Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

42 43—44. 43. Beterjesztetett iaz Orsz. Luther Szövetség jegyzőkönyve^* Tudomásul szolgál. 44. Bemutattatott a kerületi Gusztáv Adollf gyámintézet alábbi jegyzö­könyve. JEGYZŐKÖNYV felvéve Budapesten, a bányai ev. egyházkerületi Gusztáv Adolf gyámintézet 1933. évi szeptember hó 27-én tartott rendes évi közgyűlésén. Jelen vannak: Sárkány Béla és vitéz Sárkány Jenő elnöklete alatt: Draskóczy Ede, Kellő Gusztáv, Broschkó G. Adolf, Bárdy Ernő, Csaba Gyula, Dedinszky Gyula egyház­megyei gyámintézeti egyházi elnökök, 'Maurer Frigyes egyházm. gyámintézeti világi elnök, Kovács Andor, Saguly János, Kemény Lajos, Bakay Péter, Honéczy Pál esperesek, a lel­készi kar szép számban és Bánszky György ker. gyámintézeti jegyző. 1. Sárkány Béla egyházi elnök buzgó imája után megnyitja a közgyűlést és jelenti, hogy elnökt'ársa, a kerületi gyámintézet világi elnöke, dr. Tomcsányi V. Pál őkegyel­messége külföldön tartózkodik s így a mai közgyűlésen, mindnyájunk őszinte sajnála­tára, nem tudott megjelenni. Felkéri ennélfogva vitéz Ilenczfalvi Sárkány Jenő buda­pesti egyházm. gyámintézeti v. elnököt, hogy a .világi elnöki széket elfoglalni szíveskedjék. Helyettes világi elnök szeretettel üdvözli a közgyűlés tagjait s a jegyzőkönyv vezeté­sére a gyámintézet jegyzőjét, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Bárdy Ernőt és Maurer Frigyest kéri fel. 2. Egyházi elnök előterjeszti évi jelentését: Nagyméltóságú és Nagytiszteletü ker. gyámint. Közgyűlési Az elmúlt évben kegyeletes érzéssel adóztunk a hős svéd király, Gusztáv Adolf em­lékének, aki 300 év előtt a lützeni csatatéren vérével és életével tett az evangélium igaz­ságaihoz való törhetetlen ragaszkodásáról tanúbizonyságot és ma ismét egy nagyjelentő­ségű évfordulóról emlékezünk meg: Luther Márton születésének négy és félszázados for­dulójáról. November hó 10-én lesz 450 éve annak, hogy az isteni gondviselés a sötétben bo­lyongó emberiséget az ő választott szolgájával, Luther Mártonnal megajándékozta, aki az evangéliom világító fényével megmutatta a lelki rabságban sínylődő emberiségnek az üdvösséghez vezető utat. Ez a nevezetes évforduló arra hív fel bennünket, hogy szívünk soha el nem múló hálájával övezzük körül annak em'ékét, aki erős kézzel és bátor lélekkel magasra emelte azt a zászlót, amelyre az evangéliumnak örök igazságai vannak felírva és a witten­bergi vártemplom ajtajára kiszögezett 95 tételével új korszakot nyitott az emberiség tör­ténetében. Oh, vajha méltóan meg tudnók becsülni azt a drága örökséget, amelyet Lut­her Márton hagyott hátra számunkra és lelkes odaadással tudnók folytatni az általa megkezdett szent munkát az emberiség boldogítására. Nem a mai közgyűlésnek feladata a hitjavítás világot átalakító nagy jelentőségét méltatni, de pár szóval mégis utalni kívánok arra, hogy a mi áldott emlékű Lutheriünk­nek egész élete annak a szent munkának szolgálatában állott, amelyet a gyámintézet tű­zött zászlajára. Luther nemcsak szóval hirdette, de egész életével meg is valósította a könyörülő felebaráti szeretet magasztos erényét. Embertársai iránti mélységes szeretet vezérelte őt minden munkájában. Az Istenbe vetett tántoríthatatlan hit és a tettekben megnyilatkozó felebaráti szeretet voltak az ő életének legszebb erényei. Az ő soha meg nem lankadó mély hite és embertársai iránti önzetlen szeretete le­gyen a mi életünknek is vezérlő és világító fénye, hogy azt követve, a mi leikeinkben is gyulladjon fel és lobogjon magasan az egyházszeretetnek és az áldozatkészségnek szent tüze, hogy híven tudjuk szolgálni azt a szent ügyet, amelyben a gyámintézetnek mun­kásai fáradoznak, jóttéve mindenekkel, de kivált a mi hitünk cselédeivel. Áldozzunk nagy Lutherünk emlékének néma felállással. A segélyező felebaráti szeretetnek áldásos munkájában ez évben sem lankadtak meg * Vl-ik függelék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom