Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

51 aláztatása, küzdelmes fájdalma, majd újraéledő reménysége, felbuzduló hite, áldásos működése fűződik Főtisztelendőséged püspöki működéséhez. És mindez idő alatt, ha sújtott vagy felemelt minket e Mindenható atyai keze, ott láttuk állani egyháza, magyarsága mellett rendíthetetlen élő hittel, férfias határozottsággal küzdve, dolgozva, imádkozva a boldogabb jövőért. Talán épen ez a nemes példaadása, talán az a nagy célkitűzése, mellyel mindenkor és mindenütt emelni óhajtotta kerülete papságának színvonalát, tekintélyét, vitt minket is papnékat a bensőségesebb belmissziói tevékenység felé, érlelte meg bennünk azt a tudatot, hogy ev. egyházunk erősségének, fejlődésének fundamentuma a papi családok, az ev. otthonok öntudatos, tiszta erkölcsű, vallásos életfelfogása. Az ev. papnék országos szövetsége két csendes, áldásos tevékenységben eltöltött évre tekinthet vissza. És mindez idő alatt mindenkor tapasztalhattuk Főtisztelendőséged atyai jóindulatát, szeretét. És mi papnék nem felejtünk! Mi számontartjuk, mi megbecsüljük a mi értékeinket! E mai örömünnepen is mélyen meghatott imádságos lélekkel arra kérjük a Mindenhatót, áldja meg Főtisztelendőségedet hosszú élettel, tartsa meg családjának derült boldogságában, hogy ebben a kedves légkörben végezhesse nagy alkotó, építő munkáját egyházunk, hazánk javára, mindnyájunk dicsőségére. 4. Dr. Kovács Sándor egyetemi tanár beszéde: A Magyar Luther-Társaság egyszerű koszorúját hozzuk, nem a kormányzó püspöknek, hanem az írónak, aki az egyházi irodalom minden ágában fáradhatatlan, hűséges sáfárként munkálkodott életén által, s aki egyetlen talentumát sem ásta föld alá. Míg templomokat épített, gyülekezeteket gyűjtögetett, gondoskodott hívei lelki táplálásáról is tudományos és épületes munkáival. Nem a dicsőséggel kecsegtető mezőket kereste, hanem azt az ugart, ahol szükség volt munkás kezére. Ügy érezzük, most jutott el írói munkássága csúcspontjára, amidőn az új szövetség fordításával lép közönsége elé. Mintha új betűkkel akarná lelkünkbe vésni a régi igazságot, hogy a mi fegyvereiül: nem testiek, lianem hatalmasak az Istennél, hogy az Ige világossága és ereje nélkül terméketlen, puszta avarrá válunk, amelyet még az eltévedt vándormadár is sietten elkerül. A világválság nagy forgatagában, mely új, súlyos megpróbáltatást hoz a protestantizmusra, mely arra késztet, hogy tusába vigyük valamennyi istenadta tehetségünket és talentumunkat, csak az Ige fegyverére támaszkodva állhatunk meg, mint Dávid a Góliáttal szemben. Te jössz én ellenem dárdával és pajzzsal, én pedig megyek te ellened a Seregek Urának nevével. A Magyar Luther-Társaság a mai szép ünnep alkalmán az igazi érdem megbecsülése, a hűség tisztelete jeléül nyújtja át régi munkás tagjának ez oklevelet, amellyel tiszteleti tagjául avatja és köszönti. Forró óhajunk, tartsa meg Isten kegyelme régi munkakedvében, hogy mint a folyó vizek mellé plántált termő fa még évek során át hullassa gyümölcsét egyházi életünk földjére. 5. TÖrteli Lajos lelkész beszéde: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ür! Ezen lélekben felemelő, s örökké emlékezetes ünnepségből ki óhajtja venni részét, szerényen bár, de annál büszkébben és boldogabban a ceglédi kis evang. egyház is. Hogy mi külön is szót kérünk e díszes környezetben, arra feljogosít minket az a tény, hogy a mi kis fejlődő egyházunk bocsájtotta ki Méltóságodat magas ívelésű pályája felé, hogy gazdag érdemeket szerezve a tanári, a lelkészi, a professzori, majd ismét a lelkészi munkakörben és mindezeknek koronájául püspöki hivatásban: abból a fénykoszorúból, amely ma homlokát övezi, reánk is tükröződjék vissza egy meleg sugár. Figyelmünknek, hódoló tiszteletünknek, s hálás szeretetünknek jeléül egy tabló-képet hoztam Méltóságodnak emlékül e kedves napon egyházam nevében. *3