Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1924. szeptember

Midőn egyházkerületünknek a mai közgyűlésen megjelent 1 küldötteit és a közgyűlés összes tagjait tisztelettel üdvözölném, a közgyűlést ezennel megnyitottnak jfelentem ki, de engedje meg a t. közgyűlés, hogy a napirendre térés előtt szeretett és tisztelt főpásztorunk, kedves elnöktársam, Dr. Raffay Sándornak a közelmúltban lezajlott, bennünket mély aggodalommal eltöltött betegségéből való felgyógyulása és körünkben ismét friss erőben és jó egészségben való megjelenése alkalmából a legszivélyesebben üdvözöljem és kifejezésre juttassam a közgyűlés minden egyes tagjának őszinte kivánatát, hogy az isteni gondviselés óvja éá tartsa meg az ő egészségét mindnyájunk örömére és közegyházunk, valamint kedves családja javára. A közgyűlés az elnöki megnyitó beszédet élénk helyesléssel fogadja és azt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvéteti. 2. Napirend előtt felszólal Dr. Raffay Sándor püspök s a közgyűlési tagok figyelmét egy szivünkhöz közel álló eseményre hivja fel. Evangélikus egyházunknak egy nagy erőforrása van — a Krisztus evangéliuma. Minden munka az evangéliumban gyökerezik; onnét a küartás, a munkakészség, munkabírás, szeretet, mely az egyeseket az egyházzal és egymással összefűzi. Aki sokat dolgozik, abban az evangélium erejéből és áldásából is sok van. Dr. Zsigmondy Jenő pedig az egyházban 50 év óta szakadatlan buzgósággal dolgozik.Régi szép szokás nálunk az, hogy akit megtisztelünk, annak virágot nyujtunk át. Mi a sziv legszebb virágaiból, a hálából, a tiszteletből és szeretetből fűzött virágcsokrot nyujtjuk át kerületünk felügyelőjének, kit végtelen munkaszeretet és fáradhatatlan munkásság jellemeznek. Az ő 50-éves munkásságában, mint alkotó munkában változás nincs; mert ő kezdettől mostanig egyforma buzgósággal és kitartással dolgozott. De fokozódást látunk nála a felelősségteljesités munkamezején. Gyarapodott bölcsességben, mely előtt őszinte tisztelettel meghajlurrk; kiérdemelte mélységes szeretetünket, mely őt is mindenkivel szemben eltöltötte. Mert nincs egy evangélikus ember sem, ki az ő részéről mást mint szeretetet, jóságot, támogató készséget tapasztalt volna. Szeretete, jósága és ellenfeleit is megnyerni igyekvő bölcsessége folytán mi őt szivünk szerint való igaz vezérünknek tekintjük. Keveset adhattunk neki, mert aranyunk, ezüstünk nincs. És mégis a legdrágábbat adtuk, amink van, mert a tisztelet, a szeretet és a hála legdrágább kincsünk. Meleg szeretettel tolmácsolom előtte egyházkerületünk jó kivánatait: Isten tartsa meg őt példaadásul mindnyájunknak, egyházunk és családjának örömére.