Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

17 hullatását oly sok nemzedék élvezte. Az értesítő az intézet 170 éves fennállásának első éveire visszatekintő történelmi cikket közöl, amely cikk rendkívül érdekes adatokat tár föl. A tanári kar a helyi bizottság támogatásával nyugodtan végzi áldásos kultúrmunkáját. A tanári testület tizenegy rendes, három helyettes és két óraadó tanárból áll. A tanulók száma 356 nyilvános, 17 fiú és 29 leány magántanuló, összesen 402 volt. A nagybizottság dr. Oravecz Ödön elhalálozásával megüresedett magyar-latin tanszéket a minisztérium hozzájárulásával magyar-német tanszékre változtatta át. Érettségi vizsgálatra elnökül Kemény Lajos budapesti esperest kértem fel. A vizsgálaton 64 tanuló jelent meg. A tanári testület több tagja irodalmilag is fejtett ki munkálkodást. Az intézettel kapcsolatos internátus, illetőleg alumneum nyugodtan és eredményesen folytatta munkáját. A nagybizottság az igazgatói teendők vitelével Szever Pál tanárt bízta meg. A békéscsabai Rudolf-gimnázium értesítőjében a vezető cikk az intézet múltjáról szól. Az 1924. évtől kezdve az angol nyelvet tanítják az iskolában. A tanári testület 13 rendes, 4 helyettes és 2 óraadó tanárból áll. A tanulók száma 483 nyilvános és 9 magántanuló volt. Ezek közül érettségi vizsgálatot tett 27 tanuló. Az érettségi vizsgálatra elnökül magam helyett Jakabfi György lelkészt kértem fel. Örömmel adom tudomásul, hogy az iskola kormányzó bizottsága dr. Reil Lajos igazgatót állásában véglegesítette. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy úgy az aszódi, mint a békéscsabai középiskolában az evangélikus vallású tanulók száma aránytalanul kevés és így mind a két intézetünk voltaképen másvallású intelligenciát nevel a saját egyházunk kárára. Ezen a kedvezőtlen helyzeten valami módon változtatnunk kell. A budapesti evangélikus gimnázium értesítőjében Mikola Sándor főigazgató „Az egységes középiskola kialakulása" címen igen érdekes fejtegetést közöl. Utána Kelecsényi Dezső dr. „Középiskolai irodalomismeretünk a változás útján" címén olyan irányító cikket ír, amely a szakférfiak figyelmét méltán lekötheti. A harmadik cikket Szolár Ferenc írja ezen a címen: „Hogyan keletkezett vetítőképes gyűjteményünk." Nagyon érdekes és valamennyi intézet követésére méltó az az összeállítás, amelyet a gimnázium alapítványairól olvasunk. Egyúttal azonban véghetetlen szomorú az az elértéktelenülés, amelyet néhány alapítvány állaga mutat. Hogy egyebet ne említsek, a Glosius—Artner-alapítvány, amely eredetileg 130.000 forint volt, ma 10 pengőre van mértékelve. Kéler Napoleon alapítványa 100.000 koronából 9 pengőre sorvadt le. Kéler Terézia alapítványa 304.000 koronából 28 pengőre olvadt le. Ezek a szomorú adatok óva figyelmeztetik a mai és a következő nemzedéket, hogy az alapítványokat ne papirosokban és betétkönyvekben igyekezzenek megőrizni, hanem fektessék ingatlanokba. Mert bár a gazdasági élet fordulatai közt az ingatlan is változásnak van kitéve, de mégis csak ingatlan marad, amely akkora értékveszteséget sohasem szenvedhet, mint az ingó vagyon. Budapesti intézetünk különben nemcsak egyházunk, hanem hazánk közművelődési intézetei között is minden tekintetben vezető intézet. A tanulmányi versenyeken szerzett elsőséget máig is tartja. A tanári testület 21 rendes és 5 óraadó tanárból áll. A tanulók száma 608 rendes és 10 magántanuló volt. Ezek közül érettségi vizsgálatot tett 33 tanuló, akik egyike sem bukott el. A vizsgálaton személyesen elnököltem. Az intézettel kapcsolatos internátus nyugodtan és eredményesen végezte ezidei munkáját. A szarvasi Vajda Péter-gimnázium ebben az esztendőben ünnepelte meg Szarvasra vitelének 100 éves fordulóját. A 100 év történetét rögzíti meg Raskó Kálmán igazgató vezető cikke. A 100 éves jubileumot a Szarvasi Öregdiákok nagyszabású ünneppel ülték meg, amely alkalommal vezetésem alatt az intézetet földbirtokkal megajándékozó Bolza grófok utódjainál is tisztelgett az intézet vezetősége és régi és új diáksága. Ugyanez alkalommal