Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

105 VIII. FÜGGELÉK. BESZÁMOLÓ a Bányakerületi Luther-Szövetség 1928—29. évi működéséről. Isten segítségével befejeztük az 1928/29. évet is; Isten segítségével, mert az ö áldó kegyelme nélkül hiábavaló lett volna minden erőmegfeszítésünk. Mielőtt az évi eredményről részletesen beszámolnék, legyen szabad először általá­nosságban az alábbiakról szólanom. Szervezés. A szervezés kérdésével kapcsolatosan legyen szabad utalnom a mult évi jelentésnek hasonló részére, mely szerint a szervezés munkája egyházkerületünk egyház­községeiben serényen folyik és már csak 12 olyan egyházközség van, ahol a Luther­Szövetség még megszervezve nincsen. Ma még mindig van 8 egyházközség, ahol a Luther­Szövetség megszervezésre vár. Ezek a következők: Mezőberény, Meggyesegyháza, Gyula, Gádoros, Rákóczi-út, Nagybánhegyes, Bénye és Gyón. Nem tudom, minek tulajdonítsam azt, hogy az elősorolt egyházakban oly nehezen halad előre a Luther-Szövetség ügye, de szükségesnek tartottam azt, hogy ezeket az egyházközségeket névszerint felsoroljam, mert így talán inkább remélhető, hogy a megszervezés rövid időn belül meg fog történni. Nem hagyhatom azonban említés nélkül azt sem, hogy Mezőberénybe a megszervezés végett kiszálltam, a vezető lelkész úr a presbitériumot összehívta s én egy tőlem telhető buzdító előadás keretei között ismertettem a Luther-Szövetség céljait, szükséges voltát s bár fejtegetéseimet az egybegyűlt presbiterek szívesen hallgatták, a vége mégis az lett, hogy egyhangú határozattal utasították el a Luther-Szövetség megszervezésének a gon­dolatát. Az elhangzott felszólalásokból erősen egyháziatlan érzésre következtettem s azzal a gondolattal távoztam el onnan, hogy más úton kell a Luther-Szövetség áldásos célkitűzéseit Mezőberényben szolgálni és ezt a gondolatot érlelni. A helybeli lelkész urak álláspontomat magukévá tették (Biskup Ferenc és Fabók Ferenc), kijelentvén, hogy a meglévő egyháztársadalmi szervezetek útján fogják a Luther-Szövetség gondolatát meg­kedveltetni. Adja Isten, hogy ez a nemes szándék mielőbb megfelelő eredményre vezessen. Sok helyen a Luther-Szövetség alig néhány emberből áll, ami nézetem szerint nem baj. A püspök úr Őméltósága mult év november 19-én, továbbá február 9-én és november 21-én, 1927-ben kiadott körleveleiben hangsúlyozza, hogy nem állna a Luther-Szövetség érdekében, ha a helyi szövetségek, mint új egyesületek szerepelnének a hívek előtt, mert az új társadalmi szervezkedést, illetve új kereteket népünk bizonyos fokú bizalmatlan­sággal fogadja, miután már sokféle egyesület van úgyis, tehát legjobb esetben is tartóz­kodással viseltetnék az ily törekvés iránt. Azt mondja Őméltósága, a püspök úr az idézett körlevelekben, hogy legyen a Luther-Szövetség tényleg szövetség, mégpedig az összes egyháztársadalmi egyesületek szövetsége, azaz az összes helyi evang. intézmények és egyháztársadalmi szervezetek (egyesületek) erkölcsi és anyagi erejének összefoglaló szerve. Így nem leszünk új egyesület és erőink nem aprózódnak széjjel, hanem összetett erővel válik lehetővé alapszabályszerü céljainknak megfelelni. A körlevelek részletesen rámutatnak e szervezet kiépítésének részletkérdéseire, különösen hangsúlyozván azt, hogy minden egyesület, mely a Luther-Szövetség keretei között kivánja alapszabályszerü tevékenységét folytatni, ezt minden akadály nélkül meg is teheti, mert mint a L.-Sz. részese és tagja, autónomiáját teljes egészében fenntartja, munkaprogramját azonban a L.-Sz.-bcn egyesült társadalmi szervezetekkel közösen állapítja meg s egymást támogatva, segítve, hajtják végre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom