Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

25 nek, Hindenburg Pál tábornagynak ez év augusztusában történt elhunytáról is, 6, akinek emlékezetére a németbirodalmi követség Deák-téri templomunkban tartott gyászoló megemlékezést. Mielőtt jelentésemet bevégezném, előterjesztem azokat a javaslatokat, illetőleg indítványokat, amelyeket Egyed Aladár főesperes terjesztett fel. Elfogadásra ajánlom, hogy a kerület rendelje el minden gyülekezetben a családi anyakönyvek vezetését. Erre különösen a szórványokban és a nem eléggé gondozott fiókegyházakban van szükség, de az anyaegyházak sem nélkülözhetik. Hívja fel a kerületi közgyűlés az egyházközségeket, hogy a templomokat necsak vasárnap délelőtt, hanem vasárnap este, valamint hétköznapokon is akár este, akár reggel nyissa meg a hívők számára. E felhívással kapcsolatosan rendelje el a kerület, hogy valamenyi gyülekezetben kellő beosztással minden vasárnap, de lehetően hétköznapokon is a más nyelvű istentisztelet mellett magyarnyelvű istentisztelet is tartassék. Hívja fel a kerület a lelkészeket, hogy gyermekistentisztelet, vagy vasárnapi iskola keretében az ifjúsággal külön is foglalkozzanak. Rendelje el a kerület, hogy az Ür szent vacsorája ádventben és böjtben minden vasárnap, valamint minden hó első vasárnapján kiosztassék. Természetes, hogy az ünnepek minden egyes napját Urvacsoraosztással kell megülni. A többnyelvű egyházban a tisztán magyarnyelvű hívekre az Úrvacsora kiszolgáltatásánál is legyenek tekintettel. Hívja fel a kerületi közgyűlés a lelkészeket, hogy igyekezzenek a híveket arra vezetni, hogy a keresztség szentségére az istentisztelet keretében vigyék fel a templomba a keresztelendőket. Ezzel kapcsolatosan igyekezzenek arra, hogy az egyházkelés (avatás) régi szép szokása ismét felújíttassék. Hívja fel a kerület a lelkészeket, hogy az összes egyházhívek, tehát a kisgyermekek temetését is megfelelő lelkészi közreműködéssel végezzék, a halotti búcsúztatókat pedig igyekezzenek elhagyatni. Rendelje el a kerületi közgyűlés, hogy a lelkészek az esperesnek félévenként tegyenek jelentést az anyaegyházhoz beosztott filiálisok és szórványok gondozásáról, a végzett hitoktatásról, a konfirmálásról és a hívek látogatásáról. Mindezek a javaslatok azt a célt szolgálják, hogy evangélikus egyházunk valamennyi lelkésze alkalmat nyerjen annak igazolására, hogy ő is a megbízható és okos szolgák közé tartozik, aki az Ür cselédségét hűségesen ellátja lelkitáplálékkal. Erre különösen is bíztat az idei esztendő, amelyben egyházunk nagy reformátorának, dr. Luther Mártonnak a teljes bibliafordítása 4Ó0 évvel ezelőtt először jelent meg. Ezt az esztendőt e nagy évforduló emlékezetére a magyarhoni egyetemes evangélikus egyház azzal fogja megülni, hogy emlékérmet nyomat egy égen repülő angyallal, aki az élet könyvét tartja a kezében. Mi is az élet könyvével kezünkben járjuk a földi vándorlás útjait. De jaj nekünk, ha csak kezünkben tartjuk azt a könyvet, de annak minden igazsága és ereje, mint lelkek táplálója és világító szövétneke nem ragyog át és nem ömlik át a magunk lelkéből azok lelkébe, akik e táplálékot keresik és e szövétneket óhajtják. Nekünk nem szabad megnyugodnunk abban a jóleső tudatban, hogy mi az evangélium népe és az Isten igéjének birtokosai vagyunk. Nekünk ezt az evangéliumot ragyogtatni kell, nem ékesen szóló szavakban, hanem a buzgóság tüzében és az alkotó erö diadalában. Csak így lehetünk megbízható és hűséges szolgái az Ürnak és csak így lehetünk annak a boldogságnak részeseivé, amelyet megád az Ür azoknak, akiket az ő cselédsége között, ha visszajön, ilyen buzgólkodó munkában talál. Adja Isten, hogy mindnyájunkat, akiket felvigyázókká tett az Ür az ő házanépén, ilyen munkában találjon!