Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1930. október
11 a nemzet közjaváért együtt munkálkodni. Ismételten kijelentettük, hogy ben- 7. nünket elfogultság, türelmetlenség senkivel szemben nem ejtett rabul, sőt az a meggyőződésünk, hogy minden egyes egyháznak és vallásos közösségnek azonos a hivatása. Az, hogy az Isten által beléje plántált lelki értékekkel és reá bízott elhivatással az Istenben való hit és a tiszta erkölcs megerősítését, az emberiség haladását a társadalom testvériesülését, a nemzet nyúgalmát és a haza boldogságát karöltve munkálja. Mi hisszük, hogy minden egyes egyháznak, minden komolyan hívő és erkölcsös tagja ugyanígy gondolkozik és ugyanúgy érez, mint mi. Ha mégis vannak, akik a testvéri együttműködést lehetetlenné teszik és üszköt dobnak az együtt élni akaró emberek békességének lelki hajlékára, akkor meggyőződésünk szerint az államhatalom köteles a túlzókat megfékezni és a békesség rontóit elnémítani. A mi kisebbítésünk azonban még ma is büntetlenül hangzik szerte e hazában templomi szószékekről, piaci emelvényekről, lapok és folyóiratok hasábjairól egyaránt. A protestáns házasságokat ma is büntetlenül gyalázzák. Az állam törvényei alapján megkötött tisztes családi viszonyokat még ma is büntetlenül ágyasságoknak bélyegezhetik. A békés együttélésre vágyó állampolgárokat egymás ellen még ma is gyűlölködésre ösztökélik. És az államhatalomnak nincs szava a felekezeti békesség megvédésére és nincs akarata a felekezeti visszavonás hangos hirdetőinek elnémítására. Ezért, mikor a lelkem vérzik, hogy ennek a mindenkitől megtiport országnak polgárai még egymás lelkén is tipródnak, akkor nem tehetek mást, mint azzal a kéréssel fordulok az én Uramhoz, Istenemhez, hogy ő maga állítson helyre minket. Testvéreimet, az evangélium népét pedig arra kérem, hogy csak hirdesse ezután is a békességet, képviselje a türelmet, szólaltassa meg mindig a testvéri szeretet szavát. Mert meggyőződésem, hogy csak így virradhat fel a boldogabb jövendő. S végtére már egyszer nekünk is virradnia kell! A békességes jelent és a boldogabb jövendőt építő munkát egyházkerületünk az elmúlt közigazgatási év folyamán is mindig híven és lankadatlanul végezte. Az egyházmegyékből érkezett jelentések szerint az építő és alkotó munka mindenütt céltudatosan folyik. Nem is állíthat talpra bennünket az Isten máskép, mint egyedül csak céltudatos építő munka által. Az arad-békési egyházmegye örömmel jelenti, hogy Békéscsabán a már megalakult diakonissza-egyesület vezetése alatt az árvaház szép fejlődésnek indúlt. De fájlalja, hogy az államsegély folytonos leszállítása az egyházaknak mindjobban fokozódó gondot okoz. A közigazgatási költségek apasztása érdekéből a kerületek összevonását hozza javaslatba. A békési egyházmegye, különösen az orosházi nőegylet szép és eredményes tevékenységét emeli ki, de annál inkább panaszkodik az államhoz való viszonyunk és a felekezetközi viszonyok romlásának káros következményei miatt. A budapesti egyházmegye területén legfontosabb esemény volt, hogy május hóban a pesti magyar egyház a tizedik kerületi templom alapkövét letette és azóta is nagy erővel folytatja az építkezést. A csanád-csongrádi egyházmegyének öröme az, hogy a csépai gyülekezet két új harangot szerzett templomába. Bánata viszont az, hogy a már 150 év óta fennálló hódmezővásárhelyi evangélikus népiskola feloszlás előtt áll, mert az állam megvonta tőle a törvénvszerű segélvt. Azzal érvel, hogv az eorházközsésmek va' «/<_>«/ 7 O«/ O«/ O