Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

32 18. helyzetére és azt kéri, hogy járjon közben a kormánynál az adósság terheinek könnyítése érdekében. A békési egyházmegye aziránt keresi meg az egyházkerületi közgyűlést, hogy a m. kir. pénzügyminiszternél eszközölje ki, hogy az egyházközségek is a föld jövedelméből élőknek tekintessenek és így az azokat megillető kedvezményekben részesedjenek. Az együttes bizottság indítványára a kerületi közgyűlés a kérelmeket elfogadja és azokat egységes álláspont érvényrejuttatása végett azzal terjeszti fel az egyetemes egyházhoz, hogy az összes evangélikus eladósodott egyházak nehéz anyagi helyzetére előterjesztésben hívja fel a kormány figyelmét és kérje meg a kormányt arra, hogy foglalkozzék az eladósodott egyházak nehéz helyzetének megkönnyítésével, illetve megfelelő állami kölcsön nyújtásával tegye lehetővé a terhes adósságok konvertálását és az eladósodott egyházak vagyoni helyzetének rendezését. A kerületi közgyűlés egyúttal megbízza az elnökséget, hogy az egyházközségi adóhátralékok rendezésének s a fizetési kedvezmények kieszközlésének ügyében a kerületi pénzügyi bizottsággal karöltve a szükséges intézkedéseket tegye meg. 18. Az egyetemes felügyelő úr véleménynyilvánítás végett megküldötte a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a főfelügyeleti jognak a magyarországi református, evangélikus és unitárius egyházak magasabbfokú közületei részére juttatott középbirtokok tekintetében miként való érvényesítéséről szóló szabályrendelet és adománylevél tervezetét. Az együttes bizottság indítványára a kerületi közgyűlés álláspontját a következőkben mondja ki: a kerületi közgyűlés álláspontja szerint a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyházkerületek részére az OFB által törvény rendelkezése alapján juttatott ingatlanoknak nincs holtkézi vagyon jellege, adománylevél kiállítása felesleges és a kérdéses ingatlanok adók, s így sem vagyonadó, sem illetékegyenérték fizetésére nem kötelezhetők. Ezen álláspontját a kerületi közgyűlés a következőkkel indokolja: A vallás dolgában megalkotott 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a kimondotta, hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei az állam által kell, hogy fedezetet nyerjenek és hogy ez a kérdés törvényhozási úton rendezendő. A most említett törvénycikk köztudomás szerint nem lett végrehajtva, úgy, hogy a protestáns egyházak a végrehajtás elmaradását állandóan sürgették. Különösen szembeszökő volt az, hogy amíg a katholikus egyházak főpapjai az állam részéről még évszázadokkal ezelőtt dús javadalmazásban részesedtek, addig a protestáns egyházak fejedelmei az egyházak által rendelkezésre bocsájtott javadalomból méltóságuknak és tekintélyüknek megfelelően megélni nem tudtak. Némi kiegyenlítődést hozott létre ezen a téren a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 101.564/1918. II. a. sz. alatt kiadott rendelete, amely a protestáns egyházak mindenféle adótól mentes püspöki államsegélyét szabályozta úgy, hogy az az említett 1918. évben 20.000 K-ban állapíttatott meg. Ez az államsegély a korona romlása következtében állandóan változott és egész 85 millió koronára emelkedett. 1925. évben 5000 a. K-t tett ki a püspöki államsegély, ami a pengőérték alapulvételével 6800 P-nek felelt meg. A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről