Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

19 nek. Erre vonatkozólag azonban elfogadható magyarázatot kaptam s a mi- 6. nisztériumhoz előterjesztést tettem. Az elemi népiskolai ügyekről majd a kerület iskolai bizottsága fog részletes előterjesztést tenni. Itt csak néhány fontosabb kérdést kívánok érinteni. Elsőbb is hálás köszönettel kell megemlékeznem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ama rendelkezéséről, amelynek értelmében a protestáns tanítói internátusi alapból 44.000 pengőt utalt ki egyházunk tanítóinak segélyezésére. E segélyből kerületünk tanítói közül 290 pengőt kaptak: Brózik Károly, vitéz Csatai György, Konyecsny Sámuel, Lipták Mihály szarvasi; Kösz András dunaegyházi, Mentz Gyula apostagi, Podáni Lajos ráckisújfalui és Szeverényi Samu acsai tanítók. Továbbá 183 pengőt kaptak Reményi Gyula és Podáni János szarvasi tanítók. A felekezeti elemi iskolai tanítók és kántortanítók, valamint az iskolafenntartó gyülekezetek helyzetén segíteni kívánva, a miniszterelnök úr f. évi 7210. számú rendelete felhívta az egyházhatóságokat, hogy a tanítóknak az iskolafenntartóktól járó készpénzilletmények a m. kir. központi illetményhivatal útján lesznek kiutalva, ha a rendeletben meghatározott föltételeket az iskolafenntartó egyházak teljesítik. E fontos rendelet megtárgyalására az egyházmegyék espereseit összehívtam és e tanácskozás egyhangúlag megállapította, hogy a minisztérium jóakaratú rendelkezése nem könnyíti meg az egyházak helyzetét, ellenben autonómiánkat ismét csorbítja, miért is a felajánlott kedvezmény igénybevételét nem javasolja. Egyébként ez a kérdés az iskolabizottság jelentésével kapcsolatosan a közgyűlés elé fog kerülni. Az elmúlt közigazgatási évben is több egyházközség fordult hozzám az illetékes esperesi hivatal útján aziránt, hogy érdemes tanítóját igazgatói címmel tűntessem ki. A kérelmet azonban vissza kellett útasítanom, mert bár örömest ismerem el mindenkinek egyházépítő és lelketnevelő hűséges munkáját, de az igazgatói cím adományozását olyan kivételes kitüntetésnek tartom, amelyet nem csupán ügybuzgó működéssel, hanem hosszabb szolgálati idővel is kell kiérdemelni. Egyébként a kitüntetéseknek barátja nem vagyok, ha azonban valaki legalább három évtizeden keresztül mindig lankadatlan buzgósággal végezte hivatása kötelességét, úgy nem zárkózom el kitüntetése elől. Ennél kevesebb ideig tartó működés azonban a kitüntetést erkölcsi értékében szállíthatná le. Ez a kijelentésem szolgáljon a jövendőre nézve irányadóul. Jelentem, hogy a kerületi közgyűlésre a néptanítók képviselőkül vitéz Magyar János szegedi és Mendelényi János kiskőrösi tanítókat választották meg. A nevezetteknek megbízó levelüket megküldtem. Iskoláinkban mindenütt az állam által megszabott keretben folyt a tanítás. A tudnivalókon kívül azonban evangélikus iskoláink hagyományos szellemében a nevelésre is különösen nagy súlyt fektettünk. Ahol azonban mégis netalán ebben hiányosság mutatkoznék, e helyről is lelkére kötöm iskoláink tanítóinak és tanárainak, hogy evangélikus ifjúságunknak nemcsak a tanításáról, hanem neveléséről is lelkiismeretesen gondot viseljenek. Mert az állami tanterv elveszi ugyan iskoláink egyéni fejlődésének lehetőségét, de öröklött szellemének erkölcsképző továbbfolytatását nem gátolja meg. Nekünk pedig az az érdekünk, hogy evangélikus iskoláink valósággal evangélikus iskolák legyenek, amelyekben mindent az evangélium szelleme irányít és hat át. A valláserkölcsi nevelés folyamatáról dr. Gaudy László ker. hitoktatási szakfelügyelő tett jelentést. Budapesten valamennyi középfokon tanító vallástanár munkáját megfigyelte és megjelent a budapesti tanítóképző-intézetek képesítő vizsgálatain. Jelentése szerint az eredmény meghaladja az előző évek eredményét. Vidéken is tett szakfelügyelői látogatásokat. így Békéscsabán, ahol azt tapasztalta, hogy a középiskolai és elemi iskolai növendékek vasárnapi istentiszteleti ellátása még nagyon hiányos. Az aszódi gimnázium VIII.