Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1931. szeptember

14 kába álló testvéreket bizalommal üdvözöljük, a megfáradt testvéreknek pedig eddigi buzgó fáradozásukért mondjunk elismerő hálás köszönetet. Meleg üdvözléssel köszöntsük azokat a testvéreinket, akik eredményes és áldásos közéleti munkásságukért kitüntetésben részesültek. Ezek élén áll egyetemes felügyelőnk Dr. Báró Radvánszkv Albert ő nagyméltósága, akit az ország főméltóságú kormányzója az I. oszt. polgári érdemkereszttel tüntetett ki. Ugyancsak nagyméltóságú cimmel járó kitüntetést nyert Báró Prónay György egyházmegyei és Dr. Sztranyavszkv Sándor nálunk egyházközségi, a Dunáninneni kerületben pedig kerületi felügyelő. A szarvasi tanítónőképző felügyelő-je Dr. Haviár Gyula a kormányfőtanácsos címet kapta. A kultuszminiszter úr Ührin Károly igazgatót és Fabriczy Pál orosházi tanítót, nyugalombavonulásuk alkalmából elismerő okirattal tüntette ki. Külön kell itt meleg üdvözléssel köszöntenem Dr. Geduly Henrik tiszakerületi evangélikus és Dr. Baltazár Dezső tiszamelléki református püspököt abbéd az alkalomból, hogy mindketten ebben az évben töltötték be püspöki szolgálatuk huszadik esztendejét. A kerület nevében mindkettőjüket melegen üdvözöltem. Ugyancsak üdvözöltem és most is üdvözlöm a köztünk jelen lévő Doleschall Lajos főesperest. aki most töltötte be hűséges papi szolgálatának negyvenedik esztendejét. Kérem a kerület közgyűlését, hogy a kitüntetetteknek és a jubilálóknak fejezze ki jegyzőkönyvében őszinte tiszteletadó elismerését és kérjük mindnyájukra Isten gazdag áldását. Legyen szabad most a közgyűlés színe előtt szóval is köszöntenem kerületünk mindnyájunk által tisztelt felügyelőjét is abból az alkalomból, hogy ez év februárjában az Országos Bethlen Szövetség elnöki székét vállalta. Az egész magyarhoni protestantizmus legelsőrendű társadalmi intézménye a Bethlen Szövetség, amelynek elnöki széke sok. de messze kiható munka gócpontja. Ugyancsak melegen üdvözlöm Dr. Tomcsányi Vilmos Pál ő nagyméltóságát, akit a kerület bizalma csak pár nappal ezelőtt hívott el a kerületi gyámintézet világi elnöki székébe. Mindkét kiváló emberünknek adjon az egyház ura erőt és áldó segedelmet, hogy Szivük buzgóságában élő nemes célkitűzéseiket mindnyájunk örömére elérhessék. Végül az elhunytakról kell megemlékeznem. Elsőbb is a messze külföldről csendül most felénk szomorú halálharang. Evangéliumi egyházunk egyik legnagyobb és egészen világtörténelmi jelentőségre emelkedett alakja Dr. Sőderblom Náthán svéd érsek julius 12-én költözött el híven szolgált urához és pótolhatatlan ürt hagyott maga után. Mi csak igaz gyászunk fájdalmas érzését és elismerő tiszteletünk őszinte hódolatát küldhetjük el távoli sírjára. Közülünk pedig örök pihenőre tért Geduly Lajos újpesti lelkész, január 6-án 44 évi hűséges és tisztes szolgálat után 68 éves korában; Russ Zoltán gádorosi lelkész február 18-án 26 évi szolgálat után 53 éves korában; Holéczy János nyug. csomádi lelkész aug. 13-án 71 éves korában; és Dr. Danielisz Sándor aszódi reálgimnáziumi tanár szeptember 4-én 43 éves korában. Az elhunytak emlékezete legyen közöttünk áldott, a gyászban maradt kedvesek fájdalmát pedig enyhítse meg őszintén együltérző részvétünk. És most magam is temetek. Temetek egy 40 éves papi múltat, amelyet a mai napon töltök be és amelyet az Isten megsegítő kegyelmére támaszkodva igyekeztem megtelíteni munkával és szolgálattal. Ha munkámmal és szolgálatommal egyházamnak, hazámnak, a közművelődésnek, a társadalom haladásának s az emberiség és embertársaim boldogulásának javára lehettem, az Isten nevére szálljon érte minden áldás és minden dicsőség. Ha pedig minden jóakaratú igyekezetem mellett sem bírtam legyőzni emberi gyarlóságaimat és felejteni fogyatkozásaimat, azért alázatosan kérem az Isten bocsánatát és a megértő emberek kegyes elnézését. Ha az én Uram, akinek lelkem teljes készségével szolgálok és szolgálni kívánok mindaddig, míg ezen a földön megtart hű kegyelme, úgy határoz felőlem, hogy még tovább is folytassam munkálkodásomat, kész megadással engedelmeskedem. És ezután sem fogom ismerni a csüggedést, mert mindig lelkembe csenng az a szó, amellyel a búcsúzó Mózes Jozsuét bátorította: Az Ur az, aki előtted megy, ö lesz teveled. El nem marad tőled, sem el nem hágy téged. Ne félj és ne rettegj! (V. Móz. 31. 8.). j