lehet megoldani. A továbbiakban elismerőleg szól a felügyelő a nemzetiségi, illetve kisebbségi kérdésben a vezető kormányzó tényezőknél tapasztalható türelmes és becsületes magyar álláspontról. Majd a zsinat munkájáról emlékszik meg. Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes évi jelentésének kezdetén arról a két veszedelemről szól, ami a keresztény egyházat jelenünkben' fenyegeti. Az egyik a materalizmus emlőjén felnevelődött kommunizmus, a másik pedig a sovinizmussá túlzódó nacionalizmus. Az első Oroszországban már két évtizede
