Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1933. szeptember
16 6 'vatikáni udvarban szokásos és kötelező fogadtatás formái alól mentsen fel és bennünket, protestánsokat, úgy fogadjon, mint ember szokta fogadni embertársát. Hálásan kell elismernem, hogy a római pápa, tiszteletben tartva vallási meggyőződésünket, kérésemet teljesítette és mi állva fogtunk vele emberséges tiszteletadó módon kezet. Ami a tisztelgés eredményét illeti, arról csak ennyit mondhatok: reám személyileg ugyanazt a hatást gyakorolta, amit egykor Lutherre gyakorolt ia római út; protestáns testvéreim hitbeli meggyőződését sértetlenül megtartotta, sőt erősítette; iközagyházi szempontból pedig alkalmat adott arra, hogy ott a vegyes házasság kérdésében enyhébb állásfoglalás, illetőleg a régi exceptio visszaállítása dolgában actiot indítsak. Hajlongás tehát nem volt. Eljárásomért és magatartásomért úgy a jelen, mint a jövendő előtt örömmel és férfiasan viselem a felelősséget. A békési egyházmegye felügyelője a haza és az egyház növekvő szegénységét panaszolja és az egyházi adók közhatósági beszedését javasolja. Az esperes évi jelentése az egyházmegyék és kerületek összevonásáról mond ellenző véleményt, hangoztatja a revízió szükségét, kitér rádiós beszéde méltatlan bírálatára, felpanaszolja és esetekkel jellemzi a római katholikus egyház támadásait és sürgeti a korpótlék teljes ősszegben való megadását. A budapesti esperesség felügyelője mélyen szántó kortörténeti és jogtörténeti világításba hetyezi Luther korszakos jelentőségét és kimutatja, hogy a magyar evang. egyház alkotmánya Luther elgondolásának felel meg. Az esperes jelentése érdekesen mutatja ki, hogy a világ gazdasági leromlása hogyan törte össze a lelki és erkölcsi értékeket. Az állam pedig sem anyagi, sem erkölcsi téren nem tud megfelelő módon segítséget nyújtani, sőt a római katholikus egyház hatalmaskodása ellen sem tud megvédeni. E nehéz helyzetben sokan meginognak és el is esnek. Annál nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel övezi az esperesség azokat, akik a kebeléhe tartozó egyházak szolgálatában előljárnak. Rámutat arra a hatalmas példára, amelyet Luther magatartása ad. Mint különösen örvendetes eseményt emeli ki két missziói központ megalakulását ia székesfőváros tőszomszédságában. • A csanád-csongrádi egyházmegye felügyelője a zűrzavaros világhelyzetben a kivezető útat csak a komoly vallásosságban látja, miért is munkára, buzgóságra, áldozatkészségre és bízó reménységre buzdítja az egyházmegye lelkészeit, tanítóit és összes híveit. Az esperes jelentése az egyházközségek küzdelmeivel foglalkozik és azok ügyeit tárja a közgyűlés elé. A pesti felső egyházmegye felügyelője a mai nagy gazdasági elesettségben is lát bíztató jelenségeket, azért bizalomra és kitartásra inti a híveket. A tanítói nyugdíjjárulékokat az állam terhévé kívánja tenni. A közgyűlések évenként való megtartását tartja egyedül helyesnek és törvényesnek. Végül ünnepi érzésekkel köszönti a főesperest, aki most töltötte be áldásos papi szolgálata negyvenedik esztendejét. A főesperes évi jelentése a Ihála szavaival kezdődik, amit Isten, munkatársai ós az egyház hívei iránt érez. Dicséri a híveket, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is nagy kitartással igyekeztek az egyházat szolgálni és fenntartani. Végül Luther születése évfordulójáról, egyetemes felügyelőnk tízéves szolgálatáról emlékezik meg szép szavakban, majd iglói Szontágh Antal másodfelügyelőt ünnepli abból az alkalomból, hogy a nemes Johannita rendben előléptetésben részesült. A pesti középső egyházmegye felügyelője igen szép és találó történelmi visszapillantással mutat rá a nemzet szenvedéseire és az emberiség nyomo-