Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1929. október
108 van hivatva elsősorban komoly és eredményes munkát végezni, s úgy vélem, mi erőinkkel szívesen veszünk részt az állami keretek között folyó hasonló munkában, mert ott is csak a mi hitünk, a mi meggyőződésünk szerint nyilatkozik meg lelkünk s ott is ugyanazt mondjuk, ugyan arról beszélünk, amiről saját otthonunkban. Ezért fontos, hogy az állami népművelési tevékenységből mennél nagyobb részt követeljünk a magunk számára. Az elmondottak miatt csodáikózom azon, hogy egyes egyházközségeink, dacára annak, hogy a püspök úr Őméltóságától ismételten kapták meg a szükséges tájékoztatást és felvilágosítást, — mégsem kapcsolódtak be az állami népmüvelés keretei közé, ami nézetem szerint nemcsak az elmondottakra való tekintettel, hanem anyagi, az ismertetett anyagi okok miatt is káros. A budapesti egyházmegye, Kelenföldet és Budát leszámítva, egyáltalán nem vett részt az állami népművelési tevékenységben. Az egyházközségek köziil hasonlóan távoltartotta magát az állami népműveléstől Szarvas, Tótkomlós, Szentotornya, Csorvás stb. Azt hiszem, hogy e felvilágosítás után már az elsorolt egyházközségekben is szívesen fognak az állami népművelési tevékenységbe bekapcsolódni. Példás eredményeit. Most csak azokat az egyházközségeket kívánom felsorolni, melyekben a L.-Sz. a legszebb eredményeket érte el. Ezek közt első helyen állnak: Orosháza, Acsa, Tiszaföldvár, Pilis, Rákoskeresztúr, Békéscsaba, Szarvas stb. Ezekben az egyházközségekben a lelkész vezetése és irányítása mellett az egyháztársadalom színe-java összefogott és igazán bámulatraméltó eredményeket produkált, amelyek évről-évre fokozódnak. Szép volt már a mult évben elért eredmény is, de az idei nemcsak számszerűleg múlja felül a mult évit, hanem tényleg lélekkel és teljes odaadással végzett munka eredményét jelzik azok a tekintélyes számok, melyeket majd alább leszek bátor ismertetni s így természetesen az eredmény is teljesen kielégítő. Űgyvélem, ha ilyen arányban, ilyen odaadással és ilyen ügyszeretettel fog folyni a munka, mint eddig, bizonyosan tapasztalni fogjuk rövidesen azt, hogy az elősorolt egyházak hívei példásan fognak ragaszkodni egyházukhoz, öntudatos evangélikusok lesznek s az egyház fenntartásában mintaszerű áldozatkészséget remélhetünk s biztos vagyok abban is, hogy azok igazán szorgalmas templomlátogatók lesznek és reverzális adásról, hiszem; hogy rövidesen ott szó sem lehet. Orosháza őméltósága felhívására az ősz folyamán részletes munkaprogramot dolgozott ki. amelyet végre is hajtott. A L.-Sz. a legnagyobb elismerésrcméltó módon dolgozott, nem kevésbé a vele testvéries viszonyban lévő Ifjak Szövetsége, a Nőegyesület, a Leányegyesület, az egyházi énekkar, az Ifjúsági Luther-Szövetség, a Diákok Luther-Szövetsége, nemkevésbé tiszteletreméltó eredménnyel dolgozott az Orosházi Evangélikusok Lapja. Dolgoztak a belmisszió terén, kultúráils téren, gyermekmentés terén, szegények felsegítése terén s általában szociális téren, sőt még a fogház sem kerülte el figyelmüket. Meghatóan szép az a jelentés, amelyet Orosháza a püspök úr Őméltóságához terjesztett fel s eredményekben igazán gazdag. Ha időnk engedné, már tanulságképpen is nagyon szívesen ismertetném részletesen is azt a munkát, amelyet Orosháza oly példásan és oly mintaszerűen kifejtett. Nem hagyhatom szó nélkül Kálmán Rezső orosházai lelkész úrnak, Őméltósága Dr. Raffay Sándorné felkérésére megindított azon áldásos tevékenységét, mellyel a lefolyt évben 122 gyermeknek Orosházán való elhelyezését sikerült lehetővé tennie és e gyermekek közül, de még a szülők közül sem akadt egyetlenegy sem, aki a legkisebb kifogást is emelte volna gyermeke elhelyezése dolgában. Mindenki a legnagyobb megelégedettséggel, boldogan és hálás köszönettel emlékezett meg Őméltóságáról Dr. Raffay Sándorné úrnőről és Kálmán Rezsőről, Orosháza nemesszívü lelkes és buzgó papjáról. Azért is említem meg ezt a nagyszerű szociális munkát, hogy bár akadna más egyházközség is, amely a szegény, az árva, az elhagyatott, a nyomorgó, a nélkülöző gyermekeket hasonló szeretettel ölelné magához. Az említettek között ki kell emelnem még külön is Pilist, ahol a lelkész úr irányítása mellett az állami, de evangélikus vallású tanítók igazán a legpéldásabb ügyszeretettel, odaadással és szorgalommal dolgoztak a népmüvelés keretei között az evangelium szellemében, a mi hitünk, a mi meggyőződésünk szerint. Megemlítem, hogy Pilisen szövőtanfolyamunk is volt, melyen a lelkész neje is részt vett s minden egyes összejövetel