Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

6 2. szerű, az igaz és helyes tanok nem szorulnak ily megvetendő eszközökre érvényesülésük érdekében, hanem megtalálják útjukat belső igazságuk erejénél fogva és meghódítják az egész világot e tanok helyességének elismerésére.' A legmeggyőzőbben igazolja ezt Jézus Krisztus fellépése és tanítása, akinek a szereteten alapuló tanait nemcsak nem kellett az emberiségre ráerőszakolni, sőt ellenkezőleg, az üldözésekkel szemben is érvényesült és ahova elkerült, mindenütt híveket szerzett magának. Igaz, hogy a kereszténység is az idők folyamában eltért az evangéliumban lefektetett helyes és igaz tanok követésétől, ami azután a reformációhoz vezetett és igaz az is, hogy a létében veszélyeztetett katholikus egyház ádáz háborút viselt a tőle elszakadt eretnekek ellen és erős üldözésben részesítette őket, de ennek dacára az eretnekek száma is folyton szaporodott, annak bizonyságául, hogy az általuk vallott tanokban tisztábban érvényesülnek az evangéliumban lefektetett és általában helyesnek elismert igazságok, amelyet egyébként alapjában véve egyaránt követnek úgy a lutheránusok és kálvinisták, mint a katholikusok. Lényegileg közöttük az eltérés csak egyes — persze elég fontos — hitelvi tételekben és szertartási külsőségekben nyilvánul meg. Szerény nézetem szerint a hitelvi tételek egymástól való eltérése nem szolgálhat okul a felekezetek közti egyenetlenkedésnek, féltékenységnek, vagy irígykedésnek és én erészben Nagy Frigyes orosz királlyal tartok, aki akkor» mikor tanácsosai az uralkodó állami valláson kívül állókkal szemben erélyes intézkedések elrendelését kérték, ezt a javaslatot azzal az indokolással utasította el: „In meinem Lande möge Jedermann nach seiner eigenen Fa?on selig werden." A szertartási különbözőségek pedig éppen nem képezhetnek ellenségeskedési okot, hiszen közöttünk, protestánsok között is vannak szertartási különbözőségek. De mindenesetre el kell ismernünk, hogy a katholikus egyház külsőségekben és ceremóniákban sokkal nagyobb fényt és pompát fejt ki, mint mi protestánsok és ezzel nagyobb hatást ér el a nagytömegnél, amely a szép látnivalókban szeret gyönyörködni, amiről a mi felekezetünk kebelében le kell mondania. Mi következik mindezekből? Az, hogy semmi józan értelme nincs a felekezetek közötti ellenségeskedésnek, amely a vallásháborúhoz vezet és én hiszem, hogy a mai korban vallásháborútól tartanunk nem kell, nemcsak azért, mert a mind szélesebb körben terjedő műveltséggel és szellemi fejlődéssel járó liberalizmus ily katasztrófának beálltát meg tudja és meg fogja akadályozni, de azért is, mert az egyes felekezetekben megvan a hajlandóság és igyekezet, hogy a másvallásúakkal a legszentebb békében éljenek és ehhez képest nem fogják tűrni egyes fanatikusoknak izgatásait, akik egyedül lehetnek veszélyesek az általános békére. Én a leghatározottabban kijelentem, hogy úgyis mint ember, úgyis mint kerületi felügyelő, az összes egyéb felekezetek vallását a legnagyobb tiszteletben tartom és hogy ugyancsak az összes egyéb felekezetek híveivel, lelkészeivel és vezetőembereivel a legjobb barátságban óhajtok élni. Felemelem ezért e helyről intő szavaimat összes híveinkhez, különösen