Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

21 épített Pestszentlőrinc. Javaslom, mondjon elismerő köszönetet a kerületi 6. közgyűlés azoknak az egyházihíveknek és azok vezetőinek, akik ilyen nehéz időkiben fel tudják lelkesíteni egyházunk gondban élő közönségét az ilyen áldozatok megtételére és az ilyen nemes munka elvégzésére. Amilyen örvendetes az ilyen alkotásnak, épen olyan lehangoló a hanyatlásnak látása. A népiskolákról az iskolai bizottság tesz majd részletes jelentést, én csak azt a szomorú esetet jelentem be, hogy az apostagi egyház iskolájának a község részére való átadásába kénytelen voltam belenyugodni és arra az engedélyt megadni. A községgel kötött szerződésben aizonban igyekeztünk egyházunk érdekeit és jogait minden téren biztosítani. A nelhéz kölcsönök által megterhelt és zaklatott egyházak ügyeibe tanácsadó segítségre kértem fel Bódy Pál lelkész, kerületi pénzügyi bizottsági tagot és felhívtam az adóssággal küzdő egyházakat, hogy a kölcsönök rendezése ügyében tanács végett hozzáforduljanak. Kérem a közgyűlést, hogy e megbízásomat tudomásul venni, illetőleg a maga részéről is megadni méltóztassék. Jelentem, hogy a tanítói kar kerületi képviselőkiil Stark Béla budapesti és Csizmadia Mihály orosházi tanítókat küldte ki. Végül az iskolai ügyekkel kapcsolatosan sajnálattal jelentem, . . . hogy a V. K. M. folyó évi 64.050. számú rendeletével autonómiánk szabad menetébe erősen belenyúlt. Nevezetesen elrendelte, hogy a tanítói állások betöltése terén hozott egyházi intézkedéseket a vármegyei közigazgatási bizottságok felülvizsgálata alá kell bocsátani. Ugyanezen rendeletben van az is, hogy amennyiben államsegélyes iskolában az egyházi hatóság meghívás útján töltené be kezdő tanítóval az üres állást, akkor az államsegélyt a miniszter megvonja, sőt a jóváhagyást sem adja meg. Ez intézkedés ellen hivatalosan tiltakoztam, de kérem a kerületi közgyűlést, hogy autonómiánkat sértő és korlátozó ez intézkedés ellen szintén tiltakozzék és az egyetemes közgyűléshez s annak útján az állam kormányhoz is feliratot intézzen. Az ilfjúság lelki irányításának és jövendő életküzdelmeire való nevelésének egyik nemzetközi szerve a cserikészet, világtáborozásra gyűlt össze ez év közepén országunkban. Egyetemes egyházunk vezetősége úgy intézkedett, hogy az evangélikus valláséi cserkészek lelki gondozásának munkáját az irányítás és ellenőrzés tekintetében reám bízta. E megbízatásnak a cserkészettel foglalkozó sok derék ifjú lelkész-testvérem támogatásával eleget tenni igyekeztem. Az egyik tálbori istentisztelet végzését magamra is vállaltam. Nem hhllgathatom el azonban azt a kellemetlen benyomásomat, amelyet a római katholikus és a protestáns püspökök fogadtatásánál a velük szemben tanúsított e'bánás különbségénél és általában a protestáns ifjúság kezelésénél észleltem. A világtáborozás vezetőségében a felekezeti egyenjogúság lehető megtartása ném volt uralkodó és vezérlő gondolat. Ezt, mint a cserkész nagytanács tagja is, annál fájdalmasabban állapítom meg, mert félő, hogy a cserkészet nemescélú és minden tiszteletet megérdemlő intézményébe is be talál csúszni lassanként az a felekezeti egyoldalúság, amely társadalmunk egységét bontogatja és a testvérnek teremtett és testvérré lenni hivatott emberek bizodalmas és meleg együttélését veszéIvezteti. Ami a személyi ügyeket illeti, örömmel jelentem, hogy az egyházmegyék elnökségeinek sorában változás nem történt, csak annyiban, hogy az aradbékési egyházmegye másodfelügyelőjévé Vangyel Endre dr. gyulai főszolgabírót választotta meg. E buzgó és kipróbált hívünket új tisztségében meleg bizalommal köszöntjük.