Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1925. szeptember
12 5. hagyottság, vagy a félrevonulás idegeníti-e el jobban az emberek szívét egyházuktól ? Nem tudom, hogy a túlságosan megnövekedett, vagy a még meg sem szervezett gyülekezetekben maradnak-e el tőlünk könnyebben a hívők? Azt azonban tudom, hogy ha elmaradnak és elvesznek, azért mi vagyunk az egyház Urának felelősek. Ha a nyájat az ólálkodó farkasok elragadozzák, vagy ha gondozás híjján eltévelyednek, az mindig a pásztorok szégyene és ítélete. Mindnesetre erre az okra vezethető vissza az a szomorú statisztika, mely az egyházunkból való kitéréseket tárja fel. Sajnos, hogy a kitérések száma a betéréseket tízszeresen haladja meg. Ezzel szemben a reversalísokról szóló kimutatás fordított arányú számadatot mutat. Félek, hogy a reverzálisok kipuhatolása dolgában nem járunk el, amint nem is járhatunk el kellő pontossággal és ennek tulajdonítható a nagy eltérés. Sajnálattal említem itt meg, hogy az egyházi szertartást a hívek közül különösen a békési esperességben feltűnő sokan mellőzték. Szeretettel felkérem a lelkésztestvéreket, de a presbitériumokat is, hogy ezen a bajon buzgó utánjárással segíteni igyekezzenek. Itt a helye, hogy egy eszmét felvessek. Már a jogügyi bizottságban is megbeszélés tárgyát képezte az a gondolat, nem volna-e jobb, ha az anyakönyvek megszokott módon való vezetése helyett, családkönyveket vezetnénk. Ebbe minden, a család életében történő esemény és jelenség feljegyezhető volna s belőlük állandóan figyelemmel kísérhetnők a családok körében javunkra vagy kárunkra történő változásokat. Ezt a kérdést, mely a lelkipásztori gondozásnak is segédkönyve és irányítója, sőt valóságos törzskönyve volna, megfontolásra ajánlom. Jó volna, ha ezzel a kérdéssel a lelkészek egyesületei mielőbb komolyan és behatóan foglalkoznának. A cura pastoralis űzéséről és a belmisszió gyakorlásáról is sokszor volt már szó ennek a kerületnek a közgyűlésein. De sokan még mindig nem akarják belátni, hogy minden csillogó és mennydörgő beszédnél többet ér az utánajárás, a hívekkel való törődés, a lelkeket karbantartó és tatarozó munka. Mert lényegében ez a belmisszió. Miképen lehet a belmissziót mindenütt megkezdeni és gyakorolni, arról a kerületi belmissziói bizottság egy kis füzetet is készített a mai közgyűlésre. Bár ne maradna írott betű, hanem mielőbb megindulna az alkotó 'és mentő munka, a sok szép gondolat pedig mindenütt megvalósulna az egyház javára és épülésére. Hogy a belmisszió terén az elmúlt évben még ott is történt megmozdulás, ahol eddig attól mereven elzárkóztak, azt örömmel és Isten iránt érzett hálával állapítom meg. De még nagyon messze vagyunk attól a céltól, hogy beszélő egyházból cselekvő egyházzá legyünk. Hiszen a Luther-Szövetség jelentéséből fogjuk hallani, hogy még ez a belmisszió érdekeit szolgáló intézményünk