Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1924. szeptember
35 35. Olvastatott Gallé István hartai lelkésznek és az egyház- 35 község tanitóinak kérvénye, melyben az egyházközség által a földigény bejelentésének mellőzése tárgyában hozott határozat megsemmisítését kérik. Az egyházkerületi közgyűlés utasítja az egyházközség elnökségét, hogy a püspök rendelete szerint az 1922. évi kerületi és egyetemes közgyűlés 17. és 28. számú határozatai alapján a földbirtokreform kapcsán érvényesíthető földigényeket az egyház részéről különbeni jogkövetkezmények terhe alatt haladéktalanul érvényesítsék s jelentsék be. 36. Tárgyaltatott a pestmegyei ág. hitv. ev. középegyházmegye közgyűlésének 8. pontja alatt Dr. Kovács Sándor javaslatára hozott határozata, — miután a tápiószentmártoni egyházközség közgyűlése a püspök ur 455—1924. számú leirata és utasítása dacára a földreform kapcsán földigényét be nem jelentette — „intézzen a közgyűlés a kerület utján az egyetemes közgyűléshez felterjesztést, hogy a zsinat alkosson oly törvényes jogszabályt, mellyel az önkényeskedő egyházközségeket esetleg az autonómia felfüggesztésével megfékezhesse". A kerületi közgyűlés az ily irányú felterjesztést elhatározza, egyidejűleg azonban utasítja a tápiószentmártoni egyházközség elnökségét, hogy a püspök ur rendelete alapján az 1922. évi kerületi és egyetemes közgyűlések 17. és 28. számú határozatai alapján a földbirtokreform kapcsán érvényesíthető földigényét az egyháznak minden esetben és haladéktalanul bejelentsék. 37. Tárgyaltatott a budapesti egyházmegyének a budai kelenföldi evangélikusok önálló anyaegyházzá alakulása tárgyában f. é. julius 30-án 9. pont alatt hozott határozata. A ker. közgyűlés tekintettel arra, hogy a kelenföldi lelkészi kör hivei a várbeli lelkészi kör híveivel együtt, szabályszerűen összehívott gyűlésen egyhangúlag hozták meg a kelenföldi önálló egyházközség megalakítására vonatkozó határozatukat; tekintettel arra, hogy a várbeli egyház fennmaradása az uj alakulással veszélyeztetve nincs, viszont az uj egyházközség fennállása akár lélekszámát, akár az egyházi adófizetők mérvét, akár költségelőirányzatát tekintve biztosítottnak látszik; tekintettel arra, hogy a két lelkészi kör jogi és anyagi viszonyait egymás között rendezte, területeik határait kölcsönös megegyezéssel megállapították; tekintettel végül arra, hogy a kelenföldi egyház önállósága hivei buzgóságának és erejének hathatós 3*
