Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

47 megállapítását és beszedését illetőleg. Remélhető azonban, hogy az Országos Luther- 45—46. Szövetség most folyamatban lévő alapszabálymódosítása el fogja hárítani ezeket az aka­dályokat, s az egész egyetemes egyházban egységes alapon lehetővé fogja tenni a helyi szövetségek könnyebb megalakítását s a magasabb szövetségi közületekbe való bekap­csolódását. Igen sok jelentés a Szövetség munkájának akadályát abban látja, hogy nem ren­delkezik megfelelő előadói teremmel s hogy nélkülözni kénytelen vidéki, esetleg fővárosi szövetségi emberek propaganda jellegű agitatív munkáját. Nyilván félreértésen alapszik egy-két szövetségnek az a jelentése, mely a helyi Luther-Szövetségek megalakulásának elmaradását azzal indokolja (Rákospalota, Kardoskút), hogy akkor az egyes egyesüle­tek a belügyminiszter fennhatósága alá kerülnének. Népünk, különösen falusi híveink konzervatív gondolkozásmódjával magyarázható, hogy éppen egyházi téren közömbösek ilyen egyháztársadalmi munkával szemben, annál örvendetesebb, hogy öntudatos, fáradságot nem ismerő önzetlen emberek munkája még­sem hiábavaló, mert a legtöbb gyülekezetben a Szövetség működése iránti érdeklődés emelkedőben van. A jelentéshez kapcsolódó hosszabb és beható megbeszélés során, amelyben töb­ben vettek részt, a közgyűlés egyhangúlag úgy határozott, hogy a került lelkészeihez köriratot bocsát ki, amelyben gyakorlati útmutatást fog adni a helyi szövetségek meg­alakításának megkönnyítésére. Kmft. Dr. Édeskuthy Olivér, jegyző. Helyeslőleg tudomásul szolgál. 46. Bemutattatott az alábbi MISSZIÓI JELENTÉS 1933-ról. A misszió mezején történt mult évi munkálkodásunk serényebb volt, mint az előző években. Hála legyen Istennek, a lendület mindig nagyobb s értékesebb az ered­mény is. Kell is, hogy fokozott buzgósággal dolgozzunk, csak úgy leszünk képesek ellensúlyozni az anyagi bajok hátrányos hatását. Felvértezi a lelkeket a mindig megújuló küzdelmekre, megerősíteni a hitet a sza­kadatlanul tartó harcra, buzdítani, lelkesíteni a híveket az egyház építésére; megóvni az egyháztagokat a csüggedéstől s lelkesíteni őket Krisztus evangéliuma diadalmának kiküzdésére! Ez a feladatunk. S e feladatnak évről-évre nagyobb mértékben felelünk meg. BELMISSZIÓ. I. Presbitereknek előadást egyáltalán nem tartottak a következő egyházmegyékben: Arad—békési egyházmegye: Gyoma, Mezöberény II. Békési egyházmegye: Csabacsüd, Csorvás, Kondoros, Nagymágócs, Nagyszénás, Orosháza, Szarvas, Szentetornya, Tótkomlós. Budapesti egyházmegye: Pesti német, Kerepesi-út, Dunaharaszti, Csillaghegy, Szentendre. Csanád—csongrádi egyházmegye: Mezőhegyes, Pitvaros és Tiszaföldvár, Csépa kivételével mindenütt tartottak előadásokat. Az egyházmegye két presbiteri konferen­ciát tartott: Hódmezővásárhelyen és Szentesen. Külön-külön volt konferencia: Ambróz­falva, Battonya, Csanádalberti, Makó és Szeged presbiterei részére. Pesti felső egyházmegyében Fót és Pécel kivételével mindenütt tartottak elő­adásokat a presbitereknek, azonkívül Gödöllőn egyházmegyei presbiteri konferenciát tartottak, melyen kb. 200 presbiter vett részt. Pesti közép egyházmegye: Bénye, Cegléd, Maglód, Mende. Pesti alsó egyházmegye: Apostag, Gyón, Harta, Kiskőrös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom