Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. május, rendkívüli

15 A tudomány, a hazafias érzés, az erkölcsi emelkedettség ma mireánk szegény 27. magyarokra nem csupán általános emberi szempontból bír értékkel, hanem, mert csak így biztosíthatjuk egyrészt további szűkös külön életünket, másrészt csak így remélhetjük, hogy a tőlünk elszakított testvéreinkben nem hamvad el a magyar lélek, amíg üt a feltámadás órája. Ennek a felfogásnak a folyománya a most folyó nagylendületű országos . kultúrpolitika s ennek a felfogásnak parancsszavát tartom én kötelezőnek a mi egyházunk tanintézetei számára is. Minden rangú iskolánk a történelem minden idejében hivatása magaslatán állt. Bölcsői és kútforrásai voltak az emberi szabadság, az emberi haladás és tökéletesedés nagy eszméinek és a hazaszeretet lángoló érzésének. Megnyugvással és bizalommal látom e nagy eszmék sorsát a kor színvonalán álló, tudományokban kiváló, hazafias érzésben emelkedett tanári és tanítói karunk kezébe letéve. Tudom, hogy ők megértik a kor hívó szavát, fenntartói és továbbfejlesztői lesznek annak az evangélikus kultúrdicsőségnek, amelyet eleink minden időkben kiérdemeltek s amelynek munkálására az ország mai sorsa oly bőséges alkalmat nyújt. Istenfélelem, tudományszeretet, hazafias érzés töltse be minden tantermünket. Amíg a magam részéről egyrészt szigorúan fogom kérni ezen eszmék fokozott terjesztését és diadalra juttatását, másrészt teljes erővel és támogatással fogok munkálkodni azért, hogy a tanári és tanítói kar minden egyéb gondtól mentesítve egyedül nagy és nemes hivatásának szentelhesse egész lelkét és minden tudását. Megingathatatlan meggyőződéssel vallom, hogy a világ lelki megújhodása csak a templom és az iskola által következhetik el. Ep ezért hangsúlyozottan jelentem ki ismét, hogy ezeknek erőssé, virágzóvá tételeért fáradságot nem ismerő munkássággal óhajtok dolgozni. • Ugyancsak kiválóan fontosnak tartom az egyházi élet bensősége és a társadalmi rend biztosítása érdekében az egyháztársadalmi intézinényck hivatását. Az árvák gondozása., a szegények istápolása, a képességekkel megáldottak tanulási lehetőségének biztosítása, mind oly karitatív cselekedetek, amelyek a lelkek megmentését, a hitélet bensőségesebbé tételét, hittestvéreink szellemi és erkölcsi kiművelését szolgálják, ép ezért minden ilyirányú egyháztársadalmi intézménynek és működésnek Krisztus szeretetének melegével és odaadásával kívánok szolgálatára lenni. Ezek azok a gondolatok és elhatározások, amelyeket én a belső egyházi élet irányítása szempontjából irányszabóknak tartok. A forradalom a közélet terén általában a lelkek erejét meggyengítette, a kötelességérzet lelki odaadását elhalványította. Örömmel kell megállapítanom, hogy e lelki visszahatás s ennek folyományaként a kötelességteljesítés intenzitása a mi egyházunk kebelében meg nem lazult. Nem következhetik ez a jövőben sem el. Ép ezért a kötelességteljesítést minden időkben a legszigorúbban fogom ellenőrizni s erre kérem az ellenőrzési hatáskörökkel felruházott összes hatóságokat is. Ezek után tisztelettel kérem a tisztelt Közgyűlés türelmét ahhoz, hogy rövid egy pár szóval megemlékezzem az egyház külső viszonylatainak irányítása szempontjából követni óhajtott gondolatokról.