Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

33 fel kell vennünk a küzdelmet. Elsőbb is lehetőleg el kell kerülni a vegyes 8. házasságot. Itt a szülői vigyázásnak, a baráti óvásnak és a lelkipásztori előrelátásnak és bölcsességnek kell érvényesülnie. De a vallástanárokra is komoly és jelentős szerep vár ezen a téren. A konfirmációi tanításnak is más jelleget és más jelentőséget kell adnunk ebben a vonatkozásban. De különösen szép feladat vár itt a Luther-Szövetségre, amely csak úgy töltheti be igazi hivatását, ha nem marad egyszerű egyesület a többiek sorában, hanem az egyházias szellem és az evangélikus öntudat melegágya lesz, ahonnét korai, új, egészséges palánták kerülnek ki az egyházi élet virágos és gyümölcsös kertjébe. A Luther-Szövetség jelentését más helyen terjesztjük elő. Ugyancsak a hét egyházmegyei jelentés alapján sajnálattal állapítom meg, hogy nincs egységes vezérfonaluk és így nagyon nehezen áttekinthetők. Azt hiszem jó lesz, és ebben az esperes urak meg is állapodtak már velem, hogy ezután a püspöki hivatal által kidolgozandó vázlat kereteiben fogják elkészíteni jelentéseiket. Külön is meg kell említenem a kerület új missziói egyházát, Komádit, ahol még mindig van összeütközés, torzsalkodás a református egyházzal. Pedig magam is személyesen és a főhatóság útján is kértem a ref. egyházat, ne vegye a komádii egyház megalakulását részünkről támadásnak, hanem olyan nem keresett kényszerűségnek, amely elől a protestantizmus érdekeinek veszélyeztetése nélkül kitérnünk nem lehetett. Ugyanígy vagyunk Csépával is, ahol szintén kénytelenek voltunk külön szervezkedni, mert a református atyafiak szó nélkül intézkedtek rólunk és érdekeinket számba sem vették. Sajnos, hogy a nagygeresdi egyességet is emiatt a kölcsönös kíméletlenség miatt kellett megszüntetnünk s még sajnálatosabb, hogy újabb megállapodások létesítésére ma már sem a hangulat, sem a meggyengült testvériesség nem alkalmas többé. A szórványokban élő híveink lelkében, amint azt örvendetesen tapasztaljuk, az egyháziasság a kellő gondozás híján is él. De ez az örvendetes jelenség nem gondatlanságra, hanem az éberség fokozására sarkal bennünket. Kívánatos, hogy sehol egyetlen szórványbeli hívő se érezze magát elhagyottnak és elfelejtettnek, hanem az illetékes anyaegyház vegye az Űrnak e kicsinyeit szárnyai alá. Sajnálattal említem itt meg, hogy a szolnoki misszió idecsatolása érdekében a tiszai egyházkerülethez intézett kérésünket ez évben is elutasították. Pedig az egyház közönséges java a kérés teljesítését követelné. A norvég misszió, melynek felügyeletét a kerület vállalta, az elmúlt évijen is folytatta áldásos munkáját. Az erről szóló jelentést közgyűlésünk jegyzőkönyvének függelékei közt találják majd az érdeklődők. Nem volna teljes az egyházi életről adott kép, ha nem térnék ki azokra az ünnepségekre, amelyeket már megültünk, és azokra, melyeket Isten kegyelméből megülni készülünk. Kerületünk valamennyi egyházközségében és iskolájában megültük Luther Kiskátéja megjelenésének és a speyeri német birodalmi gyűlésnek négyszázados évfordulóját. Mindkettő hatalmas mértföldkő a reformáció történelmének országútján. Indulás jelzői. A Kiskáté a hívő lelkek iránymutatója, mozgató erővel való megtöltője,- melynek éltető árama