Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1936. szeptember

38 ség Hódmezővásárhely, Makó és Szeged munkáját emeli ki, amellett egyházmegyei közgyűlésén esperesének indítványára azt a mindenképen dicsérendő határozatot hozta, hogy egy őszi belmissziói kurzuson külön megbeszélés tárgyává teszi a Luther-Szövetség kérdését abból a szempontból, hogy falun és városon hogyan volna gyakorlatilag megszervezhető és kiépíthető a szövetség. A békési esperes Csabacsüd, Gádoros, Kardoskút és Szentetornyát említi, mint ahol kifejezetten szövetségi munka folyik. A budapesti egyházmegyében 11 szövetség van megszervezve, szervezés alatt áll Dunaharaszti, Kispest, PiHsvörösvár, Szentendre. A megszervezettek közül sokoldalú lelkes munka folyik Budapesten a Deák-téren, a Fasorban, Kőbányán, Angyalföldön, Kelenföldön és Pestszentlőrincen. A pestmegyei középegyházmegye esperesének jelentése szerint az új alapszabályok szerinti átszervezés megtörtént Bényén, Cegléden és Pilisen. Közöttük rendkívül sokoldalú és komoly munkát végez a ceglédi szövetség. A többi gyülekezetekben a szövetséget csak ezután kell megszervezni. Alapszabályszerű megszervezésüknek az eddigi tapasztalatok szerint 2 nagy akadálya van: az egyik a szövetség lényegét és célját nem látó tájékozatlanság, a másik a túl magasan megállaptotf tagdíj. Lelkészeink legnagyobb része a szövetséggel azért nem tud mit kezdeni, mert számára az a meglévő jól-rosszul működő egyesületek mellett egy újabb alakulat. Pedig nyilvánvaló, hogy alapítói nem annak szánták. Inkább arra gondoltak, hogy legyen a különböző belmissziói egyesületek összefoglaló és irányító szerve amelyben helyet foglalnak ezeknek az egyesületeknek, mint szakosztályoknak a vezetői, megállapítják munkásságuknak egységes programmját, beszámolnak eredményeikről, nyernek útbaigazítást, erkölcsi és anyagi támogatást. Itt kapnának helyet és munkateret azok az egyházért dolgozni vágyó lelkek, akik nem juthattak be az egyháztanácsba s általában azok, akiket érdekel az egyháztársadalmi és belmissziói munka. Kizártnak látszik, hogy ilyen meglátással és érveléssel ne volna minden egyes egyházban megalakítható a szövetség. A másik nagy akadály a magas tagdíj. Le kell mondanunk végre arról, hogy falusi, de még városi gyülekezetekben is kapjunk egy szövetségbe olyan tagokat, akik miután egyházi adójukat rendesen megfizették, asszonyaik lerótták a nőegylet tagsági díját, még egy szövetség részére is adózzanak évi 2 pengővel. Ezért múlhatatlanul szükséges az új alapszabály 11. §-a 4. pontjának módosítása. A jelentéshez fűződő megbeszélés kapcsán az elnöklő püspök és a szövetségi titkár indítványára a közgyűlés a következőket határozza: 1. Felhivandók az esperesek a püspöki hivatal útján, hogy a szövetségre vonatkozó jelentéseiket egységes formában tegyék meg. 2. Köszönetét fejezi ki a csanád—csongrádi egyházmegye esperesének, hogy a belmissziói programm során külön is foglalkozik a szövetség gyakorlati megszervezésének a kérdésével. 3. Hasonló munkára felkéri a többi egyházmegye elnökségét is. 4. Javaslatot tesz az Országos Luther-Szövetségnél az új alapszabály 11. §-a 4. pontjának olyankép való módosítására, hogy az évi tagdíj összege 50 fillértől 2 pengőig terjedő legyen s az egyes gyülekezeti szövetségek sajátos viszonyaik mérlegelésével maguk állapíthassák meg a maguk számára a tagdíj összegét. 5. Köszönetét fejezi ki az Országos Luther-Szövetség lelkes vezetőségének, hogy kerületünkben 2 helyen, Szegeden és Újpesten tartott jól sikerült LutherSzövetségi napot s végzett ezzel jó magvetést a szövetségi munka számára. Artner Oszkár pénztáros tesz jelentést a szövetség anyagi ügyeiről. Közgyűlés a pénztáros jelentését tudomásul veszi s püspö'k indítványára a rendelkezésre álló összegből 100 pengőt utal az Országos Luther-Szövetség céljaira. Kmft. Dr. Édeskuthy Olivér, jegyző. Helyeslőleg tudomásul szolgál.