Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1935. október

4 Krecsák János, Frecska György, Koléner Jenő, B. Tabányi Pál egyházmegyei kiküldöttek. A pestmegyei alsó egyházmegyéből: Bakay Péter esperes, Kaas Albert báró felügyelő, Murányi György, Dr. Rásó Lajos, Maurer Frigyes, egyházmegyei megbízottak, Bakay Zoltán, Pétermann« Ádám, Hulvej István, Sikter András, Polster Gyula egyházmegyei kiküldöttek. Mint tanítóképviselő: Molnár János, Róth Kálmán. Az aszódi gimnázium részéről: Szever Pál igazgató. A békéscsabai gimnázium részéről: Dr. Sailer Vilmos felügyelő, Dr. Reil Lajos igazgató. A budapesti gimnázium részéről: Dr. Koch István igazgató. A budapesti leánygimnázium részéről: Dr. Bánkuti Dezső igazgató. A szarvasi gimnázium részéről: Raskó Kálmán igazgató. A szarvasi tanítónőképző részéről: Kiss Sándor igazgató, Bartos Pál lelkész. Mint az egyházkerület tisztviselői: Dr. Szelényi Aladár, Papp Elek, Bartos Pál, Jakabfi György, Margócsy István, Dr. Vangyel Endre, Uhrin Károly törvényszéki bírák, Sándy Gyula számvevő, Sárkány Béla egyházi főjegyző, Dr. Scholtz Oszkár világi főjegyző, Magócs Károly egyházi jegyző, egyházkerületi lelkész, Dr. Lányi Márton világi jegyző, Dr. Mészáros Gyula ügyész, RuttkayMiklián Gyula püspöki titkár és H. üaudy László vallástanítási felügyelő. 2. A közgyűlés tagjai az Isten házában egybegyűlvén, résztvettek az istentiszteleten és meghallgatták Bartos Pál szarvasi lelkész imáját és beszédét. Ezután a közgyűlés tagjai az ülésterembe vonultak. 3. Dr. Pesthy Pál egyházkerületi felügyelő a közgyűlést az alábbi beszéddel nyitja meg. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Hittestvéri szeretettel köszöntöm a mai napra összehívott egyházkerületi közgyűlésünkön megjelenteket azzal a hő óhajtással, hogy e mai együttlétünk és tanácskozásunk legyen megújítója hitbeli megerősödésünknek és evangélikus öntudatunknak, mert úgy velem, hogy alkotmanyos egyházi összejöveteleinknek nem kizárólag az a hivatása, hogy a hatáskörébe utalt adminiszírációnális teendőket elvégezze, de igen is hivatása az is, hogy az egyház belső helyzetét, egyházunknak a társadalom és az államhoz fennálló viszonyát is vizsgálat tárgyává téve megállapítsa és elhatározza — vájjon egyházunk és ennek nagy célja szempontjából helyesen munkálkodtunk-e az elmúltban s milyen irányban haladjunk a jövőben! Egyházunknak belső, hitbeli élete szempontjából javulást látok — az az érzésem, hogy a hitben való megerősödés, hitünk megvallásában való önérzetesség egyházunk kebelén belül fokozódott és gyarapodott. Ezt a javuló eredményt én lelkészi karunk odaadó, megfeszített szorgalmú állandó munkálkodása eredményének látom. Aki az élet és az emberek útjait nyitott szemmel járja, az tudja csak, mily nehéz a közönyt megtörni, az tudja, hogy milyen nehéz feladat az egyes embert is tettre serkenteni, ha pedig tömeg megmozdításáról van szó, a nehézség csak fokozódik, mert itt már nem csupán nemtörődömséggel, hanem azzal is kell számolni, hogy nagyobb közületben mindig akadnak ellenzők, mindig jelentkeznek lekicsinylők és gáncsoskodók. Ezeknek az akadályoknak a kétségtelen működése mellett megállapítható javulás erős alapja annak a megállapításnak, hogy lelkészi karunk a mai idők szellemének és követelményeinek felismerésével igenis híven teljesítette kötelességét.